Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
236 KOVÁCS PÉTER A táborokban a Valentinianus-kori építkezéseket a téglabélyegek segítségével sikerült elkülöníteni. Erre az időszakra keltezhető a dunabogdányi tábor eredeti táborfalának az újra felmagasítása, valamint a legyező alakú tornyok használaton kívül kerülése. A tábor területén előkerült Valentinianus-kori téglabélyegek megerősítik az átépítések tényét.144 A szentendrei tábor oldal- és saroktornyaiban talált téglabélyegek, valamint a megmagasított padlószintek segítségével sikerült ezt az építési periódust elkülöníteni.145 Százhalombattán ez a korszak valamivel jobban ismert. Annyi bizonyos, hogy a saroktornyok tetőzetét Frigeridus és Terentius dux tégláival javították ki a 370-es évek elején, amelyeket tömegesen a saroktornyok igen vastag végső pusztulási rétegében találtunk meg. A kaputornyokat ezzel szemben valamivel korábban, még a 360-as években javíthatták ki Lupicinus tribunus tégláival (KOVÁCS 1995b). A principia területén ugyanennek a katonai parancsnoknak a bélyege került elő egy Luppianus bélyeg társaságában.146 Ezek alapján a korábbi principia átalakítása szintén a 360-as években történt. A déli szárny korábbi padlózata felett egy sárga agyag padlószint került elő, amely felett egy faszenes pusztulási réteget találtunk. Ebben a rétegben volt Valens császár két érme, amelyek alapján a tábor újabb pusztulását a 374-es, vagy a 380-as barbár betöréssel lehet magyarázni. Az agyag padlószintek egy több helyiséges, kőalapozású, de vályogfalú épülethez tartoztak, amelynek iránya követte a korábbi parancsnoki épületét. Utóbbinak falait visszabontották, az új épület pedig minden bizonnyal civil használatú lehetett, mint Ács-Vaspusztán és Nagytétényben. A táborszentély területén a korábbi padlószinteket átvágó, 1 m átmérőjű gödröt tártunk fel, amelynek betöltésében egy púposhátú, kis körökkel díszített csontfésű került elő. A táborszentély korábbi pusztulási rétegében Constantinus és Constantius érmeket találtunk. Pannóniában az utóbbi évtizedek ásatásai nyomán legjobban éppen az Esztergom-Szent- endre közti limes-szakasz őrtornyai váltak ismertté, elsősorban Soproni Sándor munkássága nyomán. Az őrtornyok túlnyomó többsége Valentinianus császár korában épült, az ezen a szakaszon előkerült építési felirataik (RIU 771, 804) alapján egységes építészeti tervek szerint. Az Esztergom-Visegrád szakasz őrtornyai 371-372-ben épültek. A Duna-kanyar kiemelkedő stratégiai helyzete folytán a római birodalom egyik legjobban megerősített helyévé vált ebben a korban. Az őrtornyok távolsága az Esztergom-Visegrád szakaszon 0,3 -1,2, Visegrád-Szentendre közt 2,5-3, Szentendre-Aquincum között 1,2 km. Az Esztergom- Visegrád szakasz még jobban való megerősítésének oka az lehetett, hogy ezen a szakaszon a Duna túlparti része már kívül esett az alföldi sáncokon. Az őrtornyok két típusát sikerült eddig elkülöníteni. Az elsőbe tartoztak az egyszerűbb, négyszögletes alaprajzú, kisebb, 10x10 m körüli tornyok agyagpadlóval. Kívülről minden objektumot vizesárok övezett. Ehhez a típushoz sorolhatók a tahitótfalui (Nyulasi patak és Szentpéter), a kisoroszi (Pusztatemplom és Hosszúréti dűlői őrtornyok), a szigetmonostori őrtornyok, latin nevükön bur- gusok.147 Az utóbbiak közül az egyik tahitótfalui a dunabogdányi táborral fekszik pontosan szemközt a Szentendrei-szigeten, és felmerült annak lehetősége is, hogy fahíd kötötte össze a két létesítményt. A második csoportba tartoznak a nagyobb, a tornyot még egy fallal körülvett, belül több esetben is pillérekkel (4 db) megtámasztott burgusok. A pilléres változatuk, amelyet Leányfaluból és Budakalászról ismerünk, jóval nagyobb, mint a másik, a külső faluk egyik esetben egy 39x39 m-es térséget fog közre, maga torony 16 X 16 m körüli, falvastagságuk 1,5-1,6 m körüli.148 Ugyancsak ehhez a típushoz sorolható a megye területén kívül eső, de említésre méltó pilismarót-malompataki létesítmény, amely a hozzáépített fürdővel, toldaléképülettel kísérődként funkcionált.149 A műemlékileg is bemutatott leányfalui őr144 SOPRONI 1985, 64, 101. megj. A legio II adiutrix téglabélyegei, Iovinus, Luppianus, Frigeridus, személyneves, valamint Quadriburgium és Vincentia helyneves téglabélyegek. 145 A feltárt északi patkó alakú toronyból a legio II adiutrix késői téglabélyegei, valamint egy égési réteg alatt egy helyneves (Quadriburgium) téglabélyeg került elő, míg az északnyugati saroktoronyban Iovini, illetve APPLVP típusú bélyegek kerültek elő: NAGY 1942, 268, 271. A porta praetoriánál az utóbbihoz hasonló bélyeget találtak (NAGY 1943, 395). 146 Lupicinus és az APPLVPP (Luppianus) típusú bélyegekhez nézd: LŐRINCZ 1979, 37-38.; LŐRINCZ 1981, 46-49. 147 SOPRONI 1978, 62-63, 72-75.; MRT 7. 310, 306, 112, 111, 300. 148 SOPRONI 1978, 63-66.; MRT 7.114-117, 48-49. A leányfalui őrtorony kerámiaanyagáról: OTTOMÁNYI 1991, 5-14.; OTTOMÁNYI 1996, 71-133. 149 SOPRONI 1978, 36-46.
