Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
60 BONDÁR MÁRIA bevágások szakítják meg. A művészi fazekasságáról híres bükki kultúra elsősorban az Északi-középhegység barlangjaiban és azok környékén települt meg. Pest megye földrajzi helyzeténél fogva találkozási területe volt a két nagy kultúrkörnek, az alföldi- és dunántúli vonaldíszes kerámiának21 nevezett kultúráknak, azaz mindkettő lelőhelyeit megtalálták a térségben. A Dunántúlon egészen a ’80-as évekig nem került elő a vonaldíszes kultúra legkorábbi időszakába tartozó lelőhely, mígnem a főváros budai oldalán két telepnyomát is sikerült megtalálni.22 A dunántúli vonaldíszes kerámia magyarországi elterjedési területén a korai időszakból alig 50 lelőhelyet ismer a kutatás, ezek közül mindössze kettő esett a Dunától lire.23 Ezt a képet a topográfiai kutatások jelentősen módosították. A Dunától nyugatra eső részen, Biatorbágy,24 Budajenő,25 Budakeszi,26 Diósd,27 Érd,28 Kisoroszi,29 Perbál,30 Pomáz,31 Százhalombatta,32 Szigetmonostor,33 Tahitótfalu,34 Tárnok,35 Telki,36 Törökbálint37 és Zsámbék határában,38 összesen 33 lelőhelyen39 regisztrálták telepnyomaikat, megsokszorozva ezáltal a korábban ismert települések számát. A telepnyomok patakok partján találhatók, a ránkmaradt leletanyag főként vastag falú, pelyvás soványítású hombárokból, körömcsípéssel díszített tárolóedényekből, vagy vékony falú, jellegzetes karcolt díszű tálalóedényekből áll. A Duna bal partján mindössze két korai lelőhelyet említenek, az egyik Bernecebarátiban,40 a másik Ipolydamásd határában41 került elő. A közelebbről nem keltezhető korú vonaldíszes lelőhelyek közül említésre méltó Nógrádverőce, ahol egy kis méretű láb töredéke került elő. A lábacska „ ... 5,3 cm hosszú, 4-4,9 cm széles, 1,9 cm vastag, világosszürke színű, homokos anyagú, alul lapos, felül kissé domború lábat ábrázoló idol vagy edényláb-töredék, amelyen öt bevágás jelzi az ujjakat...”42 Nemrégiben Túra közelében fedezett fel Miklós Zsuzsa egy korai vonaldíszes telephelyet, ezen adatok ismeretében már bizonyított, hogy a Gödöllői dombság és a Cserhátalja a Dunántúl vonzáskörzetébe tartozott az őskor ezen időszakában, s itt húzhatjuk meg a dunántúli és alföldi rokon kultúrák területének találkozási határát is.43 A dunántúli vonaldíszes kerámia lelőhelyeit említi Dinnyés István Mende-vasútállomás, Tápiósüly-Sápi utca, Tápiószecső-Klárai dűlő, Szentmártonkáta, Tápióbicske, Nagykáta-erekköze, Tápiószent- márton területéről.44 Isaszeg határában is előkerültek leletei.45 Az alföldi vonaldíszes körből említik Tápióság-Zsigerpusztát a kultúra lelőhelyeit összegyűjtő monográfia készítői,46 a lelőhelyen AVK edény került elő DVK környezetben. 21 A hosszú kultúranév szokásos rövítése: AVK (alföldi vonaldíszes kultúra), illetve DVK (dunántúli vonaldíszes kultúra) 22 KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1992. 23 KALICZ 1997, 22. 24 MRT 7. 1/3. lh. (30), 1/30. lh (34-35), 1/32. lh. (35), 1/44. lh. (37), 34/3. lh. (331), 34/15. lh. (335). 25 MRT 7. 2/1. lh. (39). 26 MRT 7. 4/5. lh. (56). 27 MRT 7. 7/9. lh. (80). 28 MRT 7. 9/4. lh. (94), 9/13. lh. (95), 9/28. lh. (104), 9/35. lh. (105). 29 MRT 7. 10/12. lh. (113). 30 MRT 7. 14/21. lh. (139), 14/27. lh. (140). 31 MRT 7. 23/25. lh. (203). 32 MRT 7. 27/2. lh. (232), 27/5. lh. (234). 33 MRT 7. 29/. lh. (296-297), 29/21. lh. (300). 34 MRT 7. 30/1. lh. (304-305), 30/6. lh. (306), 30/12. lh. (308), 30/17. lh. (310). 35 MRT 7. 31/18. lh. (310). 36 MRT 7. 32/5. lh. (324). 37 MRT 7. 36/3.1h. (344), 36/7. lh. (344). 38 MRT 7. 38/5. lh. (355), 38/7. lh. (355), 38/16. lh. (358). 39 MRT 7, 368. Ez a lelőhelyszám természetesen ennél több is lehet, hiszen a felszínen gyűjtött, jellegtelen őskori töredékek (amelyeket minden korszaknál az „általában” fejezetnél találunk) még növelhetik a lelőhelyek számát, ha esetleg egy ásatás során több, korhatározó anyag kerül elő. 40 MRT 9. 2/1. lh. (48). 41 MRT 9. 9/4. lh. (110). 42 MRT 9. 20/16. lh. 245. 43 KALICZ 1997, 22. 44 DINNYÉS 1985, 44. 14. jegyzet 46 ASZTALOS 2000, 17. 46 KALICZ-MAKKAY 1977, 164. Taf. 170, 14. a lelőhely itt tévesen Tápiósüly-Zsigerpuszta néven szerepel, Dinnyés I. hívta fel a figyelmemet arra, hogy a lelőhely Tápiósághoz tartozik.
