Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
RÓMAI KOR - LIMES- ÉS HELYŐRSÉGTÖRTÉNET PEST MEGYÉBEN 223 összetartozó töredékét találtuk. Az épületből az udvarra egy lépcsőfokon (20 cm magas) keresztül lehetett kijutni. Az udvart valószínűleg porticus (oszlopos tornác) vette körbe (erre utal a kútból előkerült oszloptörzs is). Az udvarra kelet felől egy előcsarnokon keresztül lehetett bejutni, amelynek központjában találkoztak a táborba bevezető utak. Az előcsarnokot később építették hozzá a már álló épülethez. Az épület déli és északi szárnyán további helyiségek, a fegyvertárak (armamentarium) helyezkedtek el. A nyugati szárny az ún. basilicán (téglalap alakú keresztcsarnok) keresztül volt elérhető, amely az udvar felé nyitott volt. Az épület nyugati oldalán helyezkedtek el az ún. scholae, a tisztek számára kialakított helyiségek, valamint az egész tábor legfontosabb része, a táborszentély, amelyet oldalról 3-3 helyiség fogott közre. Itt őrizték a hadijelvényeket, a császárok szobrait, valamint az alatta levő pincében volt elhelyezve a táborpénztár {aerarium). A táborszentély pontosan a múlt századi sáncok alatt helyezkedik el, ami megnehezíti a feltárását. A legutóbbi ásatási idényben feltártuk a déli három helyiség egy-egy részét, valamint megtaláltuk a táborszentély félköríves záródású falszakaszát. Mindhárom helyiséget padlófűtéssel {hypocaustum) fűtötték, öntött terrazzopadlóval látták el. A szélső és a középső helyiséget a válaszfal lebontásával később egybenyitották. Hat padlószintet, valamint a hozzájuk tartozó fűtőcsatornákat tudtuk megfigyelni. Maga a táborszentély 7,5 m széles volt, félköríves apszisban végződött. Falai 80-85 cm szélesek voltak, ezért a környező helyiségek falainál vastagabb volt. így valószínű, hogy a principiáknál szokásos módon a szentély kiemelkedett a többi közül. Két agyagpadló szintjét figyeltük meg, az első periódusban az apszist egy 25 cm magas lépcső választotta el a szentélytől. A szentély hosszanti tengelyében építették meg a táborszentély pincéjét, az aerariumot, ahol az ezredpénztárat is őrizték. A 3x1,5 m nagyságú, 1,8 m magas boltíves pincébe 4 kőlépcső vezetett le. Utóbbit később építették hozzá a szentély keleti falához. A boltozat viszonylag épen maradt ránk. A pince habarcsos padlószintjéből több 3. sz. első felére keltezhető ezüst denarius került elő. A markomann háborúk következtében szükségessé vált a gyakorlatilag teljesen tönkretett védelmi rendszer teljes újjáépítésére. Commodus császár a limes alsó-pannóniai szakaszán egy sor új őrtornyot építtetett egy időben. Az építést megörökítő tucatnyi, azonos szövegű feliratok előkerülési helye alapján Aquincumtól délre, elsősorban Intercisa környékén építettek őrtornyokat, de a feliratok szövegezése szerint a császár az egész partszakaszt {ripam отпет) megerősítette. Egy, a többiekkel megegyező szövegű tábla került elő a matricái tábor területén is, ahová az minden valószínűség szerint másodlagos fel- használás során került.58 Az erre az időszakra keltezhető őrtornyok közül eddig a megye területén a visegrádi-várkertben tártak fel egyet.59 A már említett szarmata betörés tehette szükségessé, hogy Septimius Severus 197-ben egy új kiserődöt {praesidium) építtetett megváltoztatott helyen az érdi magaslatok környékén, valószínűleg a Kakukk-hegy Duna felőli nyiladékánál, ahol légifotókon római kori épületnyomok látszanak, a közeli téglagyárban pedig római érmek kerültek elő szórványként,60 mivel a korábbi a „régiségéből kifolyólag összedőlt”. A szentendrei Hunka-dombon már régóta ismert, részben ma is földfeletti romok (az erőd északi fala) alapján egy 30x40 m-es, téglalap alakú kiserőd azonosítható.61 Ettől kb. 10 m-re egy belső fal követte a külsőt. A külső fal északi oldalát támpillérek erősítették. Soproni S. kutatásai és a felszíni leletek alapján a kiserőd megépítésére még Commodus, vagy később Caracalla császár korában került sor (területén ásatás még nem folyt). Caracalla császár korában (211-217) újabb lényeges változások történtek a provincia életében. A leglényegesebb, hogy 212-ben az ún. „constitutio Antoniana” révén a birodalom nem római polgárjogú alattvalói (néhány kivételtől eltekintve) is megkapták a polgárjogot. Pannonia Inferior életében döntő változásokat hozott, hogy 214 körül egy határmódosítás révén a provincia területe megnőtt, Brigetiotól nyugatra került a határ, így Cirpi tábora is átkerült Alsó-Pannóniába. A határváltozás legfőbb oka az lehetett, hogy korábban a provincia területén csak egy legio állomásozott, míg a szomszédos Pannonia Superiorban három. Ezáltal az ottani helytartó túl erős hatalomra tehetett volna szert, ami, mint Septimius Severus példája mutatja, még a császári trón megszerzéséhez is elvezethetett. 58 CIL III 3385. 59 SOPRONI 1978, 59. 60 CIL III 3387; MRT 7. 99, 9/21. lh.; KOVÁCS 1997, 617-618. 61 MRT 7. 274-276.; 28/11. lh.; SOPRONI 1987, 42-43.
