Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében
A JAZIG-SZARMATAK ES A KVADOK 369 példázzák a Veresegyház-Csokonai úti női sír leletei a 130-140-es évekből. Díszes ezüst- fibulája (VIII. tábla 2.) a római Dalmatia területéről, madárfejes végű, súlyos karperecé (VIII. tábla 4.) az északkelet-balkáni géta-dák ezüstékszerek köréből származik, ezüst pántgyűrűje és bronz tűtartója (VIII. tábla 3.) provinciális termék. Ezüst karperecéi (VIII. tábla 4.) a Visztula torkolatvidékén honos ékszerek. Keleti áruk a nagyméretű kalcedon- és krétagyöngyök (VIII. tábla 1., 8.) és talán az aranylemezzel borított, félhold alakú ezüstveret sorolható ide (VIII. tábla 5.). Csupán a bronz övkarika és az agyag orsógomb biztosan helyi, szarmata tárgy.134 (VIII. tábla 6-7.). Fizetőeszközként a szarmaták is a római pénzeket használták. Temetkezéseikben inkább a férfisírokban (rendszerint egy darab az övre függesztett tarsolyban, zacskóban) találunk pénzt, ritkábban a nőknél, akik az ezüstpénzeket ékszernek (átfúrt és függesztőfüles pénzek) is felhasználták.135 A korai szarmata sírokból előkerült pénzek közül a legkorábbiak a Flavius-dinasztia (69-96) veretei, majd a többségüket a 2. század első és második harmadának ezüst- és bronzpénzei teszik ki. Már ritkábbak az egykorú sírokban a Severusok (193-235) pénzei. A 3. század közepén gyors pénzromlási folyamat ment végbe a birodalomban. Az ezüstpénzek, a régi denarius és a 215-ben bevezetett két denarius értékű antoninianus nemesfém tartalma csökkent, majd a denarius verése megszűnt, az antonini- anus a 260-270-es években bronzpénzzé vált. E folyamat eredményeként az Alföldön (és a római birodalommal szomszédos más európai területeken) kettős pénzforgalom alakult ki. A 3. század közepétől a 370-es évekig a római bronzpénzek (a korabeli „aprópénzek”) eljutottak a szarmatákhoz, megtalálhatók sírleleteikben és a késői településeken. Ugyanakkor a korszak végéig fennmaradt a Kr. u. 1-2. századi ezüstpénzek forgalma az Alföldön és nyilván a római-szarmata kereskedelemben is. A késő szarmata sírokba többnyire Kr. u. 1-2. századi (elvétve köztársaság kori) denarius került, néha korabeli bronzpénzzel együtt. A késő római ezüst- és aranypénz (Kocsér)136 ritkaság az Alföldön, az értékpénz szerepét tehát a korábbi dénárok töltötték be.137 Mind a késő szarmata sírleletek, mind az Alföldön előkerült, Kr. u. 1-2. századi dénárokat tartalmazó éremkincsek pénzei általában erősen kopottak, ami rendkívül hosszú használatuk következménye.138 A megye területén 4-5 denárkincsről van tudomásunk. 1905-ben Kocséron, edényben elrejtett 250-300 denariust és a késő szarmata korszak végéről származó gyöngyöket találtak.139 Ebben az évben Jászkarajenőn is előkerült 76 db, Traianustól (98-117) Septimius Severusig (193-211) kibo- csájtott és 2 db meghatározhatatlanná kopott dénárból álló lelet.140 Az 1906-ban Abony környékén felbukkant 109 db - Vespasianustól (69-79) Antoninus Piusig (138-161) - denarius141 a kocséri lelet részlete is lehetett. 1911-ben Mendén találtak 117 db, többnyire erősen kopott (Traianustól Sept. Severusig és 11 db meghatározhatatlan) dénárt.142 A váchartyáni leletben a római - Titustól (79-81) Severus Alexanderig (222-235) - dénárok mellett a dalmát tengerparti Dyrrachion és Apollonia város néhány Kr. e. 2-1. századi ezüstpénze volt.143 Az éremkincsek pénzeinek erős kopottsága arra utal, hogy valamikor a késő szarmata korszakban, talán a 332-334. évi szarmata belháború, vagy az Alföld nagy részén pusztító, 358-as háború idején kerülhettek a földbe. Az alföldiekhez hasonló éremkincsek azonban Dél-Oroszországban, Ukrajnában és nyugat felé, a római birodalmon kívüli területeken nagy számban kerültek már napvilágra.144 Elrejtésük bizonyára azonos történelmi folyamat következménye lehetett. Talán nem tévedés a folyamatot a hunok európai birodalmának 4. század végi-5. század eleji kialakulásával, a hunok hódító hadjárataival és az emiatt bekövetkezett népmozgásokkal azonosítani. 134 MSTERHÁZY 1986, 142-157. 136 VADAY 1988-1989, 60-61., 186-187.; KULCSÁR 1998, 108-111. 136 Szórványlelet, Valéria (Galerius Maximianus neje, 293-311) 307-311. évi kopott, átfúrt aranypénze: Num. Közi. 14 (1915) 144. 137 HÓMAN 1916, 135-136. 138 A keceli II. lelet kapcsán SEY 1986, 28-29. 139 Num. Közi. 9 (1910) 134. A lelet pénzeinek pontos száma és meghatározása ismeretlen. 140 Num. Közi. 4 (1905) 47. 141 A pénzeket egy környékbeli földművestől vásárolta az abonyi órásmester: Num. Közi. 5 (1906) 105. 142 Num. Közi. 13 (1914) 71. Az 1-2. századi dénárnak rendkívül kopottnak kell lennie, hogy a császárportré felismerhetetlen, a pénz meghatározhatatlan legyen. 143 A lelet pontos összetétele, darabszáma ismeretlen. Num. Közi. 4 (1905) 98.; MRT 9, 522. 144 Vázlatos áttekintésük SEY 1986, 30., 17. jegyzetben.
