Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében
370 DINNYÉS ISTVÁN II. A KVÁDOK A megye Ipoly menti és bal parti dunakanyari területei valamikor a 2. század első felében, bizonyára már a század elején a szlovákiai Kisalföld felől betelepülő germán nép, a kvádok birtokába kerültek. A kvádok és más germán törzsek-népek társadalma a földművelő, szabad paraszti közösségekre épült. Élükön a választott király állt, mellette az előkelők, a nemzetségi arisztokrácia tagjaiból álló törzsi tanács kezében volt a politikai vezetés. E vezetőréteg fegyveres kíséretre támaszkodott. A legfontosabb kérdésekben (királyválasztás, háború és béke ügyei, bizonyos jogviták) azonban a szabad (fegyveres) férfiak gyűlése döntött (Tacitus: Germania, 7, 11-15, 22, 25.). E gyűlés tekintélyét jelzi, hogy 192-ben a markomannok nevében két előkelő és két közember (nyilván a népgyűlés küldöttsége) tárgyalt Commodus császárral (Cassius Dio LXXII, 2.). 1. Gazdaság Gazdaságuk alapja a földművelés és az állattartás volt. Szántóikat szarvasmarhák vontatta, vasalt faekével művelték, s a keskeny barázdákat húzó ekével hosszában és keresztben szántottak. Búzát, árpát, zabot és kölest termesztettek, valamint rostnövényként a lent, aminek magjából olajat préseltek. A gabonaféléket vassarlóval aratták le, s szemesként tárolták, vermelték. A szemeket őrlőköveken vagy kézimalommal őrölték meg. Hüvelyes növények közül a babot (Plinius: Nat. hist. 18, 121.) és a borsót biztosan termesztették, kertművelésre utal a vasalt élű faásó használata is. Az árpából sört is készítettek (Tacitus: Germ. 23.). Az élelmezésben az állattartás legalább olyan jelentős volt, mint a földművelés. Háziállataiknak istállókat építettek, téli takarmányozásukról is gondoskodtak. Húsáért szarvasmarhát, juhot, kecskét és sertést, valamint baromfiakat (tyúk, házilúd) tartottak. A szarvasmarha, a juh és a kecske tejét fogyasztották és túrót, sajtot készítettek belőle. Feldolgozták a marha- és sertésbőrt, a juhok gyapjúja a textíliák, kikészített irhája a téli ruházat alapanyagául szolgált. A ló a germánoknál is elsősorban hátas, ritkán fogták könnyű kocsi elé. A kutyát házőrzőnek és pásztor-vadászebnek tartották. A gazdasági életben jelentős a háziipar (kerámiaművesség, textil- és ruhakészítés, a bőr, fa, csont feldolgozása) és a kézművesség (nyersvas előállítása, kovácsmesterség, bronzművesség és a nemesfémekkel dolgozó ötvösség stb.) szerepe.145 A megye kvád településeit a vidék földművelésre leginkább alkalmas részén találjuk: az Ipoly és a Duna mentén, a Váctól délre eső síkvidéken, vízjárástól mentes magaslatokon, a Börzsöny nyugati lábánál, a Cserhátalján és a Gödöllői-dombság ÉNy-i peremén a patakvölgyekben. A Börzsöny déli medencéiben 250-350 m tengerszint feletti magasságban is vannak telepek (Kóspallag, Márianosztra, Szokolya), legmagasabban, 430-440 m-en a nagyirtás- pusztai (Nagybörzsöny 18/25. lelőhely) telep létesült. A kvád és a szarmata területek közötti határ a 2-3. századtól Dunakeszi-Fót területén a Mogyoródi-patak mentén, innen északészakkelet felé, a dombvidék szélén Püspökhatvan térségéig húzódott. Ez a határ korántsem határozott vonal, hiszen a Váci-síkságon és a dombvidék nyugati peremén a két nép régészeti emlékei fedik egymást az újabb feltárások eredményei szerint is.146 Lakatlan sáv nem tapasztalható a két nép szállásterülete között. 146 DIE GERMANEN, 426-450., 456-489. 146 A régészeti adatok összegzése, a kvád-szarmata területek határa: TORMA 1991, 14. A kvád településterület közel egészét magába foglaló egykori szobi és váci járások kvád lelőhelyei: MRT 9,4. színes térkép- melléklet. Vác és Budapest között, a Duna menti síkságon a kvád és a szarmata településterület fedi egymást. 1994-95-ben Sződliget ENy-i határrészén Kulcsár Valéria 2-3. századi szarmata temetőrészletet, a sírok között korban közelálló kvád telepjelenségeket tárt fel a 29/8. lelőhe-lyen, 2,5 km-re a Dunától. Az 1995-ben Fót Ny-i határrészén feltárt, 2-3. századi kvád teleprészlet szerint a síksági részt ekkor a kvádok is birtokolták (Fót 8/22. lelőhely, Kulcsár Valéria ásatása). Az ásatásokról előzetes beszámoló KULCSÁR 1997, 375-377.
