Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
300 OTTOMÁNYI KATALIN Általában jobb vállon viselik, de néha a másik oldalon is előfordul. Az egy típushoz tartozó igen magas darabszám arra mutat, hogy központi műhelyek állították elő. Díszítése és mérete alapján korai és késői változatot is el tudunk különíteni. Már a 3. században, egy Gallienus kori kincsleletben feltűnik és még az 5. század első felében is használják, igaz, hogy gyakran már csonkítva, hogy az aláhajtott lábú fibulát utánozzák (ld. Százhalombatta). Szentendrén az egyik sírban email berakásos korongfibula került elő, ami a rómaiaknál ritka. Az alföldi szarmatáknál ismerünk hasonlókat. A férfiviselethez tartozott még az öv, melynek csatja, szíjvége és bronzveretei elég sok sírból ismertek. Budaörsön egy Valentinianus kori éremmel keltezett sírban Bellerophon ábrázolásos övveret volt, a halott lábánál. (13. kép) A 4. század végén tűnnek fel ismét a kelta formákat utánzó pelta alakú veretek, omega alakú csatok, pl. Pátyon, Budaörsön. Az övön lógott még a vaskés, és egy kis tarsolyban hordták a tűzcsiholó készséget. Ez utóbbi tárgyak csak a legkésőbbi sírokba kerülnek bele, legalábbis Aquincum környékén. Pátyon a vaskések többsége nem az övről lógott le, hanem a lábnál került elő. Az ékszerek többnyire a viseletnek megfelelő helyen találhatók. Kivéve a 4. század végén, mikor a férfi sírokban egyre gyakoribb, hogy a fibulát, az övtartozékokat, illetve szerszámokat a lábhoz teszik. Pátyon a padkára, kő alá tettek pl. karperecét. Esetleg halotti inget viselő, már keresztény emberekről lehet itt szó. Az eszközmelléklet kevés. Szentendrén pl. 150 sírból csak hatban volt, Pátyon viszont a sírok 10%-ában volt kés, némelyikben tűzcsiholó, fenőkő, egyben pedig birkanyíró olló. Budaörsön a 210 sírból mindössze 7-ben volt kés, egyben orsógomb, egyben pedig fenőkő és csonteszköz. A nőknél orsógomb, fenőkő, a férfiaknál kés, tűzcsiholó készség, vasár stb. található. A gyereksírokban még egyéb szokatlan tárgy is előfordul, pl. Érden bronzcsörgő, Budakeszin bronzcsipesz, Budaörsön bronzcsengő, stb. Kis ládikákhoz tartozó bronz, illetve vaslemezeket, kulcsokat, fogantyúkat stb. szintén találunk a sírokban (pl. Diósd, Üröm, Szentendre, Páty, Budaörs). Trébelt díszítésű lemezeiken változatos ábrázolások láthatók. A szentendrei scriniumon keresztény és pogány jelenetek együtt szerepelnek. Piperecikkeket, ékszert, pénzt, illetve házassági okmányokat tartottak benne. Főleg női sírokba teszik, de néha férfiaknál (katonáknál) is előfordul.185 Érdekes melléklet még Pátyon egy házaspár sírjában vasbalta és vaskanál. Igen gyakran tesznek a sírba érmeket. A korábbi sírokban, egy csomóban, deréktájon kerültek elő, ami tarsolyra utal, később csak beszórták őket, főleg a halott szájához. Budaörsön gyakran a halott kezében volt 1-2 db érem. 3. századi pénz nem túl gyakori (pl. Budakeszi, Budaörs, Páty, Solymár, Százhalombatta, Szentendre). Sokkal több lesz a 4. század 20-as éveitől, Nagy Constantinus alatt (pl. Budaörs, Diósd, Leányfalu, Páty, Pilisborosjenő, Pomáz, Százhalombatta, Szentendre, Zsámbék stb.). Bár a tartományi székhely áthelyeződése miatt a század közepén kezdődik az Aquincum környéki temetők elszegényedése, mégis elég sok érem tehető erre az időszakra a sírokban (ld. Budaörs, Leányfalu, Szentendre, Pilisborosjenő). A pátyi és budaörsi temetőben legtöbb érmet a 4. század első felében és közepén tették a sírokba, majd egyet-egyet még a 4. század második felében-végén. Ez a fokozatos elszegényedést mutatja. Összesen a késő római sírok 10-20%-ában volt érem. A legutolsó érmek Valens és Valentinianus pénzei, melyeket még igen sokáig, és igen kopottan tesznek a sírokba (pl. Budakeszi, Budaörs, Szentendre, Páty, Pomáz, Százhalombatta). A pannóniai éremforgalom 375-től nagyon visszaesik, ennél későbbi érem már csak elvétve fordul elő, pl. Szentendrén volt még egy Arcadius (377-408) érem. A római érmeket előszeretettel használják később átfúrva nyakláncként, pl. Budakalászon 5. század eleji sírban, Pátyon avar gyöngyökkel együtt stb. A sírok mellékletei visszatükrözik a 4. századi gazdasági viszonyokat. Világosan kirajzolódik az a folyamat, mely a század első felében még megtalálható importtárgyaktól, pl. kölni üvegek stb. a háziipar előtérbe kerüléséhez vezetett. Ezzel magyarázhatók a változatos kerámia és ékszerformák, illetve ezek eltérő mennyisége az egyes temetőkben. A helyi ipar függvénye volt, miből mennyi került a sírokba. A sok kis helyi műhely hasonló típusai között nemigen találunk két egyformát. A század végére egyre gyakoribbá váló elszegényedést tükrözik a melléklet nélküli sírok. (Bár a bolygatások és hiányos megfigyelések következtében nehéz elkülöníteni, hogy 185 GÁSPÁR 1986, 232-233., Nr. 947-953.
