Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)

„Begyűjtési értelmező szótár"

kizárólag állami tulajdonú nagygépekkel akarták megoldani. Az MKP agrárpolitikájában a szovjet ráhatás következtében végbement fordulat után sem a földműves- szövetkezetek, sem a tsz-ek, sem a magángazdaságok tulajdonában nem maradhattak traktorok és egyéb nagygépek. A hálózat kiépülése 1952-re fejeződött be, amikor is számuk elérte a 364-et. A kommunista kormányzat célja a gépállomásokkal nemcsak a gépi munkák elvégzése volt, hanem azoknak fontos ideológiai, politikai szerepet is szánt a parasztság termelőszövetkezetekbe terelésében, illetve a meglévő tszcs-к, tsz- ek irányításában. A termelőszövetkezetek 1957 után kaptak engedélyt nagygépek vásárlására, és elkezdték átszervezni azokat gépjavító állomásokká, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964 februárjában határozatban rögzített. Az átszervezés ütemtervét azonban nem sikerült tartani, így még 1967 végén is 19 klasszikus gépállomás volt Magyarországon.

háztartási-gazdasági szükséglet: A háztartási szükséglet alatt a család saját szükségleteit biztosítandó terménymennyiséget értjük, a fejadag szerinti járandóságot, míg a gazdaságin az állatok takarmányozására és a vetőmagnak való készleteket. Az elszámoltatások során azonban nagyon sokszor ezt sem vették figyelembe, ezáltal nemcsak a családok megélhetését lehetetlenítették el az adott időszakban, de későbbi boldogulásukat is.

helyszíni elszámoltatás: A köztudatban padlássöprésként élő helyszíni elszámoltatások során a gazdák beszolgáltatási elmaradásai és adótartozásai fejében a terményeken kívül gyakorta a család egyéb javait is lefoglalták. A kirendelt elszámoltató bizottság tagjai sokszor a pincétől a padlásig mindent átvizsgáltak, felforgatták az ágyakat, szekrényeket, mindenhol elrejtett készletek után kutatva. Bár a központi utasítások főként a kulá- koknak minősített gazdák esetén írták elő a helyszíni elszámoltatások lefolytatását, de természetesen nem kímélték a kevésbé módos rétegeket sem.

jegyrendszer: A korlátozott áruforgalomnak az a rendszere, amely során bizonyos közszükségleti cikkeket csak hatósági jegyre szolgáltatnak ki. A fogyasztás korlátozásának és szabályozásának ezen módját, azaz a hatósági élelmiszerjegy-rendszert, a 11. világháború idején, 1942-ben vezették be, és csak 1949. szeptember l-jével törölték el. 1951 elején azonban a legfontosabb élelmiszerekre és néhány más árura újra életbe léptették. így először csak cukorra és finomlisztre, majd április 16-ától a kenyérre, továbbá tejre, zsírra, húsra, szappanra is kiterjesztették. A jegyrendszerrel azonban a problémákat nem tudták megoldani, a korlátozás nem eredményezhette a készletek növekedését. Épp ezért rövid időn belül, 1951. december 2-ától ismét megszüntették, így ettől kezdve újra szabadon vásárolhatóvá vált a kenyér, a liszt, a cukor, a mosó-, mosdó- és borotvaszappan, a tej és vaj, továbbá minden iparcikk, a hús-, illetve zsírjegyeket viszont csak 1952. február 18-án vonták be.

kataszteri nyilvántartás: Tartalmazza az adott földterület helyrajzi számát, valamint a területére, a művelési ágára vonatkozó egyéb adatokat. Pontos vezetésére azért volt szükség, mert ennek alapján vetették ki a földadót.

162