Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
PEST MEGYE TERMÉSZETFÖLDRAJZI ADOTTSÁGAI 11 foglalják el. Uralkodó kőzetei az andezittufa és -láva, melyeket a peremeken oligocén homokos-márgás üledékek kísérnek. Ez a terület már az Északi-középhegység része, melynek a Dunától D-re levő tagját Visegrádi-hegységnek, az É-i oldalán fekvőt pedig Börzsönynek nevezzük. Korban és felépítésben túlnyomóan azonos jellegű mindkét hegység, melyeket csak a Duna tektonikus mozgásoktól és szerkezeti vonulatoktól irányítottan bevágódó völgye különített el a pleisztocén folyamán. Talán annyi különbség mégis van, hogy a Börzsöny É-i felének az alapzata metamorf kristályos kőzetekből áll, míg a D-i része a Visegrádi-hegységgel együtt másodkori üledékeken nyugszik. További különbség, hogy a Börzsöny D-i és Ny-i lejtőin terjedelmes miocén homok- és agyagféleségek - kisebb foltokban lajtamészkő is - maradtak vissza. Ugyancsak kiterjedt a löszös-lejtőüledékek előfordulása. A Visegrádi-hegység mai formáit részben a kőzetminőségi különbségek (ellenálló láva és intenzíven pusztuló tufa), részben a tartós kiemelkedéstől élénkített eróziós feltagoltság alakították ki. A merész meredek formák nem csak a nagyobb kiemelkedések lejtőit (Dobogókő 700 m, Szent László-hegy 590 m) jellemzik (pl. Rám-szakadék), hanem az alacsonyabb szinteket is. A szép erdőkkel borított középhegység a közeli Budapest kedvelt kirándulóhelye. A Dunának a két hegységet elkülönítő széles, az emelkedés ritmusait szemléltető teraszos völgye az É-i parton az országhatártól, a D-i pedig Dömöstől К-re végig Pest megyéhez tartozik. Ennek a Szentendre-sziget feletti 26 km hosszú szakaszát - amiből 16 km a megyebeli - Visegrádi-Dunakanyar néven külön kistájként különítjük el. Jellegét tekintve antecedens (tehát a bevágódó folyóvíztől kialakított) ún. áttöréses, de szerkezetileg előrejelzett, szimmetrikus eróziós folyóvölgy. Az emelkedés egyes fázisait jelzik a kétoldali lejtőn egymás felett visszamaradt Duna-kavicsból épített teraszok. (Legszebb feltárása Gizellatelepnél van.) A határos hegyrögök között különböző szélességre terjeszkedő völgytalp enyhén tagolt síkság jellegű, amit a kísérő hegységekből előtörő patakok törmelékkúpjai tagolnak. A Duna látványos áttöréses völgye - társulva a gazdag történelmi és kulturális emlékekkel - sok hazai és külföldi látogatót vonz. A Dunától É-ra az Ipoly völgyéig terjedő Börzsöny-hegységet három különálló részre tagoljuk. A hegység 12 km hosszú főgerincének a környezete - az ún. Központi-Börzsöny - a megyéhez tartozik. Legmagasabb pontjai (Csóványos 939 m, Nagy-Hideg-hegy 865 m) egyes kutatók szerint a hajdani vulkáni kaldera maradványai. A szép bükkös erdőkkel borított magas középhegység sokáig őrzi általában kiadós hótakaróját, és ezzel a téli turizmus számára nagy vonzerőt jelent. A központi kaldera területét gyűrűalakban 600-700 m-es átlag magasságú, eróziós völgyektől jól tagolt középhegységi hegyvonulatok kerítik, melyet Börzsönyi-peremhegységnek nevezünk. Ennek nagyobb része Pest megyéhez tartozik, csupán K-i harmada Nógrád megye része. A 600 m feletti szinteken a jégkorszaki kifagyásos formák számos típusát találjuk. A vulkáni működéstől eltelt időszakban a hegység D-i részében részben tektonikusán, részben eróziós úton három kismedence (DNy-on a Márianosztrai-, középen a Kóspallagi-, DK-en a Szokolyai-medence) alakult ki, melyek hullámos dombsági felszínét a környező erdők gyűrűjében a mezőgazdaság hasznosítja, amely településeket is eltart. A Börzsönytől DK-re Pest megye határa átszeli az Északi-középhegység következő tagjának, a Cserhátnak a D-i részét is. A Cserhát annyiban különbözik Ny-i szomszédjától, hogy benne a miocén vulkáni kőzetek az oligocén agyag-, márga- és homokféleségekkel szemben lényegesen kisebb területre korlátozódnak. Érdekes módon a DNy-i hegységrészen a másodkori alaphegység triász mészkövének néhány röge is a felszínen maradt. Ezek közül legjelentősebb a Váctól ÉK-re emelkedő Naszály, amely 652 m-es magassággal, meredek lejtőkkel emelkedik jóval alacsonyabb környezete fölé. Impozáns karsztos rögeinek formakincsét még barlangrendszer is gazdagítja. A környező kistáj a Kosdi-dombság, alacsony oligocén anyagú hegységperemi dombság, melynek erőteljesen tagolt eróziós-lejtős felszíne változatos képet mutat. A hozzá K-ről csatlakozó tagolt Nézsa-Csővári-dombságnak csak a legdélebbi része Pest megye tartozéka. Felépítése és domborzati jellege hasonló az előző kistájéhoz. Mind a Kosdi-dombságot, mind a Nézsa-Csővári-dombságot K-ről a Galga keskeny, a- szimmetrikus folyóvölgye zárja le, amely D felé fokozatosan szélesedik ki. A jelenkori folyóvízi lerakódásokból épült árteret É-on oligocén, Ácsától D-re miocén és pannóniai anyagú lejtők kísérik, amelyet többnyire különböző vastagságú negyedkori löszös üledék takar. Galgamácsa és Aszód között pleisztocén kavics is előfordul, mint a völgyszegélyt kísérő terasz építőanyaga.
