Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
RÓMAI KOR - LIMES- ÉS HELYŐRSÉGTÖRTÉNET PEST MEGYÉBEN 231 nevezték őket (határ-, illetve partmentiek). A mozgó hadsereg comitatenses (követők) néven állandósult, a korábbi testőrcsapatokat megerősítették, és még inkább elit-egységekként használták őket (protectores néven). Diocletianus közigazgatási és katonai reformját teljes mértékben csak Constantinus császár fejezte be a 4. sz. első felében. Pannonia közigazgatási reformján kívül a tartomány katonai határainak a rendezése volt a császár, valamint a területileg „illetékes” Galerius caesar legfontosabb feladata. Uralkodása első felében, különösen a 90-es évek elején több éven keresztül folytatott háborúkat főként a szarmatákkal, sőt a háborút a súlyosságára való tekintettel maga Diocletianus irányította, aki ekkor éveken keresztül a tartományban tartózkodott. A harcok a tartomány szerémségi szakaszát érinthették, az önállósodott tartomány két új légiót is kapott, sőt ezen a szakaszon két új tábort is építettek a Barbaricumban,112 de a harcok a Dunántúl területét is érinthették, mivel két rendeletét is Lugioban (Dunaszekcső) adta ki 293-ban. A határzónában folytatott katonai építkezéseiről meglehetősen keveset tudtunk, csak nemrégiben sikerült elkülöníteni egy sajátos formájú (rombusz alakú, -árokkal) őrtorony típust, amely a tetrarchia korára keltezhető,113 illetve erre a korra keltezték a Dunakanyarban megépített új auxiliáris tábort Pilismarót térségében (Castra ad Herculem).114 A megyére eső területen, de még a provinciában sem sikerült eddig a tetrarchia korára keltezhető építéseket elkülöníteni. Cirpi területén máig nem sikerült sem a korszakra keltezhető feliratot, sem építkezést megfigyelni. A késő római korban a. Notitia Dignitatum (a ránk maradt késő római méltóságjegyzék) szerint az equites Dalmatae (dalmata lovasok), auxilia Fortensia (segédcsapat), illetve a legio II adiutrix egy különítménye állomásozott itt. Más a helyzet Ulcisia Castra területén, ahol ismerünk egy Iuppiternek és Iunonak állított oltárkövet 297-ből (RIU 876). Bár már korábban is feltételezték, hogy a császár uralkodása alatt a tábort kijavították, de az átépítés régészeti emlékeit mindezidáig nem sikerült elkülöníteni.115 Az átépítést minden bizonnyal az új itt állomásozó alakulat, az equites Dalmatae végezte (dalmata lovasok). A tábor egyik oldaltornyának feltárása során a legkésőbbi, kiugró toronyfala alatt sikerült megfigyelni egy erősen visszabontott, ívesen haladó falszakaszt és a hozzátartozó padlószintet, (amelyre a későbbi falakat építették), amely a korábbi, valószínűleg Caracalla kori falakra épült.116 A falszakasz minden bizonnyal a tetrarchia kori félköríves oldaltoronyhoz tartozhatott, belső átmérője 10 m körül lehetett, eredeti falszélessége ismeretlen. Hasonló félköríves oldaltornyokat ismerünk a már említett pilismaróti táborból, valamint Lugio (Dunaszekcső) táborából,117 ahol a császár személyesen is járt.118 Matricában az equites promoti (előretolt lovasok) állomásozott a késő római korban, de a tetrarchia kori esetleges építéseikről nincs tudomásunk. A vicus területén, a via decumana meghosszabbítás mentén található, 1995-ben feltárt több helyiséges, kőalapozású vályogfalú, stukkóval és falfreskókkal díszített épület a tetrarchia korára keltezhető egy érem alapján (1/13 épület). A barbaricumi Mikebuda területén került elő egy másodlagosan, még a rómaiak által átfaragott felirat, amelyet maga Diocletianus emeltetett a szarmaták feletti győzelmének emlékére, és egy aquincumi templom homlokzatán állhatott.119 A Diocletianus által kialakított új uralkodási rendszer nem bizonyult tartósnak, mivel a lemondása utáni (305) időszakban rögtön összeomlott, és egy újabb hosszabb polgárháborús időszak következett be. Rendszerének hibáit már jelezték az uralkodása utolsó éveiben kitört és hivatalosan irányított keresztényüldözés, amely az addigiak közül a legnagyobb volt. Minden keresztény számára kötelezővé tették Jézus megtagadását, aki ellenállt, azt kivégezhették. Pannóniában is (főként a Drávától délre) üldözték a 112 SOPRONI 1978, 128-131.; TÓTH 1980, 131-137.; BERTÓK 1995, 219-226. 113 VISY 1980, 166-175. 114 SOPRONI 1978, 46-48. 116 SOPRONI 1987, 27. 116 NAGY 1942, 263-267, 2-3. kép. 117 Az egyik torony, illetve egyes falszakaszok a felszín felett ma is láthatók a tábor északi oldalánál. 118 Az innen ismert oldaltornyokat későbbre szokás keltezni: SOPRONI 1978, 48.; VISY 1989, 69. 119 CIL III 10605.; EGGER 1943, 21-28.; ALFÖLDI 1941, 37-38.; FITZ 1992, 201.; AÉp 1993, 1314
