Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
RÓMAI KOR - LIMES- ÉS HELYŐRSÉGTÖRTÉNET PEST MEGYÉBEN 229 A Severus dinasztia utolsó uralkodója Alexander Severus volt (222-235), akinek uralkodása alatt már utaltak bizonyos jelek a halála után bekövetkező vészterhes időszakra. A császár élete vége felé, akit az ellene lázadó saját katonái gyilkoltak meg, 231 körül, egy szarmata betörés történhetett. A betörésre elrejtett éremkincsleletek alapján (pl. Ercsi) az Aquincumtól délre található limes-szakaszon kerülhetett sor. Talán a háborúban tanúsított vitézségéért érdemelte ki a matricái mór cohors a Severiana kitüntető jelzőt.104 IV A katonacsászárok kora A Severusok halála utáni mintegy ötven évnyi korszakot a katonacsászárok korának szokás nevezni, mivel a birodalom különböző részén állomásozó, egymással szemben álló légiók egymás után nevezték ki a császárokat, ellencsászárokat, akik rövid uralkodás után legtöbbször erőszakos halált haltak. A pusztító polgárháborúk ellehetetlenítették a birodalom helyzetét, így az nem volt képes ellenállni az egyre erősödő külső ellenségekkel szemben. A Duna vidékén a legerősebb ellenfél a gótok népe volt, akinek vándorlása korábban a marko- mann háborúk kiváltója volt, míg Keleten az addigi hagyományos ellenfél, a parthus birodalom bukása után, a perzsák alakították meg újra birodalmukat. Ennek a külső és belső nyomásnak nem volt képes ellenállni a birodalom addig jól bevált hadszervezete. Pannonia Italiához való közelsége miatt újra igen fontos szerepet töltött be, több pannóniai születésű császárt is adott a birodalomnak a provincia ebben az időszakban. Ekkor kezdett felértékelődni a dél-pannóniai város Sirmium (Szávaszentdemeter, Mitrovica) szerepe, amely a későbbiek folyamán a birodalom egyik fővárosa lett. A gotokkal szembeni folytatott háborúban lelte halálát Traianus Decius (249-251), míg Valerianusszal (253-260) az a szégyen esett meg, hogy élve került a perzsa Sahpur fogságába. Fia, Gallienus uralkodása alatt (268-ig) került sor az addig egységes birodalom három részre szakadására. Galliában és Keleten, Palmyra központtal (Odaenathus és Zenobia királysága) alakultak ki ellencsászárságok. Gallienus, bár már hozzákezdett, nem tudta befejezni a birodalom újjászervezését. Az addigi egy helyben állomásozó csapategységekkel szemben állandóan mozgó egységeket hozott létre, hogy minél gyorsabban bevethetők legyenek a szükséges helyen. A végleges rendezés egyik utódjára, a pannóniai születésű Aurelianusra (270-276) maradt, akinek sikerült helyreállítani a birodalom teljes egységét bizonyos területek feladása árán. Ezek közül a számunkra a leglényegesebb Dacia provincia teljes és végleges feladása lett, mivel addig a kelet-európai betöréseket ez a tartomány fogta fel Pannonia helyett. Pannonia életében a katonacsászárok korában nagyobb megrázkódtatás a 258-260-as évekig nem történt, bár több császár is folytatott (főként a szarmaták ellen) kisebb háborúkat. így Maximinus Thrax (235-238) rövid uralkodása alatt két évig háborúzott a Pannonia környéki barbárokkal. A helyzet válságosra 260-ban fordult, amikor az egyik szarmata törzs ellen háborúzó helyi ellencsászár, Regalianus, az egyik csatában elesett. Bár az egyik északi szomszédot, a markomannokat ezúttal sikerült semlegesíteni, a szarmaták és quadok betörése révén az antik források tanúsága szerint a teljes provincia elpusztult: Pannonia a Sarmatis Quadisque populata est (Pannóniát a szarmaták és a quadok elpusztították).105 A pusztítások minden településen, de főként a határzónában, kimutathatók vastag égési rétegek képében, több, mint 30 elásott éremkincslelet jelzi a helyzet súlyosságát.106 Az újjáépítések sok időt vettek igénybe, például az aquincumi légiós tábor fürdőjét (Thermae Maiores) csak 268-ban állították helyre.107 A háborús pusztításokhoz köthető egy igen vastag égett, pusztulási réteg, amelyet a matricái tábor északnyugati saroktornya közelében figyelhettünk meg. Bizonyítottan erre az időszakra kell kelteznünk a matricái principia leégését. A táborszentély pincéjét a kijavítás során betöltötték és többé nem használták. Ehhez a leégett tetőszerkezet maradékát (égett tetőcserepek) használták fel. Ennek korát bizonyítja Salonina Augusta 260 érme, 104 KOVÁCS 1995a, Nr. 5. 105 Eutropius IX, 8, 2. 106 Az elásott kincsleleteket akkor nem szokták kiásni, ha az elások nem élik túl katasztrófát. 107 CIL III 3525 = 10492.
