Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében
356 DINNYÉS ISTVÁN Állatbőrök kikészítésével, bőrmunkákkal majd minden családban foglalkozhattak. A férfiak fejfedőit, mindkét nem csizmaszerű lábbelijeit, téli ruházatát és a különböző szíjakat (pl. öv, lószerszám) maguk készítették. Igazolják ezt a bőrmunkákhoz használatos, női és férfisírokban egyaránt előforduló, fanyelű vasárak (Hévízgyörk: V tábla 7., Tápiószele) és a sírleletek bőrmaradványai (szíjak, öltözet: Hévízgyörk).30 A textíliák előállítása, a fonálkészítés és a szövés a nők házimunkája volt a szarmatáknál is. A len-, kender- és gyapjúcsomóból egyik kézzel kihúzott szálakat a másik kézzel pörgetett faorsóval fonallá sodorták, s az orsóra tekerték fel. Településeken is gyakoriak, temetőkben pedig a női sírok jellegzetes leletei az agyag orsógombok és lapos orsókarikák, az orsó nehezékei (V. tábla 8.). Szövőszékeiken többféle szövésmódot (vászon-, sávolykötés, stb.) alkalmaztak. Szabáshoz vasollót (Nyáregyháza 6. lelőhely: II. tábla 9.) használtak, s a ruhákat vastűvel (Abony, Tápiószele, Veresegyház)31 varrták meg. A textilekből az maradt fenn, amit a sírleletek fémtárgyai rozsdával átitatva megőriztek: apró részletek a ruhaanyagokból, a varrásra használt lenfonalból (Abony, Hévízgyörk, Isaszeg-Katona-pallag, Tápiószele-Pedagógus földek).32 A települések leletanyagának zömét kitevő kerámia két nagy csoportra oszlik. Az egyik csoport a kézzel formált edényeké. Anyaguk durva, alig megdolgozott agyag, amibe sokszor ugyanilyen durva edények apró darabkáit keverték. Agyaghurkákból építették fel a nagyobb edényeket, a kisebbeket agyagtömbből formálták ki. Az edények többsége főzőedény (kisebb- nagyobb fazék és fedő), de készültek fazékhoz hasonló bögrék, fordított csonkakúp alakú füles és fületlen csészék (IX. tábla 3., 6.) is. Házi készítmények, bizonyára az asszonyok munkái, s kiégetésükhöz sem kellett fazekaskemence.33 A másik csoport edényei fazekaskorongon készültek. Előállítóik mesteremberek voltak, akik lábbal hajtott korongot használtak, s az edényeket erre a célra készített, földbevájt kemencében égették ki. Szarmata fazekaskemence34 a megyében csak legújabban, az MO autópálya keleti nyomvonalán végzett feltárásokon került elő. Üllő 5. lelőhelyen 2001-2003-ban közel 50 kisebb-nagyobb edényégető kemencét tártak fel. A nagy kiterjedésű szarmata településen tehát több fazekas dolgozott a késő szarmata időszakban, elsősorban, apró kaviccsal soványított anyagú főzőedények tömegét állítva elő. A fazekaskemence használatának nyomai, az égetőkemencékben keletkezett salakok a települések többségén megfigyelhetők. Jászkarajenőn feldolgozásra előkészített agyagrögöt találtunk egy kis gödröcskében, ami a salakokkal együtt fazekasmühely tevékenységére mutat a településen. A Nyáregyháza 16. lelőhely agyagbányái fazekasnak is nyújthattak nyersanyagot. A korongolt kerámia gondosan előkészített, finoman iszapolt agyagból készült, az edényeket világosszürke, ritkábban piros, a korszak vége felé még sötétszürke-fekete színűre égették ki. A csoportba különböző tárolóedények, kisebb- nagyobb tálak és csészék, poharak, füles bögrék és korsók, palackok és hordó alakú edények, tehát élelmiszer tárolására, ételek és italok tálalására, fogyasztására szolgáló edényfajták egyaránt tartoznak.35 (IX. tábla 1., 4.) Alakjukon jól érzékelhető a római provinciális edényművesség formai hatása. Felületük gyakran sima eszközzel fényezett. Díszítésük is fényezett és fénytelen felületek váltakozásából, valamint kerek, sima végű eszközzel (pl. kaviccsal) besimított vonalakból (vonalakkal kitöltött három- és négyszögek, rács-, hálóminta, hullámvonal) áll. A késő szarmata korban találunk nagyobb számban pirosra festett tálakat, csészéket a szarmata készítmények36 között. Szintén a késői időszakban, késő római típus átvételével terjedt el szarmata területen a homokkal, apró kaviccsal soványított anyagú, korongolt főzőfazekak (IX. tábla 5.) használata.37 30 DINNYÉS 1991, 161-162. 31 Abony-Fábián-tanya. 4. sír, közületien: CKM 79.2.14.; Tápiószele: DINNYÉS 1980, 190., 13. tábla 7.; Veresegyház: MESTERHÁZY 1986,142. 32 Abony-Fábián-tanya. 4. sír, közöletlen, CKM-ben. Hévízgyörk: BORSOS 1991, 227., 230., DINNYÉS 1991, 162.; Isaszeg: GARAM 1964, 56., 60., 20. ábra; Tápiószele: DINNYÉS 1980, 189., 192-193., 195. 33 A kézzel formált kerámia típusai: VADAY 1988-1989, 173-179., 51-54. kép. 34 Sándorfalva-Eperjes: VÖRÖS 1982 idézi az addig feltárt földeáki (Csongrád m.) és gyulai edényégető kemencéket is.; Kiskőrös: Rég. Fűz. Ser. I. 34 (1981) 48.; Gyula-Gyulavári: Rég. Fűz. Ser. I. 35 (1982) 59. 36 Típusok és időrendjük: VADAY 1988-1989, 135-161., 33-45. kép. 36 VADAY 1988-1989, 134., 171-173. 37 VADAY 1988-1989, 161-162., 46. kép 1-6.
