Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében
368 DINNYÉS ISTVÁN galamb, Törtei: szarvasra támadó kutya, VIII. tábla 12.)121 és a nagykőrösi, kék alapon zöld svasztikás korongfíbula.122 A mintegy négy évszázados római-szarmata szomszédság természetesen erőteljes hatást gyakorolt az alföldi szarmaták anyagi kultúrájára. E hatást elsősorban a kereskedelem, a római áruféleségek közvetítették az Alföldre.123 Bár a jazig-római kereskedelem szabályozásáról csak a 175. és 179. évi békekötések kapcsán értesülünk, amikor a jazigoknak megtiltják, hogy a limes menti vásárhelyeken szomszédaikkal együtt jelenjenek meg (Cassius Dio LXXI, 16, 1., 19, 1-2.), nyilvánvalóan már kialakult gyakorlat (rendszeres vásárok a limestáborok mellett) korlátozására került sor. A Duna-bal parti római erődítmények (Dunakeszi-Dunasor 28-30.,124 Budapesten a Rákos-patak torkolata melletti és a Március 15. téri táborok, de számolhatunk erődített kikötővel a Csepel-szigeten is) sem kizárólag katonai, hanem kereskedelmi célokat is szolgáltak. A korai jazig temetkezésekben már megtalálhatók a kora császárkori római fibulák (Újszilvás, Kr. u. 1. század első feleközepe: V tábla 3.; Alsónémedi-Faluréti-domb és Üllő,125 Kr. u. 1-2. század fordulója), a korai pannóniai kerámia (Ocsa-Öreghegy és Tápiószele-Szumrák 437. sír: festett palack; Törtel- Deák-tanya: kétfülű bögre), tehát a kereskedelmi kapcsolatok korán kiépültek. A pannóniai kézművesség sokféle terméke talált piacot a szarmatáknál: a közönséges háztartási kerámiától a pecsételt díszedényekig,126 a késő római mázas edények (pl. Bag127 és Újhartyán); bronz- és ezüstékszerek, csatok és más szíjveretek, bronz tűtartók, bronztükrök, ékszer-ládikák stb. Távolabbi tartományok árui is jórészt Pannónián keresztül érkeztek, mint a zománcozott fibulák a 2. század eleje és a 3. század közepe között, az 1-3. századi bronzedények (serpenyők: Dabas-Gyón és Tápiószentmárton,128 tál: Isaszeg,129 a szadai korsó:130 IX. tábla 7.), a tápiógyörgyei késő római bronzmécses,131 a hévízgyörki üvegkancsó (IX. tábla 9.). A 2-3. századi szarmata települések amfora töredékei (Farmos-Kása-dűlő, Cegléd 4/6., 4/7. és több terepbejárási lelőhely) szerint az amforákban szállított borra, olajra is vevők voltak a szarmaták. A vörös díszkerámia, a terra sigillata (IX. tábla 8.) a Kr. u. 12. század fordulóján jelent meg szarmata földön, de többségük a 2. század végén és a 3. század első felében készült, s jutott el a szarmatákhoz.132 A római hatás jól érzékelhető a korongolt szarmata kerámia formavilágán, melyben a római edénytípusok utánzatai és rokon formák egyaránt megtalálhatók. Római házikerámia példájára alakultak ki a késő szarmata, homokos-apró kavicsos soványítású főzőedény típusok is. Ugyancsak római előképekre vezethetők vissza a szarmata férfiviseletben a 2. század közepétől megjelenő ún. szarmata csatok és szíjvégek. 10. Kapcsolatok Pannóniával, kereskedelem A szarmaták kereskedelmi kapcsolatai természetesen nem korlátozódtak a szomszédos római területekre. Kelet felé, a sztyeppe szarmata területeivel és a Fekete-tenger északi partjának görög városaival fenntartott kapcsolatokban legfeljebb a 3. század közepén következhetett be átmeneti törés. Északi germán szomszédjaik, a kvádok és vandálok területéről származó tárgyak megtalálhatók a szarmata leletanyagban (Hévízgyörk, Iklad és germán fibulák: Nagykőrös, Valkó, Veresegyház).133 Távolabbról, a Balti-tenger partvidékéről származik a borostyángyöngyök nyersanyaga. Kereskedelmi kapcsolataik főbb irányait jól 121 BÓNIS-SELLYE 1988, 77., 81., 29/2, 40. kép. 122 SIMON 1987, 78., 3. kép 1., 4. kép 2. 123 A római-szarmata kereskedelem részletes elemzése: VADAY 1998. 124 MRT 9. 78-79., 5/9. lelőhely. 125 PÁRDUCZ 1944, 18., 47. tábla 6a-b. 126 Bepecsételt kerámiához MARÓTI1985, 123-124. (Nagykőrös, Orszentmiklós, Veresegyház, Verseg), 15. tábla 10-12.; Áporka, Csemő, Hévízgyörk: MARÓTI 1991, 376., 3c kép. 127 VADAY 1985, 25., 1. kép 1.” 128 RADNÓTI 1938, 44., 23. tábla 1-lb; Tápiószentmárton: közöletlen, CKM 83.5.1. 129 Közöletlen, MNM Népv. 61.9.1. 130 RADNÓTI 1938, 137-138., 41. tábla 4. 131 LÁSZIÓ 1939. 132 GABLER-VADAY 1986,11-30., 33-42.; GABLER-VADAY1992,98-129. - összesen a megye 52 szarmata lelőhelyéről közölnek terra sigillatát. 133 Nagykőrös: Műkincsek Pest megye múzeumaiban. Szentendre 1981, 28-29., 9. kép; Valkó: MNM Népv. 281/1872.4.; Veresegyház: MRT 9. 554., 564., 39. tábla 3., 5.
