Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében
400 PÁSZTOR ADRIEN - SIMON LÁSZIÓ különbséggel.15 16 17 18 E fejlődésbeli különbséget - amely legpregnánsabban a Kr. utáni első évszázadokban a Dunántúlnak a Római Birodalomhoz való tartozása idején mutatkozott - olyan kulturális örökségként kapták a honfoglaló avarok, amelyhez azonnal alkalmazkodtak. Magas rangú katonai vezető, talán nemzetségfő sírját ismerjük a Csepel-sziget északi részéről (Budapest, XXI. Csepel-Kavicsbánya).16 Hatalmára egyértelműen utal kétélű (?), arany szerelékekkel ellátott kardja, amely akkoriban méltóságjelvénynek számított. A 6. század végén, 7. század elején elhunyt vezér feltehetően a Dunántúl északi részét uralta.17 Közvetlen kortársaira, vagy nagyjából vele egy időben élt katonai vezetőkre a bizánci zsákmányból származó arany ékszereket (Budapest III. Óbuda,18 Dunapart19), vagy granulált gúlacsüngős (Budapest XIII., Meder utca 9. - Angyalföld),20 illetve Szentendre-típusú arany fülbevalókat (Budapest XIII. Angyalföld; XX., Erzsébetfalva21) viselő asszonyaik sírjai utalnak. Ezekhez hasonlóan a korai avar vezetőréteghez tartozó családi sírcsoport került elő 1871-ben Szentendre, Pannónia-dűlőben, a Nagy-Kürti téglagyár agyagkitermelő helyén.22 A várostól délre, a Dunába folyó Dera patak torkolatától mintegy 8-900 m-re délre lokalizálható agyagnyerő gödrökben előkerült, feltehetően 3 sírt tartalmazó temetőrészletből származó leletek a közöttük lévő kurrens bizánci pénzek miatt az egész avar kor kutatástörténete szempontjából kiemelkedő jelentőségűek. A II. Justinus (565-578) Konstantinápolyban veretett tremisszisze és Phokas császár (602-610) solidusa23 révén a szentendrei leletegyüttes egyike volt azon keveseknek, amelyeknek segítségével Pulszky Ferenc 1874- ben meghatározta az avar kori emlékanyagot.24 Az 1. sírban egy felszerszámozott lovával, kopjával együtt eltemetett, arany gyűrűt és közepes méretű gömbcsüngős, filigrándíszes, fülbevalópárt viselő előkelő férfi nyugodott, akinek fegyverzete (íj, tegez, kard) és lovának díszítő veretei nagyobb részt megsemmisültek. A 2. sírba eltemetett nő mellett nagy méretű, gúlacsüngős arany fülbevalópárt, talán bizánci eredetű kürtösvégű ezüst karperecpárt és színes szemes pasztagyöngyökből álló nyakláncot találtak; az 1-2. sír valamelyikében lehetett a korábbi bizánci pénz. A 3., kevésbé gazdag női temetkezés kisebb méretű nagygömb-csüngős fülbevalókat, pasztagyöngyökből álló nyakláncot, ezüst szűrőkanalat, piperekést, edényt és a halotti obulusként elhelyezett, már említett bizánci pénzt tartalmazott. A közösségétől külön eltemetett főrangú család népének temetője mintegy 1.5 km-re délre, a Luppa-szigettel szemben, egy késő római őrtoronyhoz vezető régi római úttól északra, a budakalászi kavicsbányában látott napvilágot. A Budakalász-dunaparti temető a Duna jobb partján, a késő római korban épült őrtoronyhoz vezető, régi római bekötőúttól északra terül el.25 Soproni Sándor (1954 tavasza), majd Erdélyi István (1954 őszi, 1959/60. évi) egymástól mintegy 200 m távolságban végzett leletmentést a területen. E munkák során kora avar kori sírok (köztük lovas, „önálló” ló és más, köznépi temetkezések) láttak napvilágot. 1987-ben, Tettamanti Sarolta vezetésével elkezdett nagyobb leletmentés során még senki sem gondolt arra, hogy ekkor a Kárpátmedence egyik legnagyobb kiterjedésű, szinte egy városnyi lélekszámú sírmezőjének feltárásai kezdődtek meg. 1988-1990 között további 1432 sír kibontására került sor. Az 1992. évi szondaásatás pedig újabb 54 sírral gazdagította a temetőről kapott képet. Ez az ásatás megközelítette ugyan Erdélyi István 1959-1960. évi leletmentéseinek helyszínét, azonban a temető keleti kiterjedtsége tovább, a Duna ártéri területéig (a gát vonaláig) nyúlik el. A budakalászi bányatavak melletti területen kirajzolódott egy E-D-i irányú, közel 220 m-es tengelyhosszúságú temető képe. Körülhatárolódott a sírmező északi, északnyugati, nyugati és délnyugati, déli széle. E terület az egész temető mintegy 1/3 részét teszi ki. Tehát az avar 15 A kérdés részletes irodalmát 1. BÁLINT 1995, 312-315. 16 FETTICH 1926, 2., Pl. V 1-7. NAGY 1998a, 178-180.; 128. Taf. 120. ; 191. Taf. 183. 17 SIMON 1991, 279. NAGY 1998a, 178-180; Taf. 120., Taf. 183. 18 NAGY 1998a, 41. FO. 19., Taf. 45.G., Taf. 159. 13-14. 19 GARAM 1993, Kát. 117., Taf. 39. 1. 20 BÓNA 1980, 41-42, Abb. 6. 5.; NAGY 1998a, Taf-83. C 1-5.FO 38. 21 NAGY 1973, 133. kép; GARAM 1993, Kát. 23., Taf. 29. 6-7; NAGY 1998a, 139.; Taf. 98. B; Taf. 168. 6-7. 22 BÓNA 1982-1983, 98-104.; MRT 7. 290-292., 28/44. lelőhely. 23 SOMOGYI 1997, 87-88., 77., 78. 24 PULSZKY 1874. 25 ADAM 01-13-0130-01.
