Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében
367 síroktól a csupán étel- vagy italmellékletet jelző egyetlen edényig terjed a skála. Az 1-3. századi gazdagabb temetkezések (Monor vidéke, Ócsa-Öreghegy, Veresegyház, Csévharaszt és az újszilvási, hévízgyörki és szadai fegyveresek) a tehetős jazig középréteghez sorolhatók. Inkább az aranytárgyak (lófej alakú dísz, farkasalakos szalag, szíjvégborítás) kvalitása valószínűsíti, hogy a Dunaharasztin, Laczkó B. telkén előkerült sírlelet a korai jazig arisztokráciát képviselheti. A késő szarmata kurgánok alá bizonyára a kiváltságos Arcaragantes tagjait temették, bár a kifosztott sírok leletanyagából csak erős fenntartásokkal következtethetünk erre (pl. fegyverek Galgahévízen). Fegyvert nem halmos sírokba is (Dunaharaszti, Felsőpakony, Pécel, Újhartyán) mellékeltek.112 Ha az Arcaraganteshez (a forrásokkal összhangban) a késő szarmata társadalom fegyverrel rendelkező csoportjait soroljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az Arcaragantes egy része a helyi közösségekben élt, hiszen közös temetőben vannak a sírjaik. Másfelől e közösségeken belül sem egységesek (fegyveresek szokványos és halmos sírokban), tehát az Arcaragantest eltérő társadalmi-gazdasági helyzetű csoportok alkották. A késő szarmata társadalom vezető, az Arcaragantes felső rétegét képező arisztokráciának a temetkezései a megye területén máig ismeretlenek. Az alföldi szarmaták alig ismert szellemi életének jelentős régészeti vetületét a hitvilághoz és kultuszokhoz, a mitológiához kapcsolódó, művészi jellegű kézművesség emlékei képezik. A korai időszak legjelentősebb lelete a Dunaharaszti-Laczkó B. telkén előkerült sírlelet farkasalakokkal díszített szalagja és lófej alakú dísze (VIII. tábla 9-10.). Mindkét ötvösmű vékony aranylemezből domborított, a szemek és fülek rekeszeiben eredetileg színes betét (üveg, türkiz, karneol) lehetett. A két dísztárgy mind technikáját, mind ábrázolásmódját tekintve a kelet-európai szarmata állatstílus Kr. e. 1-Kr. u. 2. századi emlékei közé sorolandó, rokonaik a leggazdagabb Fekete-tenger melléki szarmata temetkezésekből származnak.113 A jászkarajenői 342 csontfaragvány114 késő szarmata településen került elő, s ott is készült (befejezetlen faragványok és „gyártási” hulladék). A faragványok kisebb csoportja reliefszerű kisplasztika: emberalakok, félalakok, fejek sorozata, valamint néhány állatábrázolás (VIII. tábla 13-16.). Bár az emberábrázolások elég társtalanok a korszak leletanyagában, a fejek között akad olyan, ami a 3. század első feléből-közepéről származó szentes-nagyhegyi 20. sír női fejdíszének süveges-szakállas férfifejeihez áll közel. A fejdísz115 sérült állatalakjai (szarvas, párduc? két nyúl? madár, hal) és a jászkarajenői állatalakok (nehezen meghatározható négylábúak, szarvastehén, griffek, halak, ragadozó madárfejek) között is van némi rokonság. A kéz, kar, lábbelibe bújtatott lábfej alakú faragvá-nyok az ún. áldozati ajándékok (offerek, votív tárgyak) körébe tartoznak. Létük arra utal, hogy a szar-maták is hittek gyógyító erejű istenségben, s voltak kultuszhelyeik, ahová az áldozati tárgyakat elhelyezhették. A faragványok nagyobb csoportját a pontkörrel, pontkörök és vonalak kombinációival díszített, különböző alakú és méretű csontlapok alkotják. Két körlap a Napot ábrázolja küllős kerék116 és ívelt karú svasztika117 (VIII. tábla 15.) formában. Néhányat erősen stilizált emberalak118 és állatábrázolás díszít. Utóbbiak a késő szarmata korszak vége felé, az edények besimított díszei között feltűnő, erősen stilizált állatalakok rokonai. A figurális díszű, késő szarmata kerámiához tartozó cegléd-kenderföldeki táltöredéken sörényes, görbe nyakú, tátott szájú állatfej, a jászkarajenőin hátraforduló állatalak a díszítés.119 Ebbe a csoportba sorolható egy spirálvégű ívsorral díszített, jellegzetes késő szarmata edény (IX. tábla 1.) Bagról.120 A római tartományokból származó tárgyak között is találhatók olyanok, melyek ábrázolása illeszkedett a szarmata mitológiához, mint a 2-3. századi, színes, zománcozott, állat alakú fibulák (Alsónémedi-Kenderföldek 7. sír: A JAZIG-SZARMATÁK ÉS A KVÁDOK 112 Madarason (Bács-Kiskun m.), az egyetlen teljesen feltárt késő szarmata temető 615 sírjából csak keveset fedett kurgán, s fegyvert ebben a temetőben sem csak a halomsírokban találtak. KŐHEGYI 1971, 210-211., 215., a 262. sír kapcsán. 113 VADAY 1989, 134-135. 114 Közületien leletanyag a CKM-ben. Előzetes ismertetésük: DINNYÉS 1989. 115 A fejek és az állatalakok aranylemezzel vont bronzlemezből préseltek: PÁRDUCZ 1956, 143., 17. tábla 1., 4., 13-16., 19-21. 116 Kovacicai (Jugoszlávia) szarmata edényen: VADAY-MEDGYESI 1993, 83., 15. kép 2b. 117 Csongrád-Határ út 11. sír orsógombján két bekarcolt svasztika és két stilizált lóalak: PÁRDUCZ 1944, 20., 32. tábla le. 118 Sarkad-Kőrös-hát, Kovacica (Szerbia): VADAY-MEDGYESI 1993, 55., 83., 4. kép 2., 15. kép 2a. 119 CKM-ben, közöletlenek. Mindkét állatalak csonka. Figurális kerámiához: VADAY 1980-1981,122-123., 126-128., 4. tábla 2., 5. tábla 2a-3b., 7. tábla 1., 8. tábla 1.; Ács 1992, 2. tábla 2-3. 120 VADAY 1985, 25., 2-3. kép.
