Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
314 OTTOMANYI KATALIN mennyi nép használta (pl. besimított kerámia), vagy kezdetben csak egy népre volt jellemző, de aztán divatként elterjedt és az 5. században már szinte valamennyi nő viselte (pl. poliéder végű fülbevaló, lemezfibula, sugaras hátú tükör stb.). Elterjesztésükben a hun mozgalomnak nagy szerepe volt. A hunok által kimozdított népek hozták magukkal az új típusok nagy részét, illetve hatásukra éledtek fel olyan, évszázadok óta kevésbé használt technikák és formák, melyek az új divatba beleillettek. Pest megye területén mindenképpen kimutatható barbár népesség jelenléte a 4. század végétől-5. század elejétől. Főleg katonákról és családtagjaikról lehet szó, hiszen az erődökben és temetőikben tűnnek fel a barbár tárgyak, de kisebb csoportokat a limes mögött is megfigyelhetünk. Ha térképre vetítjük a lelőhelyeket - a szórvány leletekkel együtt - láthatjuk, hogy a limesnél csoportosuló, nagyobb mennyiségű anyagot kivéve, ha ritkábban is, de még lakott volt az 5. század első felében (valószínűleg csak 430-ig) a Füzes-patak és Benta-patak völgye, valamint a Zsámbéki medence. Egy nagyobb csoport telepedett meg Budakalász- Pomáz-Szentendre (talán még Leányfalu) környékén. A vaslándzsák és csonttárgyak valami germán (szvéb illetve keleti-gót) népességre utalnak. Érmek már nemigen keltezik ezt az anyagot. Többnyire a legutolsó Valentinianus kori kisbronzok forognak az 5. században is. A későbbi pénz ritka.
