Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
44 CSONGRÁDINÉ BALOGH ÉVA anyagban. Az érdi nyíltszíni vadásztelep népessége közelebbről a délkelet-európai kavicsfeldolgozó iparokhoz kapcsolódik.12 Az érdi lelőhelyen talált régészeti kultúra analógiája Magyarországon csak egy lelőhelyről, a Komárom megyei Szelim-barlangból ismert.13 A Pest megyei Kiskevélyi-barlangból ismerünk még olyan középső őskőkori népességet, amely szintén a kvarcitkavics feldolgozó kultúrákhoz tartozik, de nem az érdi, hanem a Komárom megyei tatai lelőhely népességével mutat rokonságot. Az érdi ipar további kortársait Franciaország középső és déli részéről, a Földközi-tenger partvidékéről, Spanyolországból, Olaszországból, a volt Jugoszláviából és Ausztriából ismerjük. Névadó lelőhelye, a franciaországi Charente gazdagon reprezentálja ezt a műveltséget, de a népesség vándorlásai során helyi színezetet mutat, s bizonyos módosulások történtek a szerszámkészletében. Az érdi lelőhely kőeszközkészlete is ilyen kettősséget mutat, mind technológiai, mind tipológiai jellemzőit tekintve. Korábbi kutatások során, a Bükk-hegységből már ismert felső paleolit Szeleta-kultúra lelőhelyeit a Dunántúlon is megtalálták. Pest megyéből a Pilisszántói II. kőfülkéből, a Kiskevélyi-barlangból és a Remete-hegyi Felső-barlangból előkerült leletanyagot sorolták ehhez a kultúrához. Azonban a régebben felső őskőkorinak meghatározott „dunántúli Szeleta-kultúra” régészeti hagyatékáról kiderült, hogy a jellegzetes kétoldalas meg- munkálású eszközöket használó, s szintén a barlangi medve vadászatára specializálódott népesség egy helyi gyökereket nélkülöző középső őskőkori kultúra. A „dunántúli Szeleta- kultúra” időrendi és kulturális besorolását Gáboriné Csánk Vera vizsgálta felül. A kérdés megoldását a Budai-hegységben, Nagykovácsi határában található Remete-hegyi Felső-barlangban 1969-1970-ben általa végzett ásatások eredményei segítették elő.14 Javaslatára a kultúrát legjellegzetesebb lelőhelyéről, a Komárom megyei Jankovich-barlangról nevezték el.15 Az innen előkerült faszénmaradványok csak vörös- és lucfenyőféléktől származnak, amely arra enged következtetni, hogy a Remete-völgy környékét az őskőkori népesség megtelepedésének idején tajga borította. A korai Würm idején az éghajlat kontinentálisabb és hidegebb volt, mint ma. A lomblevelű fák csekély számban fordultak csak elő.16 A kultúr- réteg faunájában hasonló állatfajok voltak, mint az érdi középső paleolit lelőhelyen. Az érdihez hasonlóan itt is többségében a barlangi medvére vadásztak, de a Felső-barlang nem állandó vadásztanyájuk, hanem csak időszakos pihenőhelyük volt. Az előkerült kőeszközök száma alacsony, de jellegüket tekintve többségük kétoldalas megmunkálású középső paleolit típushoz tartozik. A barlang nevezetességei a kultúrrétegben felfedezett emberi fogak, melyek a középső őskőkor jellegzetes ősemberfajtájának, a Palaeoanthropus maradványainak bizonyultak.17 18 A Remete-völgyi Alsó-barlangban,18 és a közelében található Remete-hegyi kőfülkében19 a régészeti kutatások során kiderült, hogy az őskőkor folyamán ezekben nem telepedtek meg emberek. A Pilisszántói II. kőfülkében Vértes László végzett 1946-ban próbaásatást, majd Jánossy Dénes leletmentést.20 A kőfülkében pontos rétegtani helyzet nélkül talált két kőeszköz közül a kaparót Gáboriné Csánk Vera tipológiai alapon sorolta a fent említett középső paleolitikus kultúrához. Az eszközök feltehetően abból a kevés faunával rendelkező alsó szintből (8. réteg) származnak, amely az utolsó eljegesedés első fázisában vagy azt megelőző időszakban rakódhatott le. 21 A Kiskevélyi-barlang barna (4.) rétege két középső őskőkori kultúrát tartalmazott. Kulturális hovatartozásukat illetően megoszlottak a vélemények. A barlangban 1912-1914-ben Hillebrand Jenő végzett feltárást, majd 1942-ben és 1948-ban Sashegyi Sándor ásott itt. 1957-ben Vértes László barlangi üledékminta vétele közben ebből a rétegből szintén elkülönített egy „dunántúli Szeleta” és egy középső paleolit Tata-típusú kvarcitkavics feldol12 GÁBORI-CSÁNK 1968a; GÁBORINÉ CSÁNK 1971, 9-50.; GÁBORI 1976, 83. 13 DOBOSI 1975, 64. 14 GÁBORINÉ CSÁNK 1983, 249-285.; MRT XIII/1. 12/6. lelőhely, 122-123. 15 Magyarországon jelenleg mintegy 8 lelőhelyét ismerjük: GÁBORI-CSÁNK 1983, 275. 16 GÁBORI-CSANK 1983, 262-263.; GÁBORI 1976, 79. 17 GÁBORINÉ CSÁNK 1983, 269. 18 GÁBORI 1957, 9-52.; GÁBORI-CSÁNK 1983, 250-251.; VÉRTES 1965, 213.; MRT XIII/1. 122-123. 19 KORMOS-LAMBRECHT 1914, 349-382.; JÁNOSSY 1979, 150-151.; GÁBORI-CSÁNK 1983, 250. 20 VÉRTES 1951, 223-231.; JÁNOSSY 1979, 145. 21 GÁBORI-CSÁNK 1983, 275.; DOBOSI-VÖRÖS 1987, 7-64.; MRT XIII/1. 17/5. lelőhely, 153-154.
