Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Gróf Péter: Késő római kor - kora népvándorlás kor
388 GRÓF PÉTER A lelőhelyek topográfiai helyzete és a leletek elemzése során felmerült, hogy a fenti temetők sírjaiban az e területen élő szvéb népesség halottait temették, sőt Ipolytölgyes esetén a későbbi, 5. század második felére vonatkozó keltezés is feltételezhető.7 Több késő római katonai és polgári építményből ismerünk jellegzetes hunkori leleteket. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén előkerült villa rustica feltárásából nagyméretű bronzcikáda került múzeumba,8 a százhalombattai tábor (Matrica) DK-i saroktornyának omladékában talált 5. századi barbár származású katona sírjába a római bronzcsat, üvegpohár, csónakos fibula mellé egy cikádafibulát is helyeztek.9 Az utóbbi évek ásatásaiból ismert Visegrád-gizellamajori, II. Constantius császár idején épült erődből és a hozzátartozó temetőből a 4. század utolsó évtizedeiben beköltöző szövetséges barbár népesség leletei - poliéder csüngős fülbevalók, karikára hajlított peckes ezüst- és bronzcsatok, kézzel formált kerámia stb - római tárgyakkal egy sírból, ill. egy rétegből kerültek elő.10 Az erőd az 5. században is állt, ha nem is töltött be katonai funkciót. A hun korból két temetkezést tártunk fel az erőd belsejéből, az egyik egy torzított koponyás női sír volt. A castrum udvarán szórványleletként előkerült egy ékkőberakásos, rekeszes arany gyűrűfej - legjobb párhuzama a bakodpusztai szkír fejedelmi leletből ismert - és egy ezüst, bordázott díszű ún. nomád tükör töredéke, amely az 5. század középső harmadára tehető. Az utóbbi évek jelentős feltárása a pátyi római temető leletmentése.11 A sírmező nem köthető katonai létesítményhez. Késői sírokon belül helyileg és tájolásban is külön csoportot alkotó 12 temetkezésben a 4. század végének az 5. század első felének jellegzetes római - barbár leletei kerültek elő: kétoldalas és ún. „púposhátú” félköríves fogójú csontfésűk, csont tűtartó, kannelúrás díszítésű, hengeres zöld üvegpalack és féltojás alakú pohár, amfora alakú üveg, vas és ezüst övcsatok, tűzkészség, vaskés, kerek karikájú ezüst csizmacsatok pecekre ráhajló tüskével, ezüst ruhatűk, szórvány bronz cikádafibula töredéke stb. A korszak hasonló leleteit, így a pátyiakat is nehéz etnikumhoz kötni és pontos időhatárok között elhelyezni. A sírokban talált tárgyakat az 5. század első felében keleti, kevert etnikumú, hunkori népesség tagjai használhatták. II. Hunok A hunok eredetéről, őstörténetéről szóló 200 éves tudományos vitában az alapkérdések változatlanok: a kínai forrásokból jól ismert hiung-nu vagy hsiung-nu törzsek és a kelet-európai steppén megjelenő hun törzsszövetség kétségtelenül indokolt azonosítása régészeti, antropológiai, nyelvészeti szempontból még nem megoldott. 370 utáni megjelenésük a Volgától Ny-ra az alánok, a keleti gót (osztrogót), majd nyugati gót (vizigót) birodalom leverésével megindította a K-Ny-i népvándorlást, amely döntően megváltoztatta az akkori Európa E-D-i, barbár-római kettéosztottságát. 401 körül minden bizonnyal hun támadás indította meg a Visztula-Odera menti és a Kárpát-medencei vandálokat, a Dunakanyartól Ny-ra élő kvád/szvébeket Germania, Gallia, Hispania felé. A Kelet-Római Birodalom elleni hadjáratokkal párhuzamosan 424 körül Ruga nagyfejedelem áttette székhelyét a Tisza-vidékre. A bizánci udvar csak hatalmas aranyadóval vásárolhatta meg hosszabb-rövidebb időre a békét, eközben a hun seregek több hadjáratban segítették a végóráit élő Nyugat-Római Birodalmat a vizigótok, vandálok, szvébek, alánok, burgundok ellenében. Ennek fejében a római császári udvar 434-ben kénytelen volt nekik ténylegesen is átengedni Pannonia és Valeria tartományokat.12 7 KISS 1981, 177-179, 181. 8 RégFüz 1986, 48. 9 MRT 7. 1986, 234.; SOPRONI 1993a, 47.; KOVÁCS 2004. 10 GRÓF 1992, 129-144.; GRÓF-GRÓH 1995, 61-68.; GRÓF-GRÓH 2006, 21-22., 25. 11 OTTOMÁNYI 2001b, 35-74. 12 BÓNA 1993.; BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993, 10-16.
