Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében
408 PÁSZTOR ADRIEN - SIMON LÁSZIÓ A felsorolt lelőhelyek közös jellegzetessége a karikás markolatvégződésű, keresztvassal ellátott, hármas ívelődésű, legtöbbször egyélű, jellegzetesen ázsiai típusú kard megléte. Ha ehhez hozzávesszük a fentebb körvonalazott terület északi széléhez közeli tiszavárkonyi temető két, egyszerű, nemesfém szerelék nélküli darabjait (39., 84.sír)98 99, megállapíthatjuk, hogy az ún. Csengele-Bócsa-Kecel-féle kardtípus a jelzett vidéken található korai avar népesség szinte összes társadalmi rétegét reprezentálja. Kecskeméttel és Tiszaalpárral ellentétben" a korai avar lelőhelyek viszonylag sűrűbb nagykőrösi (Nagykörös-Belterület: arany nagygömbcsöngős fülbevalót és csont tűtartót tartalmazó sír; Homolytája: bronz nyaklánc nyílcsúcs vagy kés alakú függővel; Fekete-dűlő: I. Justinianus triensének barbár utánzata100; Nyárkútrét-dűlő: lovassírt is tartalmazó, legalább 22 síros temetőrészlet; Zsíros-dűlő: hurkos fülű korai kengyel101, továbbá egy feltehetően ugyancsak Nagykőrösön vagy környékén előkerült háromkaréjos, rojtmintás, préselt lószerszámveret) előfordulásából következtetve erre a környékre lokalizálhatjuk a fentebb említett korai avar, 7. század 2. harmadában meglévő vezéri szálláshelyet. 5. A korai avar társadalom és gazdaság Egykorú források tanúsága szerint a korai időszakban az avarok egyetlen fő, a kagánnak nevezett nagyfejedelem irányítása alatt álltak. A honfoglalást irányító Baján korlátlan egyeduralkodó volt, Fiai (közülük négy elesett 600. év őszén, amikor a bizánci csapatok behatoltak a Temesközbe) és legfőbb vezérei az ő parancsait teljesítették. Halála (601 körül) után név szerint nem ismert leszármazottai a korai avar kor végéig hatalmon maradtak. Az előkelők rétegéből kiemelkedő vezérek közül néhánynak görög átírásban ismerjük a nevét: Kandik, Targit(es), Solak(os), Ermik(os) stb. többnyire török elnevezések. Hatalmi jelvényeik (aranyveretes öv, kard, aranyos lószerszám stb.) lelőhelyei szerint némelyiknek a mai Pest megye területén feküdt a szállása. Elsősorban ők - a csepeli, zsámboki és nagykőrösi leletek viselői tartozhattak e réteghez - és a hadsereg gerincét alkotó közép-ázsiai / perzsa típusú, hosszú egy-vagy kétélű karddal, lándzsával és íjjal felszerelt nehézpáncélos lovasság részesedett a Bizánc ellenes hadjáratok zsákmányaiból és évpénzeiből, de a régészeti leletek (többnyire ékszerek, ritkábban kurrens érmek) tanúsága szerint bőséggel jutott abból az alsóbb rangú katonai vezetőknek és a közrangú szabad harcosoknak is. Ez utóbbiak jelentősebb része lándzsával is ellátott könnyűfegyverzetű lovas íjász volt. Feltehetően ezt a fegyvernemet erősítették a csatlakozott vagy leigázott nomádok (utigurok, kutrigurok, bolgárok stb.) is, míg a hódolt népek (szlávok, gepidák) inkább gyalogosok voltak. Az 596 táján a türkök elől menekülő, avar fennhatóságot vállaló segédnépek (tarniakh, kotzager, zaben- der) valószínűleg a birodalom keleti peremén helyezkedtek el, míg a Balkánról elhurcolt antik lakosságot az elhagyott késő római erődök (Sopiane/Pécs, Castellum/Keszthely-Fenék- puszta) körül telepítették le. Az írott forrásokból és a régészeti leletekből kikövetkeztethetően a honfoglaló avarok gazdálkodására a nomád nagyállattartás volt a jellemző. Nagy lóállománnyal bírtak, s állataikat legeltetve, azoknak új s újabb legelőterületeket keresve mozgékony életet éltek. Ennek megfelelően - legalábbis kezdetben - nem rendelkeztek állandó lakhelyekkel. Alkalmi szállásaikat, auljaikat gyakran változtatták, ezért nem alakulhattak ki nagy temetők sem. Korai településeikről alig tudunk valamit. A 20-30 síros temetők alapján kis közösségekben élhettek, lakóépületeik nyilvánvalóan a földfelszínre állított - tehát az évszázadok során nyomtalanul elpusztuló - könnyen szétszedhető és tovább szállítható jurta lehetett. Esetleg ilyen kis lélekszámú, ideiglenes telephelyekre utalhatnak azok a régészeti terepbejárásokon gyűjtött, általában féltucatnyi korai avar edénytöredékből álló leletegyüttesek, amelyek majdnem mindig kései - s a korainál lényegesen intenzívebb - avar telepnyomokkal együtt fordulnak elő. A régészeti topográfia két Pest megyei kötetében feldolgozott egykori budai, szentendrei, szobi és váci járás területén mindössze 6 ilyen lelőhely található (Biatorbágy 98 KISS 1962, 31., XXXVII. t. 4., XXXVIII. t. 1., 66., XXXVII. t. 6.; SIMON 1991, 309. 99 TÓTH 1992. 100 SIMON 1985, 329-337. 101 SIMON 1983, 72., 22. kép, XXVIII. t. 1.
