Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
104 TRINGLI ISTVÁN többé nem szolgaházakban tengették életüket Tivadar úr szolgái, amit emiatt Tivadarföldének neveztek, hanem utódaik beköltöztek a falvakba, telket kaptak, jobbágyok lettek. Tivadarföl- dének pedig csak a neve maradt fenn. A telek szót latinul sessionak, azaz ülésnek fordították., ennek másik magyar megfelelője az ülés volt. A -telke, -földe, -egyház puszták mellett találkozhatunk -ülése nevű pusztákkal is, mint pl. az említett pilisi Dersülésével. Az egyház végű pusztanevek egykori templomos falvakra utaltak. A többi elnevezés közt azonban nem lehetett Pest megyében különbséget tenni, az utótag neve az idők folyamán gyakran változott is. Viszonylag sok forrással rendelkezünk a péceli pusztákról, egy az 1360-as, 70-es években lezajlott határvita kapcsán rekonstruálható történetük jól megvilágítja a puszták használatát. Pécel mellett feküdt két „földdarab”, melyek az Anjou-kor elején már lakatlanul álltak. A két ekealj nagyságú Körtvélyes a Rákos-patak mellett feküdt, Pécel, Dusnok, Locsod és Isaszeg határosa volt, Dusnok hat ekealj kiterjedésű volt, határaiként Pécelt és Locsodot jelölték meg. Körtvélyes nevét jellegzetes növényzetéről kaphatta, a Pécelieknek azonban kicsi volt e puszta, ezért 1340-ben a fehérvári káptalantól bérbe vették az ennél jóval nagyobb, az ekkor Dusnokteleknek vagy Dusnoktelekének nevezett „föld”-et. E nevet akkor kapta e pré- dium, mikor egykori ura, vagy annak rokonai halála után az itt élő szolgákat a fehérvári káptalannak adományozták, hogy a halott lelki üdvéért évenkénti misét mondó egyház tagjai ekkor lakomát, azaz tort rendezhessenek, mai is használatos szóval dúskálhassanak. A szolgák ettől kezdve dusnok ok lettek, földjük pedig Dusnoktelek, melynek terméséből a lakomára valót természetben vitték az egyházba.169 A 14. századra üressé vált föld már semmilyen hasznot nem hozott az amúgy is távol fekvő egyházi intézménynek, a pusztáért kapott évi cenzus azonban mégis jövedelmezett valamit. A két puszta határos volt az Ákosok legnyugatibb földjeivel, 1372-ben Mikcsfi István fia István úgy emlékezett, hogy itt állt „néhai Ákos sátorhelye” (locus tentorii). A nemzetségben szinte minden generációban akadt egy-egy Ákos, így ma már éppúgy lehetetlen megmondani, hogy ki lehetett a névadó, mint azt, hogy miféle családi hagyomány szerint miféle sátor állott itt egykoron. Egy biztos, a Gödöllői-dombság erdővel borított vidékén aligha nomadizált akár évszázadokkal korábban is valamelyik Ákos-ős. 1362 nyarán István, atyja, valamint Ákos nevű testvére és szintén Ákosnak hívott unokafivére biztatására oszlári, sápi és nyíri jobbágyaival újranépesíttette a birtokot, házakat emeltek, sőt egy kúriát is, a Péceliek állítása szerint Körtvélyest is elfoglalták, majd novemberben Dusnok fáit is kivágták. István — amennyire megítélhető — egyébként nem költözött az új kúriába, egy évtizeddel később is az Ákosnyírinek nevezett Nyíriről idézték meg, az egykori „sátorhelyen”, melyet 1372-ben Ákosülésének vagy Ákosudvarának, 1376-ban Ákosudvarhelyének hívtak, ahol atyja és Ákos két kúriája állott. A telepítés nem lehetett sikeres, soha többé nem találkozunk e nevekkel. A néhai Ákos sátorhelye, a későbbi Ákosülése vagy Ákosudvarhelye valószínűleg Dusnok határába olvadt.170 Évszázadokkal később, 1652-ben Ság (a mai Tápóság) és Szecső közt fekvő Nemesülés eredetéről érdeklődő megyei esküdtek egy kókai ember vallomásából ezt tudták meg: „Nemesülés felől azt tudom mondani, hogy régi időkben volt egy ereje fogyatkozott vén nemesember és hogy megerőtlenedett és mindenibül kifogyott, kínálta azon pusztával a ságiakat”.171 Vajon megkockáztatható-e ezeknek az adatoknak az alapján, hogy az egykori nemesi udvarhelyek kapták az ülése végű pusztaneveket? Aligha. Nemesülésén az 1600-as években biztosan nem lakott kinn a pusztában nemesember magányos kúriájában. Egyszerűen az ő egykori pusztája, telke, azaz ülése volt az így nevezett földdarab. Nem Ákosudvarhelye volt az egyetlen puszta, melynek újratelepítésével megpróbálkoztak. Az újratelepítésnek egy sajátos formája volt az, mikor egy másik birtokos vállalta magára e feladatot. A budafelhévízi konvent pazándoki földjeit, mivel nem tudta a birtokfoglalóktól megvédeni, az itteni vizatanyával együtt tíz évre átengedte Töttös mesternek azzal, hogy az addig szabadon élheti.172 1360-ban Péceli Bojtorján János és Péter péceli birtokrészei jobbágyok nélkül maradtak, ezért egy másik péceli birtokossal, Petermann fia Jakussal, aki éppen saját 169 SOLYMOSI 1986. 170 DL 75 374., 6348. - 1438-ban a Rozgonyiak kezére került javak közt szerepel az ekkorra már részben Isaszeghez csatolt Dusnok puszta is, ez utóbbi csakis az Akos-birtokok révén kerülhetett ide. 171 BOROSY 1998. 79. sz. 172 ZICHY XII. 24.
