Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
284 OTTOMÁNYI KATALIN kis helyi műhely és a régi háziipari technikák feléledése is jelentős volt ebben a folyamatban. Az egész 4. századi kerámiagyártásra jellemző a sok kis helyi műhely létrejötte, az ipar decentralizációja. A nagy központi műhelyek megszűntek, az ipar a városból vidékre költözött, háziipar lett. A katonák is saját kezükbe vették a kerámiagyártást. Sok hasonló formájú, de mégis különböző edényt gyártottak ezek a kis műhelyek. A edényeken kívül agyagból készültek még a különböző mécsesek, terrakotta tárgyak pl. világítótornyocskák. Ulcisia Castrában működött egy ilyeneket gyártó kerámiaműhely a 3. században. Ezeket a négyszögletes, ablakokkal ellátott kis tornyocskákat villák és egyéb lakóházak külső világítására használták. A szentendrei villából több ilyen került elő. Valószínűleg a csúcs-hegyi villa tornyocskáit is a szentendrei műhely készítette. Az egyik nagy pátyi kőépületet is ilyenek díszítették, Budaörsről pedig egy agyag toronymodell töredék maradt ránk. Fazekasműhelyek gyártották a vízvezetékekhez tartozó terrakotta csöveket is. Agyagból készültek még a különböző tegulák s imbrexek, melyeket a katonai táborokon kívül (ahol bélyeggel is ellátták) városokban (pl. Aquincum) és nagyobb villákban is gyártottak. Négyszögletes alaprajzú kemencét használtak égetésükhöz. Megyénk területéről téglavető műhely egyelőre még nem került elő. Üveggyártás a rómaiak előtt nem volt Pannóniában, így kezdetben itáliai import üvegeket hoztak be, míg el nem kezdődött a helyi gyártás. A későbbi import üvegek nyugatról, pl. Kölnből, vagy Szíriából kerültek ide. Ezeket még a 4. századi temetőkben is megtaláljuk, bár csökkenő mennyiségben. Az üvegműhelyek gyártmányait nehéz elkülöníteni egymástól, mert a kvarc minősége egy lelőhelyen belül is változott. Biztosan volt műhely Aqincumban a 2-3. században a polgárvárosban, ahol összeolvadt gyöngyöt és palackot találtak a macel- lumtól délre. Ugyancsak Aquincumban működött a 4. század második felében az a műhely, amely a Budakalász-luppacsárdai őrtoronyban talált hálós díszű üvegpoharat gyártotta. Ez átmenet volt a század eleji eredeti „vas diatretum” és késői frank, ugyancsak hálós díszű üvegpoharak között. Az üvegeken belül néhány egyszerű forma az egész Birodalomban megtalálható. Ép edényeket főleg sírokból ismerünk. A hamvasztásos temetőkben néha üvegurna, balsamáriumok, ún. szoptatós üvegek, a késő római sírokból változatos korsók és poharak kerülnek elő, ezen kívül különböző ékszereket (pl. üvegpaszta gyöngy) készítettek üvegből. Díszesebb épületekben üvegablakot is találunk (pl. Páty, Budaörs). Az üvegedények díszítése változatos lehetett (pl. bedörzsölt festék, színes pöttyözés, applikálás, vésés, stb.). A 4. század végi temetőkben egy új, Pontus vidékről jött, mohazöld színű üvegcsoport jelenik meg, (kékpettyes üvegpoharak, hengeres, kannelurás díszű korsók stb.) pl. Budakalász, Páty, Szentendre, Százhalombatta, Visegrád. A bronzedények közül a legelsők Dél-Itáliából (Capua) kerültek hozzánk, már az első század utolsó negyedében. Ilyen itáliai serpenyőket ismerünk pl. Pomázról s Pátyról, nyelén mesterjeggyel. A kocsitemetkezések jellemző mellékletei az import bronzedények, melyek már főleg alexandriai áruk (ld. Budakeszi, Budaörs, Érd, Zsámbék). Korsó és nyeles tál szerepel általában a sírokban, mint a halotti áldozat kézmosó készlete. Érden és Budakeszin még olajat tartó aryballos, továbbá Budakeszin bronz tintatartó, mécses felfüggesztésére szolgáló kandeláber és strigilis volt még a sírban. Különféle kancsók készültek bronzból, pl. lóherelevél kiöntős korsó Érden. Ezt a típust a Flavius kortól a 2. század második feléig használták és a keleti, ún. thráciai változathoz tartozott. Voltak még lábfejjel díszített fülű korsók pl. Aquincumban, Budafokon, Nagytétényben, a Gellért-hegyen stb. Egy részük a már korábban, a Kr. u. 1. század végén feltűnő nyugati típushoz tartozott, a többi a 2-3. századi keleti változat.160 A budakeszi kocsisír korsójának fülét Pegazus, vállát pedig ifjút ábrázoló mellkép díszíti. Egyéb bronzedényhez tartozó részek, pl. öntött korsó fülek, pateranyelek, szűrőedények stb., több lelőhelyről is ismertek megyénkben, pl. Páty, Budaörs. A Dunából is gyakran kerülnek elő bronzedények (pl. Dunabogdány, Százhalombatta). Az edényeken kívül ékszereket, lószerszámvereteket, fegyvereket és egyéb használati tárgyakat készítettek bronzból. Leggyakoribb ékszer volt a fibula, a ruhakapcsoló tű. A hagyományos kelta és az új római viseletben egyaránt használták, csak más-más típusokat. A fibula gyakran jelzi az etnikumot, a nemet, néha a rangot is, és a kereskedelmi kapcsolatok irányát. 150 150 PRK 130—151. (Szabó K.: Bronzipar)
