Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében
A JAZIG-SZARMATÁK ÉS A KVÁDOK 355 A településekhez általában sok, változatos formájú és méretű gödör tartozik. Tárolóhelyek, főleg élelemtároló vermek voltak a szabályos kerek gödrök, hengeres, ívelt, hordószerű fallal, vagy a felfelé ívelten összeszűkülő oldalú (méhkas alakú) és a trapéz átmetszetű gödrök (II. tábla 1-3.). A kisebb vermek mélysége nem érte el az 1 m-t, a legnagyobbaké meghaladta a 2 m-t is. Falukat olykor agyaggal tapasztották ki. A szabálytalan formájú gödrök agyag- és homokbányák lehettek. Agyagbányák kerültek elő a településen belül a Nyáregyháza 16. lelőhelyen, ami a lakók jelentős nyersanyag szükségletéről (házak tapasztása, kerámiaművesség) tanúskodik. Talán húsfüstölésre szolgáltak azok a gödörpárok, melyeket kis kürtő köt össze23 (Nyáregyháza 6. és 16. lelőhely, legújabban Abony 41., Cegléd 4/7. lelőhelyek). Az egyik gödörben, a kürtő szája előtt égett a tűz, melynek füstjét a kürtő vezette a másik gödör aljához. Ez hosszúkás, gyakran sekélyebb gödör, ebbe lógathatták be a füstölésre szánt húsokat a gödör száján átfektetett rudakra aggatva (II. tábla 4.). Nem szokványos a Törtel-Deák-tanyai késő szarmata településen előkerült, kis kerek gödör (II. tábla 6.), benne lókoponya és az álkapocs.24 25 Nyilvánvalóan a koponya elföldelésére ásták, ami a ló, a lókoponya kultikus tiszteletével függött össze. A mindennapi élethez szükséges vizet nem csak az élővizekből, hanem a telepen ásott kutakból (Cegléd-Kenderföldek, Nyáregyháza 6. és 16. lelőhely) is biztosították. Jó hozamú lehetett a 3,9 m mély ceglédi kút,26 melynek ovális, 115 x 70 cm-es feneke a 3,8 m mélységben húzódó vízzáró rétegbe mélyült. Feltárásakor rövid idő alatt 30-40 cm-es vízoszlop keletkezett benne. A Nyáregyháza 6. lelőhely agyagtalajba ásott 109. sz. kútja a legnagyobbak közé tartozik. 220x180 cm-es, közel függőleges oldalú, 4,6 m mély. Feneke fölött, a kb. 1 m magasságig alámosódott oldalrész jelezte az egykori vízszintet (II. tábla 5.). A szarmata településeken végzett ipari jellegű tevékenységről többnyire közvetett adataink vannak. A házak között már szóltunk olyan épületekről (Farmos, Tápiógyörgye), melyek műhelyek lehettek, ha nem is tudjuk pontosan mesterséghez kötni őket. Vas feldolgozására, kovácsműhelyek meglétére utalnak a telepeken gyakori vastartalmú salakok, olvadékok (Farmos, Jászkarajenő, Nyáregyháza és terepbejárások felszíni leletei). Mivel az Alföldön csupán az alacsony hatásfokkal kohósítható26 gyepvasérc található meg, valószínűbb, hogy a nyersanyagot kereskedelmi úton szerezték be. A jazigoknak és kvádok- nak a Kr. u. 1. század vége felé adózó kotinuszok bányásztak vasat (Tacitus: Germania 43.), az adó részben vasérc, nyersvas is lehetett. Később, a 2. század közepe táján esik szó a kvá- dok vasércbányászatáról (Ptolemaios: Geographica 2, 11, 11.), ami a szarmatáknak is biztosíthatott nyersanyagot. A különböző szerszámokat, eszközöket és a fegyverek többségét nyilván a szarmata kovácsok27 készítették. A farmosi 2-3. századi telepen bronzöntéssel is foglalkoztak, amit a kétrészes formából kikerült, római típusú térdfibula-öntvény (II. tábla 8.) bizonyít. Bronzzal28 és ezüsttel dolgozó mesterek állították elő a nők ékszereinek (fülbevalók, nyak- és karperecek, csüngök), a női és férfiviselet fémtartozékainak (övkarikák, csatok, szíjvégek) nagy többségét és a fibulák egy részét. Csontfeldolgozó műhellyel (kész és félkész faragványok, gyártási hulladék) számolunk a jászkarajenői késő szarmata településen. A fa megmunkálásának egyetlen megyei emléke a Dunaharasztin, késő szarmata temetőből előkerült vasszekerce.29 23 VÖRÖS 1983b, 144.; KŐHEGYI-VÖRÖS 1989-1990, 93-96., 28-30., 33. kép. 24 1982. évi leletmentés, közöletlen. Rég. Fűz. Ser. I. 36 (1983) 59. 25 DINNYÉS 1982, 59., 7. kép. 26 Biharkeresztes-Ártánd-Nagyfarkasdomb 22. gödörnél 40 cm átmérőjű vasolvasztó gödröcske: NEPPER 1982, 108., 226. 27 Szerszámaikat (kalapácsok, fogók, lyukasztók, vasüllő) a Csongrád-Kenderföldek késő szarmata-hunkori temető 2. és „A” sírjából ismerjük: PÁRDUCZ 1959, 310., 317., 371., I. tábla 1-3., II. tábla 1-3., III. tábla 1., 12. 28 Tiszaföldvár-Téglagyár, szarmata bronzmúves műhely. H. Vaday Andrea ásatása. Rég. Fűz. Ser. I. 36 (1983)38. 29 PÁRDUCZ 1950, 28., 86. tábla 1. A hajdúnánás-tedeji (Hajdú-Bihar m.) késő szarmata településen előkerült eszközleletben balta és ácsszerszámok (kétélű, csákányszerű szalu és jobbkezes szekerce) is vannak: MESTERHÁZY 1990, 53-60., 3-5., 9/3-5., 10/5-7. kép.
