Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
AZ ŐSKŐKOR ÉS AZ ÁTMENETI KŐKOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 45 gozó anyagot. Jelezte, hogy a Kiskevélyi-barlang leletanyaga a Jankovich-barlangban talált régészeti kultúrának felel meg.22 Az utóbbi években a Kiskevélyi-barlang középső paleolit leleteit időrendi és tipológiai alapon több kutató is két horizontra osztotta. Az érdi és a tatai lelőhelyekkel jellemzett, s a barlangban csekély számban előforduló, de közelebbi kulturális besorolásra nem elegendő kvarcitkavics feldolgozó kultúra leletanyaga képviseli a korábbi időszakot. Míg a Jankovich- barlangról elnevezett középső őskőkori kultúra népessége később élt a Kiskevélyi- barlangban. A Kiskevélyi-barlang 4. rétegéből származó fauna összetétele a barlangi medve vadászatának túlsúlyát mutatja. Ezeken kívül a legfontosabb zsákmányállat a vadló, a gyapjas orrszarvú és a bölény. A ragadozókat a bőrükért és prémjükért vadászták. Az előkerült állatcsontok alapján a középső paleolit kultúrákat tartalmazó réteg fajösszetétele olyan éghajlati körülményekről árulkodik, ahol eltűnnek a mediterrán fajok, s helyettük hidegtűrő állatok (zerge, kőszáli kecske) kerülnek előtérbe, s a barlangi medve válik uralkodóvá.23 A kutatás jelenlegi állása alapján úgy tűnik, hogy a hazai középső paleolit kultúrák egyike sem volt a felső paleolitikum fejlett vadásztársadalmainak alapja. Magyarországon egyelőre nem tudunk folyamatos fejlődést kimutatni a két őskőkori időszak kultúrái között. A felső paleolitikum (Kr.e. 35 000-10 000 év) idején területünkön három kulturális egység területi és időrendi elkülönüléséről beszélhetünk.24 Ezek mindegyike szórványosan előfordul Pest megye területén. 1. A Bükk hegység nyugati részén hűvös, erősen kontinentális klímaszakasz idején a barlangi medve vadászatára specializálódott aurignaci (I—II) kultúra népessége élt. A behasított alapú, nyélbe foglalt csonthegyeket, csont lándzsacsúcsokat, később hengeres keresztmetszetű csont dárdahegyeket használó korai felső paleolit kultúra a franciaországi L’Aurignac lelőhelyről kapta nevét. Gazdag és változatos kőeszközök egészítették ki jellegzetes csonteszközeiket, de a Magyarországon élt aurignaci népesség kőeszköz készlete egyáltalán nem olyan tipikus, mint azt a klasszikus felső paleolit kultúra lelőhelyein megismerhettük. Pest megye EK-i részéről, a Galga vidékről a közelmúltig nem ismertünk őskőkori lelőhelyet.25 Ez a tájegység sajátos átmeneti jelleget mutató földrajzi arculatával kedvező települési adottságokkal rendelkezett az őskőkor folyamán is. Az itt megtelepült népek vándorlási útvonala lehetett az érintett terület, mivel a megközelítőleg E-D-i irányú Galga- völgy feltehetően fontos összekötő kapocs volt az Ipoly és a Zagyva folyó között. Az Ipoly völgyében megtelepedett embereknek a Galga-völgy lehetett a legtermészetesebb útvonala az Alföld felé. A Galga-völgyben a jégkorszak során felhalmozódott lejtőtörmelékből kavicsos folyóteraszok alakultak ki, amelyekre a hideg, szárazabb időszakban helyenként több méter vastag lösz is rárakódott. A Galga-völgy teraszain, illetve a völgy két oldalán húzódó dombsorok platóin telepedtek meg az őskőkori emberek, ahol az állatok vonulása bőséges és változatos zsákmányt biztosított számukra. Verseg-Tatárdombról feltehetően korai felső paleolit településről származhat az a nagy mennyiségű kőeszközanyag, amely terepbejárás során került elő. 1985-ben T. Dobosi Viola végezte el a területen a hitelesítő feltárást. Ezen a lelőhelyen nem sikerült azonosítani az őskőkori telepet, mivel nem volt hiteles kultúrréteg, ami bizonyíthatta volna az emberi jelenlétet. Azonban a tőle néhány száz méterre fekvő Verseg- Kertekalja lelőhelyen egy rövid ideig tartó átmeneti letelepedésre utaló aurignaci jellegű vadásztábor nyomát lehetett megfigyelni.26 A vadló-, bölény-, rén- és mamutcsontokkal jellemzett állategyüttes alapján a lelőhelyet a legfiatalabb középső és a legidősebb felső paleolitikum időszaka közé lehetett helyezni. A kevés és jellegtelen kőeszköz alapján, illetve a további természettudományos adatok figyelembevételével az ásató a táborhelyet az idősebb felső paleolitikumba sorolta.27 22 VÉRTES 1958, 127-131.; MRT XIII/1. 6/21. lelőhely, 72. 23 DOBOSI-VÖRÖS 1994, 9-50.; JÁNOSSY 1979, 129. 24 GÁBORI 1984, 101-113.; GÁBORI 1991, 15-21.; DOBOSI 1993b. 25 CSONGRÁDINÉ BALOGH 1988; CSONGRÁDINÉ BALOGH 1990; CSONGRÁDINÉ BALOGH 1991a, 22-24.; CSONGRÁDINÉ BALOGH 1991b. 26 CSONGRÁDINÉ BALOGH-DOBOSI 1991, 97-112.; DOBOSI 1991, 73-84.; VÖRÖS 1991, 85-95. 21 DOBOSI 1991, 77.
