Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
230 KOVÁCS PÉTER amely az égett tetőcserepek között került elő. Ulcisia Castrában a Paprikabíró u. 155. sz. ház udvarán előkerült, több, mint 300 darabból álló éremkincslelet a 270 körűire tehető vandál (a gotokkal megjelenő germán törzs) betöréssel hozható kapcsolatba.108 260 után már nem a korábbi helyőrségek állomásoztak a táborokban, mivel a Gallienus alatti reform következtében minden egységet átszerveztek. A szentendrei szír cohors utolsó, évre datálható emléke 241-ből való (RIU 869), de Philippus Arabs császár (244-249) alatt már a legio II adiutrix különítményének katonái állítottak egy emléktáblát a császár tiszteletére (RIU 879). A töredékes feliraton több, mint harminc katona neve maradt ránk.109 A százhalombattai mór cohors Gordianus császársága alatt még bizonyosan Matricában állomásozott, egy téglabélyegen talált kitüntető jelzése szerint.110 A háborús károk, az állandósuló gazdasági válság következtében az addig oly gyakori felirataink száma jelentősen megritkult, de épületet is kevesebbet építettek újjá Pannonia auxiliaris vicusaiban, valószínűleg a lakosságszám fogyása miatt. A fogyó számú feliratok ellenére akadnak kivételek is, mint például egy igen szép oltárkő Hercules tiszteletére Gallienus császár korából, valamint a már említett territorium Matricensium-os oltárkő Százhalombattáról, amely talán 267-68-ra keltezhető.111 A táborokban jelentős átépítéseket ekkor nem végeztek, de a háborús károkat mindenhol kijavították (pl. matricái principia pincéje), a tornyok belsejében a padlószinteket valószínűleg megemelték. Erre az időszakra kell kelteznünk a matricái táborszentély 2. padlószintjét. Utóbbi a pincelejárat felett is megfigyelhető volt, ez is bizonyítja a pince használaton kívüliségét 260 után. V A késő római kor Bár a mozgó lovashadsereg megteremtésével már Gallienus megteremtette a rend helyreállításának az alapjait, majd Aurelianus helyreállította a birodalom egységét, de a helyzet végleges megoldását sem ő, sem utóda Probus (276-282) nem tudta megteremteni. A római birodalom teljes gazdasági, politikai, katonai átalakítása Diocletianus császárra maradt (286-305). Uralomra lépésétől szokás a római császárságot dominatusnak nevezni, mivel a korábbi ideológia helyett, mely szerint a birodalom „első polgára”, princepse a császár, egy új, egyes kortársak szerint a perzsáktól átvett uralmi forma alapjait vetette meg, mely szerint a császár a birdalom legfőbb ura, latin szóval dominusa. A hatalomnak ez a formája a bizánci birodalom jóvoltából a középkorig megmaradt, sőt az orosz állam jóvoltából bizonyos formái egészen a XX. századig fennmaradtak. Diocletianus uralkodását görög szóval tetrar- chiának (négyes uralomnak) is szokás nevezni, mivel egy új öröklési formát kívánt bevezetni a császár. Társuralkodót választott maga mellé és utódaikat is kiválasztották előre. Maguk az augustus, a kijelölt utódok a caesar címet vették fel. A társuralkodás a birodalom kettéosztásával is járt, az egyik augustus nyugaton, a másik pedig keleten uralkodott. Közigazgatási reform keretében a provinciák számát 100 fölé emelte, így 294 körül Pannonia Inferiort is kettéosztották. Északi felét, amelybe a Pest megyei részek is beletartoztak, Diocletianus lányáról, aki a kiszemelt utód Galerius felesége is volt egyben, Valeria provinciának nevezték el. A provinciákat területi elv alapján 4 praefecturába, azokon belül diocesisekbe osztották be. A tartományok korábban egységes kormányzása (consuli rangú helytartó) is megoszlott, a katonai parancsnok a dux, a polgári közigazgatás vezetője pedig a praeses lett. A gazdaság helyreállítását szolgálta az árakat maximáló rendelete, a korábban állandóan romló pénz stabilizálása, illetve az új adórendszer bevezetése. A katonai reform keretében tovább folytatta Gallienus megkezdett munkáját, a korábbi lineáris védelmi rendszer megbukása miatt a hadsereget 3 részre osztották fel. Megmaradtak, (de az egyes egységek számát mintegy felére harmadára csökkentve), a korábbi határokon állomásozó auxiliaris egységek, de cohors, illetve ala név helyett a nevük is megváltozott (cuneus = ék, equites = lovasok, auxilia = segédcsapat); összefoglaló névvel limitaneinek, vagy ripensesnek 108 SOPRONI 1987, 25. 109 Még egy hasonló, de sajnos szintén töredékes, táblát ismerünk Szentendréről (RIU 880). 110 LŐRINCZ 1991, 105, Nr. 132. 111 RIU 871; MÓCSY 1980.
