Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 313 Kerek csizma és övcsatok: Ez a kerek csat, csattestre hajló tüskével a tipikus ún. hunkori csat forma, mely a 4. századi római sírokban még nincs. Az ékköves aranycsatok elterjedési területe összhangban van a hun korszak települési viszonyaival. Az ezüst, bronz és vas példányok már a 4. század végi Marosszentanna-Csernyahov kultúra sírjaiban feltűnnek, majd az 5. század első harmadában jelennek meg Pannonia északi és keleti szomszédságában. A provincián belül valószínűleg csak a valódi hun korszakban terjednek el. Nemcsak a hunok használták azonban, hanem a velük együtt jött, illetve itt talált egyéb népcsoportok, gótok, alánok, szvébek, gepidák is. Nem lehet egy néphez, csak egy korszakhoz, az 5. század első feléhez, ezen belül leginkább a 425-455. közötti időhöz kötni. Érdekessége, hogy nők és gyerekek is használták. A rómaiaknál a nők nem hordtak övét. Ez a viseletváltás az életmódváltással állt kapcsolatban. A keleti pásztorkodó, nomád népeknél az asszonyok viseletéhez, a férfiakéhoz hasonlóan hozzátartozott az öv, s az övről lelógó szerszámok (kés, tűzkészség stb.). Mindkét nem nadrágban járt, hasonló módon szíjazták össze bokájuk felett a csizmaszárat s derekukon az övét is. Pest megyében a pátyi és budakalászi sírcsoporton belül, illetve a Visegrád-Gizella- majori temetőben fordulnak elő ilyen öv s csizmacsatok, Százhalombattán pedig az egyik táborba beásott sírban volt. Az érdi példány szórvány. Anyaguk ezüst, bronz és vas. A hozzá tartozó viselet változatos, pl. a százhalombattai halottnak két fibula volt a vállán, a pátyi s budakalászi nők viszont nem hordtak övvel összekapcsolt ruhájukhoz fibulát, ellenben minden esetben volt csontfésűjük. Területünkön többféle fibula viseletét és ez alapján többféle etnikumot különíthetünk el a késő római-kora népvándorláskori időszakban. Legkorábbiak a szentendrei temetőben előkerült aláhajtott lábú fibulák. Mivel kettő volt a sírban, két vállon viselhették. Ez a germán, keleti-gót viseletre jellemző, egészen a 6. századig él. (Aláhajtott lábú fibulák voltak a Visegrád-Gizella majori erőd temetőjének sírjaiban is.) Egy fibulát viseltek a kvádok, a jobb vállukon a köpeny összekapcsolására. Későbbiek a százhalombattai sírok fibulái. Az egyik sírt a katonai vicus, még Valentinianus korban használt épületébe ásták bele. Halottjának vállán egy lemezfibula volt. Ez a gót, illetve alán viseletben fordul elő. A másik az erőd DK- i saroktornyánál került elő és egy cikáda, illetve egy aláhajtott lábú fibula volt a halott mellett. Viselőjének etnikuma kérdéses. A hunok ruházatára a két vállon viselt fibula nem jellemző. (Kaftán szerű köpenyüket egy fibulával tűzték össze a mellükön, vagy pedig magasan záródó ruhájukhoz nem is hordtak fibulát.) A cikáda és aláhajtott lábú fibula együttes használata inkább az alán népekre jellemző. (Ebben a sírban volt a kerek övcsat is.) A fibula típusa tehát önmagában a hely megfigyelése nélkül kevésbé utal a viseletre, illetve az etnikumra.223 Gyakran nincs fibulája a halottnak, akinél a fent ismertetett új típusú ékszerek, üvegek s edények jelentkeznek (pl. Budakalász, Páty). Esetleg ezüst ruhatű helyettesíti a fibulát (ld. Páty). Láttuk tehát, hogy a hun uralom előtt, a 4. század utolsó negyedétől a régi római és az új, al-dunai, pontusi elemek összefonódásából kialakul egy barbár-római kézműipar, melynek központja Pannonia, de a szomszédos területeken (pl. Felső-Tisza vidék, Hernád-Sajó-Bodrog stb. vidéke) is megjelenik. A markomannoknál és szarmatáknál kicsit később lép fel (5. század elején). Lassan a Kárpát-medence jelentős részét e termékek lepik el.224 Jellemzői a besimított kerámia, új üvegedények, poliéder végződésű ékszerek, csontfésűk, új típusú fibulák stb. A provincia kézműipara a barbárok szolgálatába állt, de az új típusok mellett még sokáig megtartották saját formáikat és díszítésmódjukat, illetve főleg azokat a tárgytípusokat vették át és gyártották szívesen, mely náluk sem volt teljesen idegen (pl. besimított díszítés, poliéder végű hajtűk stb.). A különböző ékszerek és viseletek keveredése Pannonia térségében egészen a hun uralom végéig terjed. Ezen belül a 4. század végi, 5. század eleji, illetve 430 utáni leletek szétválasztása jelenleg csak feltevéseknek tekinthető.225 Egy-egy népcsoporthoz való kötésük csak néhány esetben bizonyítható. A tárgyak többségét vala223 BÓNA 1993,145., 152., 159.; Százhalombattáról ismerünk egy bizonytalan torzított koponyás temetkezést (limes úttól nyugatra a 6 csontvázas sírból egy), melyet Dormuth Árpád említ, de azóta senki nem látott. A koponyatorzítást kezdetben (3-4. sz.) alánok alkalmazták az Észak-Kaukázus és a Krim vidékén. Tőlük vették át az 5. századra a keleti nomád népek. A deformált fej különösen a nőknél volt divatos. A hunok bukása utána a germánok is felhagytak vele. 224 TEJRAL 1997, 321-362. 225 BÓNA 1993, 127.
