Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)

RÓMAI KOR - LIMES- ÉS HELYŐRSÉGTÖRTÉNET PEST MEGYÉBEN 235 számításba, mivel akkor pusztulhatott el a nagytétényi tábor, de a legvalószínűbbnek II. Constantius uralkodásának ideje látszik. További építkezések történtek a kaputornyok környékén, ahol az eddigi kutatási eredmények szerint a porta praetoria, illetve a porta de­cumana egy-egy kaputornyához négyzetes alaprajzú, 40 cm szélességű épületeket építettek hozzá. Bizonyosan II. Constantius idejére keltezhetők az elsőként megismert lelőhelyéről verő­cei típusúnak (PAULOVICS 1934 nyomán) elnevezett sajátos alaprajzú hídfőállások, ame­lyek Valeria provincia egész területén megfigyelhetők voltak, de különösen a Dunakanyar területén sűrűsödtek. Ezek az alföldi Barbaricumban állomásozó római katonaság (Contra Constantiam) utánpótlását voltak hívatottak biztosítani. A hídfőállások a Duna mindkét partján, sőt még a Szentendrei-szigeten is megfigyelhetők voltak. Alaprajzilag mindegyikük­ben közös volt, hogy a Duna felé nyitottak voltak, három oldalról falakkal körülvett, a sarkokon, illetve középen tornyokkal ellátott négyszögek voltak. A középső nagy tornyokat több esetben is pillérek támasztották alá belülről. Verőcemaroson a torony belsejében kutat tártak fel, a falakat több esetben cölöpökre alapozták a víz közelsége miatt. A falakra jellemző volt a rendkívüli, sokszor 3 m-t is meghaladó falvastagság, valamint a vegyes, téglá­val kevert falazási mód. A központi tornyok mérete általában 20x20 m körül ingadozott. Ilyen hídfőállásokat ismerünk a bal parton Szobról, Verőcéről, Dunakesziről.140 A jobb parton Nagy Lajos tárt fel egy ilyen part menti létesítményt Szentendre-Dera pataknál.141 A Szent­endrei-szigeten eddig Tahitótfalu-Balhavárnál, valamint Szigetmonostor-Horánynál fi­gyeltünk meg hídfőállásokat.142 Utóbbi pl. bizonyosan a dunakeszi hídfőállás párja volt a fekvése alapján. További közös adat a hídfőállások esetében, amely egységes időpontban való építésüket bizonyítja, hogy ugyanazok a téglabélyeg típusok fordulnak bennük elő (kivétel, a tahitótfalui), mint a már említett felsőgödi tábor esetében (OFARN kezdetű, de eltérő foly- tatású bélyegtípusok, amelyek feloldása még vitatott).143 Iulianus uralma után a pannóniai Valentinianus szerezte meg a császári trónt, de azt megosztotta fivérével, Valensszel. Pannonia és a nyugat uralma jutott Valentinianusnak. Az uralomváltást követően a birodalom több provinciájában, így Pannóniában is tudomásunk van barbár betörésekről,, de ezeket viszonylag gyorsan sikerült leszerelni, sőt Valentinianus uralma végéig nem is kellett Pannóniába látogatnia. A 374-ben kitörő súlyos háborút is el lehetett volna kerülni, ha Valeria katonai parancsnoka meg nem ölette volna a tárgyalásra hívott kvád királyt, Gabiniust, amint azt a kortárs Ammianus Marcellinus történeti könyveiben olvashatjuk. A gyilkosság a kvádok és szarmaták egységes támadását váltotta ki, amelynek során a két pannóniai légiót is legyőzték, emiatt a császárnak és teljes udvar­tartásának 375 tavaszán Pannóniába kellett költöznie. A két irányból megindított hadsereg nagyobb része Aquincum közelében hajóhídon kelt a Barbaricumba, és gyors hadjárat révén sikerült békekötésre késztetni az ellenfelet. A béketárgyalások során azonban a császár még ugyanezen évben agyvérzés következtében Brigetioban elhunyt. Nyugat új urának Gra- tianusnak, és a keleten uralkodó Valensnek új, a birodalom számára már megoldhatatlan problémával kellett szembenéznie. 376-ban az addig nagy területet birtokló gót törzseket pánikszerű menekülésre kényszerítette a hunok európai megjelenése. A gótok egyik ellenálló törzsét leverték, míg a másik törzs teljes népessége az al-dunai provinciákba kért és nyert bebocsátatást Fritigern vezetésével. Először történt meg, hogy egy teljes, gyakorlatilag független nép telepedhetett le a római birodalom több provinciájában. Az egymás mellett élés sikertelen volt, ezért háborúság tört ki, amelynek során a 378-as hadrianopolisi csatában a gótok teljes sikert értek el, és maga Valens is elesett. Pannonia élete addig viszonylag békés volt, de 379-80-ban azonban egy újabb népcso­port betörései okoztak gondot, amelyet csak az Alatheus és Saphrac vezetésével betörő ke­vert gót-alán-hun népcsoport Pannóniába történő befogadása tudott megoldani. Erre az időpontra keltezhető az alföldi hosszanti sáncok, valamint a felsőgödi tábor feladása is. A ko­rábban is egyre jobban elbarbárosodó határ menti katonaság egyes alakulatait ezek a szövet- ségesnek-foederatinak nevezett barbár csoportok váltották fel. 140 SOPRONI 1978, 77-79.; MRT 9. 78, 239-241, 20/3 lh, 328-29, 26/28 lh. 141 MRT 7. 288, 28/36 Lh. A szentendrei múzeum régészei 1995-ben kezdték meg a létesítmény újbóli feltárását. 142 SOPRONI 1978, 74-76. 143 Összefoglalólag: SOPRONI 1978, 121-122, 185-187.

Next

/
Oldalképek
Tartalom