Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 285 A bennszülött viseletre az ún. nor-pannon szárnyas fibula volt a jellemző. Nők viselték, párban a vállukon. Az ábrázolásokon kívül temetőkből és telepekről ismerjük őket. Ugyancsak bennszülött nők viselik a csokor fibulát a 2. században. Kelta típus még, az egygombos erős profilú fibula is. Több pomázi villában, a budaörsi és pátyi vicus illetve villa területén, a hozzájuk tartozó temetőkben, az érdi villában (9/15-16. lh.), valamint az egyik solymári telepen volt ilyen. A 2. század első felében/közepén, tűnik fel a római térdfibula, s folyamatosan használják a 3. század végéig. Nagyon sok volt belőle a pátyi s budaörsi vicusban. Idegen eredetű, itáliai vagy germán fibulákat is találunk a sírokban. Emailos berakású kerek, illetve rombusz alakú fibulák több helyről ismertek (pl. Szentendre, Páty). Igazán sok a késő római hagymafejes fibulából van. Ezt a 4. században csak férfiak viselték, rangjelző szerepe volt. Temetőkben gyakori (pl. Szentendre, Páty, Pilisborosjenő, Százhalombatta, Budakalász, Budaörs, Perbál stb.), telepekről ritkább (pl. Budaörs, Páty, Pomáz). A katonaságot ellátó központi műhelyek készítették a hagymafejes fibulákat is. Az aláhajtott lábú, illetve cikáda fibula már késői, barbár népességhez kapcsolható, melyet divatként több népcsoport átvesz, köztük a maradék rómaiak is, a 4. század végén, 5. század első felében. Nők és férfiak egyaránt hordják (egy százhalombattai sírból együtt került elő a kettő). A hun mozgalom által idesodort népek honosították meg, az 5. század első felének nemzetközi viseletéhez tartozott mind a kettő. Ékszereket főleg a késő római temetőkből ismerünk, mert a kora római hamvasztásos sírokban megégtek. Kivéve a korai csontvázas sírokat (pl. Budaörs, Páty, Solymár, Zsámbék stb.). A bennszülött nor-pannon viselethez tartozó csatok és veretek telepeken is kerültek elő (pl. Pilisszentlászló, Pomáz). A késő római temetőkben gyakori ékszerek a karkötők fülbevalók, gyűrűk, különböző csüngök, gyöngyök stb. A férfiak övének veretei, csatjai készültek még bronzból. Egy jellegzetes emlékcsoportot alkotnak a korai és késői sírokban egyaránt megtalálható, faládikához tartozó bronz, illetve vasveretek. Ládikakulcsok, fülek, szögek, díszítetlen veretek villákból is ismertek, pl. Páty, Piliscsaba, Tárnok, Tök, Érd, Bia, Budaörs. Mindenféle apróbb használati cikkeket, kocsi vagy bútordíszeket készítettek még bronzból, pl. Szentendréről egy bronzsúly, Pátyról egy pipereszekrény verete került elő. Lószerszámvereteket a kocsisírokon kívül még több helyről ismerünk (pl. Pomáz). A kelta ékszerekre jellemző áttört díszítés, és pelta illetve trombitamustra is megtalálható rajtuk, pl. Érd, Nagytétény (zablafeszitők) stb. A fegyver római sírokban ritka, csak kora római-kelta sírokban (pl. Zsámbék, Budaörs, Páty), vagy késői 4. század végi, valószínűleg barbár sírokban találhatók (ld. Pomázon). Főleg ábrázolásokról és néha telepek, erődök leleteiből ismerjük pl. Visegrád-Gizella major, Százhalombatta. Díszes ezüstözött bronz pikkelypáncél került elő egy pomázi villából. Tulajdonosa előkelő, magas rangú ember lehetett. Egy aquincumi fegyvergyár készített ilyen páncélokat a 3. században. A fegyvereket nagy központi fegyvergyárak (fabrica) készítették. A hadsereg kivonása után az 5. század első felében e gyárak is megszűntek. A vas nagyon ritka, szétporlik vagy felhasználták egyébre. A mezőgazdasági szerszámokon kívül csak egy-két késői fegyvert találunk (pl. Pomázon lándzsahegy, Budakeszin vaskard, Visegrádon vaskard, vaspajzsdudor, Budaörsön vastőr került elő). A százhalombattai és solymári korai temetőben is volt néhány fegyver. Érdről egy vaskörzőt ismerünk. Ritkán karperecét, csatot is készítenek belőle (pl. pátyi, budaörsi temető). A telepeken s sírokban leggyakoribb a vaskés, illetve a különböző méretű szögek. Helyi fémmegmunkálásra utaló nyomok eddig csak Aqincumban kerültek elő. A polgárvárosban a macellum alatt találtak egy bronzolvasztó kemencét. Az import bronzedényeket és a drága ékszereket többször javították, foltozták házilag. így pl. nagyon sok bronzfibulát ismerünk, melynek letört tűjét vassal pótolták, illetve bronzkorsók letört fülét vasfüllel helyettesítették (pl. Visegrád-Gizella major). A 4. században a kaszásdűlői villában működött egy ilyen bronzjavító műhely (rontott bronz hulladékok). Esetleg a százhalombattai vicusban is volt egy ólomöntő műhely, mely votiv ólomlapocskákat gyártott.161 Budaörsön és Pátyon a telep területén kohósalakok utalnak egy esetleges vasmegmunkáló műhelyre. 151 151 SOPRONI 1993, 41.; Budaörsön és Pátyon a telep területén kohósalakok utalnak egy esetleges vasmegmunkáló műhelyre.
