Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 103 után egy eltűnt világ mementóiként Cegléd és Sőreg határán árválkodott „egy leomlott Cseke nevű kőegyház, melyet a Boldogságos Szűz tiszteletére emeltek”, majd Szele felől a Szent Dömötör egyház, ezután a Szőkeegyház, majd a Külsőhegyes nevű, szintén leomlott templomok következtek. Az ecclesia rupta fordítása, a törött egyház néhol önálló helynévvé is vált. 1434-ben Cegléd és Nyárasapát határán négy egykori templomos hely nevét őrizte meg az oklevél. A ceglédiek ugyanis maguknak követelték a Besenyőegyház, Töröttegyház, Téglaegyház és Kőegyház pusztákat.165 Igaz, nem határjelekről, hanem komoly földterületekről volt szó, azonban igen beszédes, hogy 1368-cal ellentétben már nem az egyházak romjairól beszéltek, hanem csak a pusztákról, melyeken lehet ugyan, hogy még valamelyest meg lehetett ismerni az egykori épület nyomait, azonban védőszentjeik neve, sőt Besenyő kivételével az egykori falunevek is feledésbe mentek. Az egyházas helyek területe részben vagy egészben egy másik településbe olvadt bele. Hovatartozásuk, pontos határuk azonban vitatott volt, ezzel magyarázható az, hogy a legtöbb határvillongás az egykori puszták területén történt. Az 1368-as határjárásban említett egykori templomos falvak területén Cegléd a szomszédaival osztozott. Cseke fele valószínűleg a Szelén birtokló Ácsai Berendé és utódaié lett, és felvette ura nevét, mert 1541-ben Berencsike pusztát emlegettek, mint Szele tartozékát, ami a Berend-Cseke összetételből keletkezett. Balla Antal 1793-as térképén Birincsek puszta néven szerepel.166 A 18. századi térkép szerint közvetlenül emellett, a cegléd-szelei út mentén álló csárdánál feküdt Félegyház puszta. 1368-ban a határjárás még azt írta a Szent Dömötör egyházról, hogy „északról Szelével határos”, azaz az egyház fele Szeléhez, másik fele Ceglédhez tartozott. E sajátos helyzete sokkal fontosabb volt, mint egykori védőszentje, így az országban máshol is előforduló Félegyház helynevekhez hasonlóan a puszta, majd a 15. században újratelepített falu, amely a török idők alatt vált lakatlanná ismét, a Félegyház nevet vette fel.167 A másik két templom is ilyen határon álló félegyház volt. A Hegyes név minden bizonnyal tornyára utalt, kéttornyú templom itt aligha állhatott, az egyetlen torony külső fele, Külsőhegyes Ceglédhez, belső, keleti fele, Belsőhegyes pedig Rékashoz (a mai Zagyvarékas) tartozott. 1411-ben és 1412-ben Cegléd földesurait, az óbudai apácákat többen is megszorongatták: 1411 májusában ladányi és kiséri jászok, 1412 szeptemberében pedig Tétényi János kérték fel Zsigmond királytól a második alkalommal Kéthegyesnek nevezett „lakók nélküli birtokot”, ill. „birtokot vagy pusztát”. Ugyanekkor Szőkeegyházra is szemet vetett néhány, az uralkodó közelében élő ember: Domonkos királyi szabó, a Pakony megszerzésénél már megismert Haraszti János, aki ekkortájt Zsigmond legbefolyásosabb Pest megyei emberei közé tartozott, Hartyáni Albert és egy bizonyos Kis Dávid.168 Az egyházas helyek nagy része és sok más falu minden bizonnyal a tatárjárás során pusztult el, és ezután nem népesedett újra. Ez azonban csak a prédiumok egy részére igaz. Nagyobbik részük a tatárjárást követő évtizedek fennebb vázolt mezőgazdasági átalakulása során szűnt lakott hely lenni. A lakott hely ebben az esetben azonban mást jelentett, mint a falvaknál. A prédiumok nagy része természetes folyamat eredményeként szűnt meg lakott hely lenni és vált puszta értelmű prédáimmá. Igaz ugyan, hogy a puszták a 14. században tűnnek elénk nagyobb számban, de ekkor már egy fél évszázados folyamat állt mögöttük. Pusztává válásuk időpontját szinte lehetetlen meghatározni. Egyrészt a mezőgazdasági termelés átalakulása és a társadalmi változások különböző helyeken különböző időben zajlottak le, másrészt az Árpád-kori források száma ehhez kevés, harmadrészt az egyértelmű szóhasználat, amely a lakott és lakatlan településeket megkülönböztette egymástól, csak a 14. század közepén alakult ki Magyarországon. Valószínűleg sok esetben csak a források ingadozó terminológiája miatt tartunk még a 13-14. század fordulóján is lakott helynek későbbi pusztát, holott ekkorra bizonyára lakatlanul állt. Külföldön is hasonló optikai csalódás tévesztette meg azokat a kutatókat, akik szerint a pusztásodás a 14. század jelensége lett volna. Valójában a puszták nagy része a sohasem volt késő-középkori agrárkrízis és a nagy pestis előtt már lakatlanul állt. Ennek fényében a pusztásodást a legkevésbé sem azonosíthatjuk a pusztulással. Kis túlzással inkább az európai településtörténet fellendülő korszakának kéne nevezni. Ezután 185 PEST 84 sz . BAKÁCS 1982, 1530. sz. 166 AO V 124.; HÍDVÉGI 1984, 64. 167 PEST 1189., 1424., 1535. sz-ok. - Az adatok 1496-tól bizonyítják Félegyház lakottságát, 1399-ben nem lakott, 1465-ben sem említik (PEST 485. sz.; DL 15 446.) A félegyház típusú helynevek régebbi értelmezésére 1. FNESZ I. 749. A Cegléd meletti Félegyház példája azonban egyértelművé teszi a név értelmezését. 168 BAKÁCS 1982, 1251., 1271., 1272. sz-ok.
