Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
291 A korai hamvasztásos temetők elsősorban a városokból, településekről kivezető utak mentén helyezkedtek el. Ezt Aquincumon kívül - ahol a Vespasiunus kortól induló korai temetők (pl. Aranyárok mentén, Bécsi útnál stb.) minden irányban kijelölik az utak vonalát - megfigyelhetjük még Szentendrén is. Itt az Aquincum felé vezető út mentén (mai Dózsa Gy. út, Autóbuszpályaudvar), illetve a tábor DNy-i sarkán kívül találhatók a hamvasztásos sírok és a 2-3. századi szarkofágok. Százhalombattán, mivel a temető nagy része fel lett tárva, ez sokkal jobban látszik. A lakosság számának növekedésével, a sírok lassan körbeöle- lik a településeket. A korai villák és telepek mellett sírcsoportokat, családi sírépítményeket találunk. Az utak irányát és a település terjedését jelzik ezek a szórványos temetkezések.166 A hamvasztásos rítusnak igen sok változata lehet. Az égetés történhetett egy közös égetőhelyen (ustrinum). Ilyenkor csak szimbolikus mennyiségű égett csont kerül a sírokba (pl. Százhalombatta). A máglyát tehetik közvetlenül a sír mellé vagy bele is, ilyenkor maradványai a sírgödörben megfigyelhetők (ld. Százhalombatta, Solymár, Szentendre). Ezek nagyobb méretű gödrök, aljuk és oldaluk vörösre égett. (Pátyon mindössze egy esetben égett át a sír oldala.) A hamvakat helyezhetik urnába, de szórhatják csak egyszerűen a mellékletek közé (szórthamvas sír). Az urna készülhetett kőből (ossarium), néha üvegből, leggyakrabban kerámiából. Ez utóbbi többnyire egyszerű főzőfazék, vagy mélyebb tál fedővel. Pátyon a három urnasírból kettőben korsóba tették a hamvakat. Az urnákat kövekkel is beboríthatták (pl. Solymár). Ugyancsak Solymáron figyelhető meg, hogy szinte az összes hamvakat rejtő urna alja lyukas vagy hiányzik. Ez az ún. léleklyuk.167 A sírgödröt is többféleképpen készíthették. Százhalombattán pl. voltak kiégetett és tapasztott gödrök, kiégetés nélküli tapasztott és mindkettő nélküli, egyszerű földbeásott gödrök. Ez utóbbiak melléklete volt a legszegényesebb, külön csoportot alkottak. A sírforma és a padka kialakítása többnyire a talajtól függ és nem etnikumra jellemző. Solymáron urnafészkek sorát figyelte meg az ásató, nagyjából egyirányba tájolva. Ez a tájolás megegyezett a temető korai csontvázas sírjainak irányával. (DK-ÉNY, K-NY). A rítus, mint látjuk nagyon különböző volt a hamvasztásos temetkezésen belül is. Néha egyetlen temetőben többféle szokással találkozunk. Időben korábbiak az urnasírok. Főleg a Kr. u. 1. századra jellemzőek, a 2. század folyamán felváltják őket a szórthamvasztásos temetők. Pátyon valamennyi szórthamvas sír érme Antoninus Pius kori. Pannonia Inferior 2. századi temetőire az urnasírok kis száma jellemző, pl. Százhalombatta déli temetőjében 178 hamvasztásos sírból csak négy volt urnasír. Ezzel szemben néhány Aquincum környéki lelőhelyen (pl. Érd, Solymár), nagyobb urnatemetőket találunk. Solymáron 93 hamvasztásos sírból csak 9 szórthamvasztásos, 73 urnás, a többi bizonytalan. Koruk 2. század eleje-közepe. Szentendréről is főleg urnasírokat ismerünk (28/2. lh., 20. sír, 81. sír, 118. sír, és 28/22. lh), de itt nincs összehasonlítási alapunk, mivel a korai temető többi része nem került elő. Budaörsön a hamvasztásos sírok nagy részét elszántották, ezek után kb. ugyanannyi a szórthamvas (5 sír), mint az urnás temetkezés (6 sír). Több sírt humuszoláskor tört össze a gép (6 sír). Pátyon 35 db hamvasztásos sír van (ez a kora római síroknak kb. egynegyede), melyek nagy része szórthamvas (31 db) s elenyészően kevés az urnás (3 db). Van egy részlegesen hamvasztott ember is, kinek elszenesedett csontjaiból megmaradt a két láb, mellette edény. Elég sok a kis üres gödör. Érem 5 szórthamvas sírban volt, melyből három Antoninus Pius, a többi égett. Valamennyi korai temetőben találunk csontvázas sírokat is. Tájolásuk K-Ny, DK-ÉNy. Ezeket a bennszülött keltákhoz köthetjük (nyújtott, néha zsugorított testhelyzet). A csontvázas és hamvasztásos sírok nem metszik és nem bolygatják egymást (pl. Solymár, Budaörs, Páty stb.). Elég magas a csontvázas sírok száma a solymári temetőben, a sírok 30%- a ilyen (42 sir a 135-ből). Csak a Hadrianus korban tértek át az új hamvasztásos rítusra az itt lakó eraviscusok. Legtovább a gyerekeknél tartották meg az ősi rítust (a 42 sírból 30 gyereksír). A csontvázak lábához, vagy fölé köveket is tettek. Egy esetben halotti tor nyomát is megfigyelték. Tájolásuk (DK—ÉNY, К—NY), pont ellenkezője az Aquincum környéki késő 166 Pátyon és Budaörsön a patakparti domboldalon volt a kőépítkezéses telep kb. 250 m szélességben. Efölött, a dombtetőn, kis szünet után a temető. 167 KOCZTUR1998,84-85. „Hogy a lélek a lefedés, eltemetés után eltávozhasson a test mellől, lyukat ütöttek számára az urnán.”. Ugyanitt a hamvasztott sírokban gyakran találtak egy-egy magányos szöget az urnában, vagy mellé dobva. Ennek mágikus hatást tulajdonítottak. A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN
