Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)

Gróf Péter: Késő római kor - kora népvándorlás kor

KÉSŐ RÓMAI KOR - KORA NÉPVÁNDORLÁS KOR 389 Pest megye területén ezután számolhatunk tartósabb hun megszállással. A kárpát­medencei hun régészeti anyagból elsősorban kincsleleteket, a gazdag sírok rangjelző viseleti díszeit, fegyvereit ismerjük, a hun köznép leleteit kevésbé. Ezért is nehéz szállásterületük pontos kiterjedését régészetileg meghatározni az általuk itt töltött cca. 20 év alatt. A jellegzetes hun tárgyak köréből a törteli 90 cm magas, 41 kg súlyú, sérülten, kor­mosán előkerült rézüst (2. kép) az eddig ismert hun üstök közül a legnagyobb, legsúlyosabb, s a perem feletti gomba alakú nyúlványokkal, a nyaknál körbefutó, rekeszes, lejjebb rojtszerű díszítésével az egyik leggazdagabban ékített példány.13 Az üstök jelzik a hun hódítás útvona­lát Belső-Azsiától Galliáig. Általánosan elfogadott vélemény szerint a temetés utáni halotti tor, az áldozati szertartás eszközei lehettek, erre utalnak az égésnyomok is. Díszítésükről több vélemény született, így a törtelin is látható félköríves gombaszerű nyúlványokat az üst megkoronázásával hozták kapcsolatba, de életfa ábrázolásként is értelmezik, sőt a hun fej­díszekkel, diadémokkal való rokonítás is felmerült, míg a perem alatt körbefutó rekeszek, ill. rojtok rangjelző szerepet is betölthetnek.14 Az üstökhöz hasonlóan a hunokra jellemző, s kelet-nyugati útjukat jelzi a szárnyas rovart mintázó, bronzból vagy ezüstből öntött, nők és gyermekek által viselt ékszer, az ún. cikádafíbula. Ennek a rangjelző és bajelhárító viseleti dísznek az egyik legszebb példánya a Csömörön 1871-ben megtalált, aranylemezzel bevont ezüst cikádafíbula, amelynek felületét almandinköves rekeszek és apró aranygömböcskékből felforrasztott ún. filigrándrót díszíti. (3. kép) Az előkerüléskor, mint azt a kiváló régész Rómer Flóris leírta, a csontváz mellett egy arany fülbevalópárt is leltek, amely sajnos nem került múzeumba, miképp a sír ezüst bokaszíjcsatjaiból és ezüst szögecseiből is csak egy-egy. A csömöri előkelő hun hölgy cikádafíbulája az ismert párhuzamok alapján déloroszországi ötvösműhelyben készül­hetett.15 Budapest Zuglóból egy előkelő hun ifjú bolygatott sírjából ékköves aranylemezek, a csontváz mellett vagy felett levő lókoponya és nyakcsigolyák körül bronzkolomp, aranyle­mezzel borított pálcarudas zabla, préselt aranylemezzel bevont bronz csüngődísz és egy bronzcsengő került múzeumba.16 Attila halála (453) után fiai nem tudták megtartani birodalmát, s az ellenük fellázadt volt vazallus népek ellenében a történeti források szerint Pannóniában levő Nedao folyó mellett megsemmisítő vereséget szenvedve К felé vonultak vissza. A hunellenes rugi, szvéb, szkír, szarmata szövetség vezető erejét a gepidák alkották. A volt hun uralmi területek megszállásával - Erdély, Tiszántúl, Al-Duna vidék - létrejött birodalmuk határa a 4-5. században átlépte ugyan nyugat felé a Tisza vonalát, de Pest megye területén számottevő régészeti emlékük nincs.17 A Duna-Tisza közének megyénkhez tartozó területén egészen a Dunakönyök vonaláig szarmaták és bizonyos kvád/szvéb csoportok hunok utáni továb­bélésével számolhatunk. A Pannonia életében az 5. század második felében jelentős szerepet játszó keleti gótok (osztrogótok) a néhai római tartomány D-i, DNy-i részét szállták meg, s csakhamar háborúba keveredtek a szomszédos népekkel. Az Ipollyal azonosítható Bolia folyónál, szvéb szállásterületen 469-ben lezajlott csatában a gepida, rugi, szarmata, szkír szövetség megsem­misítő vereséget szenvedett az osztrogótoktól.18 Az 5. század végi háborúskodások következtében Pannonia romanizált lakosságának utolsó töredékei is elköltöztek. 13 BÓNA 1993, 247. 14 KOVRIG 1972, 95-121.; BÓNA 1993, 131-139.; BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993, 26-27. 15 RÓMER 1871, 192, 201-202.; BÓNA 1993, 181-182, 257. 95. kép. 16 BÓNA 1993, 252-253. 73/2-5. kép.; NAGY 2003. 17 1908-ban Újhartyán homokbányájában egy lovával eltemetett harcos sírja került elő. Az ÉNy-DK-i tájolású sír leletei voltak egy 96 cm hosszú kétélű vaskard, vaszabla, kúp alakú vas pajzsdudor, egy római és két keleti jellegű kerámia. A leletek és a temetkezési rítus alapján Bóna István az elhunytat a 333-ban a Camponát és Intercisát megtámadó gepida csoport limes menti harcokban mesebesült és itt eltemetett tagjának véli (BÓNA 1961, 192-209.), de ISTVÁNOVICS-KULCSÁR 1987-1989.; ISTVÁNOVICS-KULCSÁR 1992, 72-82. véleménye szerint a sír 4. század vége-5. század eleji. (4. kép) 18 BÓNA 1984, 288-294.

Next

/
Oldalképek
Tartalom