Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
101 A telekaprózódás következtében az egész telek fogalma már csupán eszmei egységgé vált. 1405-ben a mai Budapest területén fekvő Tétényben a fóldesurak két és fél telken osztoztak meg, mely a valóságban tíz, az itteni Tótutca szláv anyanyelvű lakóinak nyelvén cetertre (negyedre), azaz negyedtelekre tagolódott.150 így bizonyos, hogy Tétény egy részén később megosztozó fóldesurak egész telkeinek jó része valójában töredéktelkek közt oszlott meg, még nyolcadtelek is előfordult.151 Legtöbbször a határjelekkel, többnyire fóldhányásokkal, megjelölt fákkal körülvett falu határain belül feküdtek az egykori telekhelyek, ülések és lakok, azok a puszták, melyeken a falu lakói éltek. E puszták sok esetben nem újonnan csatlakoztak a faluhoz, még lakott korukban is annak tágabb határain belül feküdtek. Abban a döntésben, hogy miért éppen arra a helyre költöztek a jobbágyok, amely a teljes falu határának nevet adott, bizonyára mindenütt a helyi sajátosságok érvényesültek: a legkedvezőbbnek számító fekvés, az út közelsége, mind közrejátszhatott a választásban, a templom léte pedig különös súllyal eshetett latba. A mai Pest megye falvai éppoly változatosak voltak, mint maga a táj, melyen feküdtek. Szinte kivétel nélkül agrártermelésből éltek, így az uralkodó gazdálkodási forma és a környezet határozta meg települési rendjüket. „Tipikus” Pest megyei vagy pilisi faluról így aztán nem beszélhetünk. Jelentős részük nem egyetlen birtokos kezén volt, sok esetben nem is dönthető el, hogy hány birtokosa volt a településnek. A falvak határai összeértek, a mai megye területén nem akadtak olyan természeti akadályok, melyek lehetetlenné tették volna azt, hogy két község határa ne érhessen össze. A Pilis vagy a Börzsöny csúcsai nem jelentettek ember nem járta akadályt, az itt elterülő erdőkben húzódó határokat jól ismerték az ott lakók.152 A Zsigmond-kor után a falvakon belül nem tapasztalható jelentős változás. Faluosztódásról a 15. században már nem tudunk, a Nagy, Kis, Alsó, Felső előtaggal, vagy más megkülönböztető névvel pl. Pót- vagy Füleharasztja keletkezett kettős falvak mind korábbi eredetűek. Nagy részük egyébként is csak jogi osztás eredménye volt: az addigi birtokos család megosztozott a falun, az egyik ág esetleg elidegenítette újabb birtokosoknak a falurészt, így jogi értelemben szükséges volt a falu részeinek megkülönböztetése. Birtokosztályra ebben az időben is számos esetben sor került. Az osztály során azonban csak a belső telkeket osztották meg. A telkek külső tartozékai: a szántók és a pihenés alatt álló „mezei földek” időről- időre újraosztásra kerültek a falusiak közt. A falvak belterülete a mainak töredéke volt. Buda és Pest környékén biztosan, de az egész térségben is valószínűsíthetően az útifalu, a szalagtelkes településrend volt a jellemző.153 A legjobb faluleírásunk Pest megye területéről Sikátorról származik a kései Zsigmod-korból. Sikátort — eredetileg Harkánynak, ekkor már Felharkánynak hívták — felosztották birtokosai között. A falunak egyetlen utcája volt, mégpedig észak-déli irányban. A keleti házsorban négy lakott és nyolc pusztatelek, a nyugatin nyolc lakott és három pusztatelek feküdt. A mai Fót külterületén fekvő faluban tehát 23 telek volt, felük azonban lakók nélkül állott, ami persze nem jelentette azt, hogy nem művelték őket.154 A Sikátorral közvetlenül szomszédos, azóta már szintén elpusztult Alagon (a mai Dunakeszi szélén) 1467-ben az Alagi és a Leányfalvi család tagjai — igazság szerint mind az Alagi famíliához tartoztak — kötöttek egyezséget öt jobbágytelekről. A falu utcája itt is észak-déli tájolású volt, mindkét oldalról be volt építve, az utca nyugati fele Sikátor felé esett.155 Utifaluról tudósít a honti részeken az egykor különálló, ám már a középkorban is talán ha kőhajításnyira fekvő Bernece és Baráti fekvése is. A két falu egyetlen észak-déli utca két oldalán feküdt, csak éppen nem egymással szemben, hanem ahol az északabbi Baráti véget ért, ott kezdődött Bernece. A sikátori és az alagi településrendtől csak némileg tért el a falu képe. A telkek és a rajtuk álló házak nem álltak olyan rendezetten és szorosan egymás mellett, mint a jobbágyfalvakban. Ez nem volt honti sajátosság, úgy tűnik, az ország mindegyik kis- nemesi települése lazább szerkezetű volt a jobbágyfalvaknál. A bernecei utcarészen egymás mellett álltak a nemesi kúriák, valószínűleg az utca vonalától kissé beljebb, rendezetlenül. 150 ZSO 1/1. 3597. sz.; a Tótutcára: HALAGA 1967, 144. 151 ZSO Ш. 3893. sz.; KUBINYI 1973, 29. 152 Pl. Börzsöny falu határjárása CD X/2. 229. 153 KUBINYI 1973, 38. 154 KOMÁROM 37.; MRT 9. 8/1. 155 DL 16 558. PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN
