Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)

„Begyűjtési értelmező szótár"

kataszteri tisztajövedelem: Az egykori kataszteri szabályozás (1875. évi VII. tv.) a termőföldet művelési ágak és minőségi osztályok alapján csoportosította. Az egyes kategóriák jövedelmezőségét, az ún. kataszteri tiszta jövedelmet a kor fizetési eszközében, vagyis aranykoronában fejezték ki. A tisztajövedelem az, ami a termény árából a termelési költségek levonása után a tulajdonosnak megmarad. Minél nagyobb az elérhető tisztajövedelem, annál értékesebb a terület. Ez alapján a termékeny, jó fekvésű földek magasabb, a gyengébb (homok, szik) talajok pedig alacsonyabb aranykorona-értékeket (AK) kaptak.

kötött gazdálkodás: A gazdasági életbe való nagymérvű állami beavatkozás. A központi készletgazdálkodás mellett az állam megszabta a termelés gazdasági feltételeit is, vagyis kiterjedt az árak, bérek, szállítási feltételek szabályozására. Az adott kor viszonyait, s benne az agrárszektort tekintve a kötött gazdálkodás legfontosabb eszköze a kötelező beszolgáltatás volt. A beszolgáltatás voltaképp egyfajta termésszabályozó rendszerré is vált, hiszen azáltal, hogy megszabták, az egyes gazdának miből mennyit kell beadnia, behatárolták a termelendő növények körét és az azzal bevetendő terület nagyságát. Szabályozták mindemellett az egyes idénymunkák elvégzésének idejét, módját (előírt sor- és tőtávolság), de szankcionálás alá esett a vetéstervben foglaltak nem teljesítése is. Meg kell említeni azt is, hogy a kötött gazdálkodás során a piaci tényezők nagymértékben kiiktatódtak, hiszen a gazda a nyomott, alacsony áron az államnak kötelezően átadott készletek után csak az esetlegesen megmaradó feleslegét értékesíthette a jobb feltételeket kínáló szabadpiacon. Az ily módon a mezőgazdaságból elvont forrásokat ugyanakkor a nehézipari fejlesztésekre fordították. Mindezzel az egyéni gazdálkodás ellehetetlenítését, és egyúttal a kollektív gazdálkodás megvalósítását, vagyis a parasztság tsz-ekbe terelését célozták meg.

progresszivitás: A párt annak függvényében terhelte a parasztság különböző csoportjait, hogy azok miképpen viszonyultak a közös gazdálkodáshoz. A beszolgáltatási és adóterheket ennek függvényében, tehát birtokkategóriánként állapították meg, oly módon, hogy az egy kataszteri holdra eső kötelezettség a kisbirtokosok irányából a középparasztokon át a gazdagparasztokig fokozatosan nőtt. A beszolgáltatás ezáltal vált a „kulákok” megtörésének, illetve az egyéni gazdálkodás ellehetetlenítésének fő eszközévé.

rekvirálás: Az adó és beszolgáltatási elmaradások fejében a gazda javainak lefoglalása, hatósági igénybevétele, amelynek végrehajtására elszámoltató bizottságokat rendeltek ki.

tszcs, tsz: A párt agrárpolitikájában a szovjet ráhatás következtében 1948 nyarán végbement irányváltás eredményeképp kezdetét vette a kollektivizálás. Már 1948 decemberében megjelent a termelőszövetkezetek működési szabályzata, amely a termelési társulások három típusát határozta meg a munkaszervezetek fejlettsége és a közösen végzett munka alapján. Az I. (általános termelőszövetkezeti csoport) és a II. (átlagelosztási termelőszövetkezeti csoport) típus inkább még az egyéni gazdasághoz állott közelebb, egyfajta átmenetet képezve az egyéni és a közös munka között. A III.

163