Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 283 Az eddig ismertetett import és díszkerámia valamint kelta jellegű szürke áru mellett az 1-3. századi telepek kerámiájában szürke, szemcsés anyagú, keményre égetett házikerámiát találunk. Színük a világosszürkétől a feketéig terjed. Változatos tálformák, korsók, bögrék, fazekak és hombárok tartoznak hozzájuk. Már a Kr. u. 1-2. században általánosak, de a 3. századi kerámiának is kedvelt formái. A 4. századra anyaguk szemcsésebb, kavicsosabb lesz és már csak néhány alapformát gyártanak. A század utolsó harmadában jellemző díszítésként alkalmazzák az erős korongolás nyomokat, színük gyakran fehéres, sárgásszürke. Sok helyen készült ilyen edény, (pl. Leányfalú, Visegrád-Gizellamajor stb.). A késő római 4. századi kerámia sokban különbözik az előző évszázadok termékeitől. Bár néhány alapforma megmarad, hiszen ezek felelnek meg legjobban a mindennapi használatnak, de a felületdíszítés és készítési technika változik. Az importáruk csökkenése és a kereskedelmi lehetőségek folyamatos beszűkülése miatt helyben próbálnak meg díszkerámiát előállítani. Új felület díszítésként jelentkezik az ólommáz, a besimítás és a bekarcolt díszítés. Ez utóbbi leginkább a 4. század végére-5. századra jellemző. A leányfalui és Visegrád-Gizella majori műhely edényeinek egyik legkedveltebb motívuma a bekarcolt hullámvonal s a beszurkált pontsorok. Néha a bekarcolás és a besimítás egy edényen tűnik fel itt. A mázas kerámia már a kora római időszakban ismert volt Pannóniában, majd egy évszázados szünet után a 4. század második felében újra feltűnik, mind a telepek, mind a temetők anyagában. Többnyire sötét színű ólommáz borítja, mely a kezdeti barnás, világosabb zöldből egyre sötétebb zöld színbe megy át az 5. század elejére. Formái között vízszintes peremű tálakat, dörzstálakat és különböző korsókat találunk. Kezdetben applikált motívumokkal, később bekarcolt hullámvonalakkal díszítették. Több műhelye is előkerült. Megyénkben a leányfalui őrtorony rontott edényei, a budakalászi őrtorony s a Visegrád- Gizella majori kísérőd kerámiái utalnak helyi gyártásra, a 4. század utolsó-5. század első harmadában. A korszak másik díszkerámiája a besimított díszítésű edény. A késő kelta kerámia e jellemző díszítésmódja kora vaskori előzményekre nyúlik vissza. A többi kelta jellegű kerámiával együtt a 2. század második feléig élt tovább. A díszítésmód újabb virágkora csak a 4. század második felében következik be. A besimítás főleg szokásos római, illetve kelta előzményekre visszavezethető formákon tűnik fel (behúzott peremű tál, „S” profilú tál, körte alakú korsók illetve bögrék, szűknyakú nagyobb korsók, behúzott nyakú nagy fazekak). A később megjelenő „interregionális” formák az 5. századi kerámia vezető típusai itt a középső- Duna medencében (galléros korsók, bikónikus edény). A késői besimított kerámia motívumkincse változatosabb, mint a keltáké volt. Főleg rácsminta, zeg-zug és hullámvonal, háromszögek, fenyő, spirál és egyedi motívumok. Megyénkben a katonai objektumok mellett késői villákban és telepeken, kisebb számban temetőkben fordul elő (ld. 4. térkép). Leányfalun és valószínűleg Visegrádon gyártották is. A korongolt kerámia mellett gyakran találunk, főleg a korai és késői kerámiában kézzel formált edényeket. Kisebb falusi telepeken, távol a főbb útvonalaktól négy évszázadon át élt ez a kerámia. A korai kézzel formált edényeken belül egy csoport az ún.„dák kerámiához” tartozik, bár valószínűleg nem mindenhol valódi dákokhoz köthető (füles csészék, rátétes, ujjbenyomásokkal díszített fazekak stb.). A kelta jellegű, bennszülött leletanyag kísérői. Megyénk területén sok helyen ismerünk ilyeneket (pl. Bia, Budaörs, Diósd, Érd, Páty, Pilis- szentlászló, Pomáz, Szentendre, Zsámbék stb.). A kézzel formált edényeken belül a késő kelta és a római kori formák és díszítésmódok elkülöníthetőek, ugyanis a kézzel formált darabok formai prototípusául az egyes korszakokban használatban lévő korongolt edények szolgáltak.149 A késő római korban újból gyakorivá váló és a 4. század folyamán egyre növekvő mennyiségű kézzel formált kerámiát ugyancsak barbár betelepítéshez szokták kötni, pedig olyan sok van belőle, hogy ez nem valószínű. Bár a katonaság elbarbárosodása mindenképpen szerepet játszott abban, hogy elterjedt, de emellett a gyártás visszaeső színvonala, az egyre több 149 Horváth Friderika dolgozza fel jelenleg a pátyi telep kézzel formált anyagát összevetve több bennszülött telep és vicus kerámiájával. Pl. Albertfalva, Szakály, Tokod-Erzsébetakna, stb. Ld. StComit 2007. évi kötete. HORVÁTH 1998, 65-87.
