Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
287 Érden egész éremleletet találunk, mely Kr. e. 46-ban záródik. A két biai eraviscus éremkincsben is voltak köztársaságkori dénárok.156 Augustus kori, illetve Kr. e. 1. századi érmek is vannak megyénkben, néhány korai villagazdaságban, s vicusban, pl. Budaörsön (Augustus, Julius-Claudius dinasztia, Domitianusig), Pátyon (Augustustól-Nerváig), Érden (Augustus, Claudius, Caligula), Tárnokon, Pomázon (Tiberius és Domitianus). A solymári temetőben is elég gyakoriak a korai pénzek. Pannóniába tömegesen Vespasiánustól áramlik be a római pénz, egészen a 4. század utolsó harmadáig. A császárkorban új verdék jönnek létre, mindegyik ellát egy-egy területet. Pannóniába sisciai bronz és sirmiumi aranypénzek kerülnek. A többi verde idekerült érmei a kereskedelmi kapcsolatok irányát és mértékét jelzik. Lokális verdék több helyen is működtek a Birodalomban a 3. században. Egy ilyennek a nyomát fedezhetjük fel az egyik aquincumi Mithraeumban, ahol verőtő és az éremverés folyamatában felhasználható egyéb leletek, pl. ólom és réz, körző, fejsze, csipesz, mérleg stb. kerültek elő.157 Az elrejtett éremkincsekből pedig többnyire valamely barbár támadásra lehet következni, mely a provinciát sújtotta. Az eraviscus éremleletek záróérmei Augustusiéi Caliguláig tartanak, az Kr. u. 1. század első felében, közepén rejthették el őket. A marko- mann háborúkhoz kapcsolódó éremlelet megyénkben nincs, bár a pusztulás nyomait több helyen is égésréteg jelzi a telepeken. Csak 3. századi éremkincseink vannak, pl. a 214-es dák betöréshez köthető a tinnyei lelet. A 3. század közepéhez a budaörsi, pilisszántói és solymári éremlelet kapcsolható. 270-ben a szentendrei vicusban történt támadás elől rejtettek el pénzeket, a 4. század közepén pedig egy perbáli villa, illetve csobánkai villa, vagy telep pusztulását jelzik az elrejtett érmek.158 Az importáruk és a pénzforgalom vizsgálatával megállapíthatjuk a kereskedelem fő irányvonalait az egyes korszakokban. A pannóniai kereskedelemre vonatkozóan legkorábbi adatunk Strabóntól származik, aki cserekereskedelemről tudósít. (Az Aquileiába vitt rabszolgákért, marhabőrért és marháért, olajat, bort és tengeri árut kaptak cserébe.) A Kr. u. 1. században csak a katonaság által megszállt területen van római áru, kivéve néhány korai itáliai sigillátát, borostyánt, stb. (ld. Budaörs, Páty). A bennszülöttek még saját termékeiket használják. A Duna mentén Vespasianustól indul be jelentősebb mértékben a kereskedelem. Kezdetben itáliai, majd nyugati, galliai, germániai termékek jönnek. A kereskedők egy csoportja maga is áttelepül Pannóniába. Aquincumban ismerünk kölni kereskedőket, a megyében két sírkő is köthető hozzájuk (ld. szentendrei, pomázi veteránok). A keleti áruk és vele együtt a kereskedők, iparosok csak a markomann háborúk után, főleg a Severus korban jelennek meg (textil, illatszer, elefántcsont, gemmák stb. köthető hozzájuk). E Severusi virágkor alatt a helyi ipar visszafejlődik, illetve uniformizálódik. A katonák főleg az importárukat és azok utánzatait veszik. Pannonia ekkor alig exportál, a 4. században csak egyszer említik, hogy gabonát szállított Itáliába. A 4. században megnő a keleti verdékből származó érmek száma, (a sisciai és sirmiumi pénzek mellett) de árut nemigen tudunk kapcsolni hozzájuk, pl. selyem, illatszer nem maradt fenn. A 4. században új importként tűnik fel a Földközi tenger tér-ségéből idekerült, észak-afrikai terra sigillata chiara. A pénzforgalom 375-ben erősen lecsökken, illetve új veretek ekkortól már nemigen jönnek. A régi pénzeket még sokáig használják. Aquincum környéke a tartományi székhelytől sugárirányban kiinduló utak segítségével négy évszázadon át össze volt kötve a tartomány többi városával, a Duna pedig a nyugati és balkáni kereskedelembe kapcsolta be. Pannónián keresztül bonyolódott a Barbaricummal való kereskedelem is. Aquincumból a quádokhoz és szarmatákhoz egyaránt el lehetett jutni. Ugyanígy a tőlük kapott áruk is bejöttek a provinciába. Ezek főleg régészetileg ki nem mutatható állatbőrök, gyapjú, élő állat, rabszolga stb. lehettek. A tőlük szerzett rabszolgákat exportálta tovább Pannonia a Birodalom többi részébe. A 4. században Pannóniát, mint rabszolgát exportáló provinciát írják le.159 A barbaricumi iparcikkek kereskedelmi áruként nemigen jutottak be Pannóniába. Néhány kerámiát, valószínűleg a bennük tárolt élelmiszerért vagy italért megvettek, (pl. kvád fazekak, serlegek, szarmata hordóalakú edény, peremen átívelő fogantyús edény stb.). 166 167 168 A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 166 A pátyi telepen egy kelta házban 6 db Kr. e. 2-1. századból származó ezüst érem volt. 167 POCZY 1991, 45-56. 158 Csobánkán, 2003 nyarán csatornázáskor került elő egy összetört szürke bögre, benne kb. 20 db 4. század első feléből való érem, MRT 6/27. lh. közelében. (A múzeumba egy db érem került be). SzFM Adattár 4196-2003. 168 Exp. totius mundi 57.
