Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
222 KOVÁCS PÉTER egységet helyeztek, így került Matricábat a cohors milliaria Maurorum equitata (a mórok 120 fős lovasegységgel ellátott csapata), Cirpibe pedig a cohors II Alpinorum. Valószínűleg maguk az új csapattestek hajtották végre a táborok kőbeépítését. Idehelyezésük egy új védelmi logika kialakulása miatt vált szükségessé, mely szerint a Duna túlpartján lakó szarmaták ellen hasonló harcmodorú íjász- és lovasalakulatokra volt szükség. Ezért került Matricába az ókorban híresen jó lovasharcosokként ismert mórok gyalogos csapata egy lovasszakasszal ellátva, és ezért helyeztek el Aquincumtól északra, illetve délre egy-egy 1000 fős szír íjászalakulatot Ulcisia Castrában (Szentendre), illetve Intercisában (Dunaújváros). Cirpiben az eddigi feltárások során meghatározták a téglalap alakú, 124x147 m nagyságú kőtábor kiterjedését, amelyet kétfenekű árokrendszer vett körbe. A táborfal vastagsága 80 cm volt,53 a falakat a korábbi periódus vizesárkára alapozták. A sarkokon ekkor 2,2x2 m belterületű, trapézalakú saroktornyokat figyeltek meg. A korábbi elképzelések szerint a tábor kőbeépítésére már a 2. század elején sor kerülhetett,54 de a legújabb vizsgálatok szerint az ásatás során előkerült leletanyag nem ezt látszik igazolni.55 A kőbeépítés alatti rétegekben előkerült Antoninus-kori sigillata töredékek, fogas-karcoltdíszű, festett korsók alapján a legnagyobb valószínűség szerint a tábor kőbeépítésére csak a marko- mann háborúk után kerülhetett sor. Az eddigi megfigyelések szerint a háború okozta károk kijavítására és a tábor kőbeépítésére Ulcisia Castra esetében csak Septimius Severus császár uralkodása alatt került sor, mivel az új csapattest, a cohors I milliaria Aurelia Antonina Surorum sagittariorum (a szírek gyalogos íjász ezrescsapata) téglabélyegei csak a Severus kor elejéről ismertek Szentendrén. A csapatot, mint már említettük, Marcus Aurelius hozta magával 175-ben. Abban a kivételes szerencsében volt részünk, hogy a csapattest fennállásának 20 éves évfordulóját megörökítő emléktáblát a leányfalui késő római őrtorony feltárása során megtalálták.56 Ebben az időben a csapattestet átszervezték, lovasszakaszt osztottak be hozzá, és felvehette a Severiana kitüntető jelzőt (cohors I milliaria nova Severiana Surorum sagittariorum equitata civium Romanorum). Az említett felirat érdekessége, hogy először említették meg rajta még csak Caesarként (a császár fiaként) a későbbi Caracalla császárt. A táborban ebben az időben folytatott átépítést, vagy javításokat régészetileg még nem sikerült elkülöníteni, valószínűleg ekkor kerülhetett sor egyes megrongálódott falszakaszok kijavításra, illetve egyes belső épületek kőbe való átépítésére. A szír cohors átszervezésére valószínűleg a már említett szarmata betörés után kerülhetett sor. Matricában a munkálatok során megépítették a mintegy 155x155 m nagyságú tábor vizesárkait, 70-80 cm széles kőfalait, oldalain egy-egy kapuval (és két-két kaputoronnyal), két-két oldaltoronnyal, valamint a sarkokon befelé ugró trapéz alakú tornyokkal. A vékony falakat belülről 4 m széles belső földtöltéssel, valamint támpillérekkel erősítették meg. Igen jól keltezi az építés korát a táborszentély déli falának habarcsából előkerült Marcus Aurelius denarius. Az utóbbi ritkaság római táborok esetében, de Pannóniában megfigyelhetők az aquincumi alatábor, valamint a Matricával teljesen megegyező időben kőbeépített, Brigetio- val szemben, a Duna túlpartján fekvő leányvári (Celamantia) tábor esetében is. Ezek közül az utóbbi két év ásatásai során feltártuk az északnyugati saroktornyot, és a 6x6 m nagyságú kaputornyokkal rendelkező Duna felé néző kaput (porta praetoria). A táborba bevezető utat (via principalis) nagy méretű, szorosan egymás mellé illesztett kövekkel fedték le. Az 1995- 97. évi táborásatásaink során nyílt lehetőség a matricái tábor központi épületének, a prin- cipiának a feltárására.57 Az ásatások során megállapítottuk a principia keleti, déli és nyugati kiterjedését. Hosszúsága 47 m, ebből az udvaré 16,5, az előcsarnoké 13, a basilicáé 8,8 m. Teljes szélessége 35 m lehetett. A téglalap alakú épület egyes szárnyai egy nagyméretű kőlapokkal fedett központi udvart vettek körbe. Az udvar délkeleti sarkában egy 1 m belvilágú, kőbéléses kőkutat, és annak falazott káváját találtuk meg. A kutat 7,5 m mélységig bontottuk ki, teljes feltárására még nem kerülhetett sor. A kutat még maguk a rómaiak töltötték be nagyméretű kövekkkel. Az elért mélységben több késő római besimított korsó 53 SZALAY 1933, 17. 54 RLU 69. 65 MRT 7, 85. 56 SOPRONI 1980, RIU 840. 67 KOVÁCS 1999c (s.a.), KOVÁCS 1997c. (s.a.)
