Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: Történeti bevezetés a jazig-szarmata és kvád régészeti fejezethez
Dinnyés István TÖRTÉNETI BEVEZETÉS A JAZIG-SZARMATA ÉS KVÁD RÉGÉSZETI FEJEZETHEZ Pest megye Duna balparti területein a Kr. u. 1-4. évszázadban két nép töltött be meghatározó szerepet: az Elba vidékéről származó germán kvádok és az iráni nyelvet beszélő szarmata lovasnép, a jazigok.1 A Kárpát-medencében elsőként a kvádok jelentek meg a Kr. születése körüli években, a mai DNy-Szlovákiában érve el a Dunát. A kvádok Ny-i szomszédai a markomannok, a két testvérnép szövetségében a markomannoké és Maroboduus királyuké a vezető szerep (Tacitus: Germania 42.). Maroboduus csakhamar összeütközésbe került a rómaiakkal. Kr. e. 1-ben (?) L. Domitius Ahenobarbus, Illyricum helytartója vezetett hadjáratot a germánok ellen, s az Elbán túlra eljutva a birodalom felsőbbségének elismerésére kényszerítette a germán törzseket, köztük a markomannokat és kvádokat (Tacitus: Annales II, 62., Щ 44.; Cassius Dio Щ 10a, 2.). Maroboduusnak nem volt ínyére a függőség, ezért Kr. u. 6-ban Tiberius, a későbbi császár jelentős sereggel vonult ellene. A római seregnek markomann földről azonban vissza kellett fordulnia, mert a nemrég meghódított pannon népek felkeltek a római uralom ellen. Tiberius tehát kiegyezett Maroboduusszal, a markomannok és kvádok a római birodalom szövetségesei lettek (Tacitus: Annales II, 46.). A szövetség - melyet a király uralma végéig megtartott - konkrét tartalmáról a történeti források nem szólnak, következményeiből a lényegét ismerjük. Róma és a birodalommal szomszédos népek közötti szövetség (foedus) a birodalom határainak politikai eszközökkel való biztosítására irányult. A szövetséges (foederatus) a birodalomtól függő, alárendelt helyzetbe került, cserébe évjáradékot kapott; biztosították és szabályozták a felek közötti kereskedelmet. Kölcsönös katonai segítségnyújtást irányoztak elő: a szövetségesnek meg kellett akadályoznia, hogy területéről támadás érje a római tartományokat, a birodalmi segítséget viszont Róma mindig is sajátosan értelmezte. Maroboduus a szomszédos germán törzsekre is kiterjesztetette uralmát. Amikor Kr. u. 17-ben összetűzött Arminiusszal - a rómaiakon Kr. u. 9-ben nagy győzelmet aratott germán királlyal - Rómától katonai támogatást kért. Tiberius császár nemcsak megtagadta a segítséget (Tacitus: Annales II, 46.), hanem a Maroboduus ellen fellépő markomann nemest, Ca- tualdát támogatta. Maroboduus a birodalomba menekült, a császár Ravennában jelölte ki lakhelyét, ahol még 18 évet élt meg. Catualda uralma nem lett tartós, alattvalói 20-ban elkergették, ő is a birodalomban kapott menedéket. Drusus - Tiberius császár fia, Illyricum teljhatalmú megbízottja - Maroboduus és Catualda híveit nem a tartományban, hanem a Duna északi partján, a Marus (March-Morava-Morva) és a nem azonosítható Cusus folyók közötti területre telepítette le, s a kvád Tnúrns-nemzetségbeli Vanniust helyezte a markomannok és kvádok élére (Tacitus: Annales II, 62-63., Germania 42.). Vannius 30 éves uralkodása alatt a kvádok kelet felé terjeszkedtek, s az 1. század közepére elérték az Ipoly Ny-i partját. Keleti szomszédaik a Dunakanyarnál élő ossus, északabbra pedig a cotinus kelta népcsoport (Tacitus: Germania 43.), akik a Kr. e. évektől szintén a római birodalom szövetségesei voltak. 1 Az idézett forrásadatokon túl a történelmi és régészeti adatok elemzése, részletes irodalma megtalálható: ALFÖLDI 1942a, 172-235.; ALFÖLDI 1942b, 670-746.; ISTVÁNOVITS 1998, 35-48.; MÓCSY 1974a.; MÓCSY 1974b.; MÓCSY-FITZ Eseménytörténet, in: PRK, 1990., 31-51.; NAGY Az aquincumi határsáv telepeinek és társadalmának történeti kerete az időszámításunk 1-4. századában. 1973a, 83-112.
