Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
91 mert csak nagyon kevés ilyen tárgy maradt ránk. A madarak mitikus tisztelete a középső- (füzesabonyi, vatyai, mészbetétes edények népe) és késő bronzkorban (urnamezős kultúra) is nagyon jelentős volt, különböző aszkoszok (emberfejű, madártestű edények), az agyagból vagy bronzból készített, szárnyasokat ábrázoló edények, madár alakú csörgők, fémtárgyakra karcolt különböző szárnyasok, madarak által röpített kocsi megannyi kifejeződési forma egyazon tartalomra. Az aszkoszok a legelvontabb madárábrázolások, valószínűleg áldozati ital tárolására használták ezeket az edényeket a szertartások során.504 A szárnyas lények az égiekhez való kötődés jelképei. Történeti forrásokból és a nagy világvallásokból tudjuk, hogy komoly szerepük volt a jóslásnál, különböző áldozatok bemutatásánál. A hinduizmusban pl. az áldozópapokat és a szertartási táncosnőket is madaraknak nevezik, a keresztény vallásban a szárnyakkal felruházott angyalokkal valósul meg az égi és földi létezés közötti összeköttetés. A makói kultúra élete a kutatás egyenetlensége miatt még nem teljesen ismert az ország egész területén. Jelenlegi tudásunk szerint az ország északi részén és Szlovákiában háborítatlanul élt tovább a kora bronzkor későbbi időszakában is, míg az ország más részein újabb és újabb kultúrákat különböztet meg a kutatás, amelyek egy része részben egyidőben, más részük egymást követő időszakban népesítette be a Kárpát-medence egyes területeit. Mindebből adódik, hogy az elsősorban a kerámián nyomonkövethető anyagi kultúra rendkívül színes és sokrétű a területen. A korai bronzkorban Budapest környékén, és a tágabb környezetéhez tartozó Pest megyében is több olyan népcsoport települt meg, amelyek nagyon hasonló edényeket készítettek. Ezek egy része - a durvított felületű fazekak, egyfülű bögrék, lapos tálak - olyan általános típust képvisel, amelyek alapján önmagában nem határozható meg egyértelműen, melyik kultúrához tartozhat, azaz ezek az edényformák nem tekinthetők kultúra-specifikusnak. A kutatás által sokáig képviselt vezérelv, mely szerint „a nagy területen megtalált egyforma edények egykorúak” ma már nem állja meg a helyét, tudjuk, hogy több, időben egymást követő kultúrában is előfordulnak nagyon hasonló edények. Éppen ezért a korábban egyazon időszak emlékeinek tartott, jellegzetes kora bronzkori edények, az ún. belső díszes talpas tálak ma már nem jelentenek kronológiai fogódzót a keltezésben.505 Nem térnénk ki most arra a hosszas kutatástörténeti folyamatra, amelynek eredményeként a kora bronzkori leletek különböző kultúrákba történő besorolásával ma már szinte követhetetlenné vált régészeti korhatározásuk. Viták, érvek és ellenérvek jellemzik e korszak kutatását.506 A helyzetet „súlyosbítja”, hogy a természettudományos módszerű keltezés és a hagyományos - írott forrásokhoz, elsősorban az egyiptomi királylistákhoz szinkronizált - korhatározás között legalább 1000 év az eltérés, ami azt eredményezte, hogy a korábban jól megfeleltetett rövid korszakokat hosszabbra kell vennünk, a „kronológiai törést”507 tartalommal kell megtölteni. Oskorkutatásunk a leletanyagban megjelenő legkisebb változásra is új elnevezésekkel, új kultúranevekkel vagy fázisokkal próbál reagálni, ezek tartalmának mélyreható vizsgálata nélkül.508 A kora bronzkor során a vucedoli és makói kultúrát újabb és újabb kultúrák váltották fel, így az ország déli és nyugati területein a hatvanas években felismert509 és a korábban tévesen máshova sorolt leletek elkülönítésével meghatározott Somogyvár-Vinkovci kultúra és rokon csoportjai, míg az ország keleti és középső részében lényegében a nagyrévi kultúra települt meg. A kora bronzkor Budapest környéki jelentős tényezője még az az ibériai-félszigetről származó népcsoport, amely Európa különböző területein, elsősorban nagy vizek közelében települt meg. Lelőhelyeik megtalálhatók a mai Nagy-Britannia, Franciaország, Szicília, Szardínia, Németország, Cseh- és Morvaország területén, Krakkó környékén, Alsó- Ausztriában és Budapest tágabb körzetében. Leleteik É-Afrikában is előkerültek. E nagy távolságokon mozgó, művészi kivitelű, jellegzetes edényeket készítő csoportokat a haÉLET A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOROKBAN 504 SZATHMÁRI 2002, 56. 505 BONDÁR 1996, 238, KULCSÁR 1999. 506 Ennek illusztrálására csak néhány fontosabb munkát emelnék ki: BÓNA 1965, BÓNA 1972, SCHREIBER 1972, ECSEDY 1978a, ECSEDY 1988, BÓNA 1992, KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 2002. 507 RENFREW 1995, 112-161. 508 A probléma összegzését ld. BONDÁR 1996, 220-228, BONDÁR 2001. 509 BONA 1965.
