Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
A beszolgáltatás területén alkalmazott kényszerhatalmi eszközök - Szankciók alkalmazása a begyűjtés „klasszikus" formájának időszakában
Az 1948 júniusában, a pártegyesüléssel betetőzött fordulat hatása már az az évi cséplés, majd azt követően a beszolgáltatás végrehajtása során jól tetten érhető. Megmutatkozott ez egyrészt abban, hogy az ezek feletti felügyelet, ellenőrzés már nem a közigazgatási egységek, hanem főként a pártszervek kezében összpontosult. Másrészt a fordulatot követően egyre inkább tapasztalható, hogy az egyes mezőgazdasági munkálatok, illetve a készletgyűjtés biztosítása során felmertilő szabálytalanságokat többnyire már a „kulákok” szabotázsaikként tüntették fel, amelyeket így fel lehetett használni az ellenük való fellépésre. Az ellenségkeresés azonban nem csak ilyen formában jelentkezett. A kulákoknak minősítettekkel szembeni fellépés alkalmas volt arra is, hogy a még meglévő pártok szerveiből eltávolítsák azon személyeket, akik nem fogadták el az MDP parasztpolitikáját. Szankciók alkalmazása a begyűjtés „klasszikus” formájának időszakában A begyűjtés klasszikus formájaként is aposztrofált időszaknak az 1950 és 1953 közötti éveket tekintjük, hiszen azok a köztudatban is meglévő sajátosságok, amelyek ezen gyűlölné vált intézménnyel összefonódnak, leginkább ekkor jutottak kifejezésre. Tetten érhető ez elsősorban a parasztsággal szemben alkalmazott törvénytelenségek, kegyetlen szankciók sorozatában, amelyet a gazdák jó része saját bőrén tapasztalhatott, s amelyek leginkább a nagy padlássöprés idején, 1952/53 telén csúcsosodtak ki. A beszolgáltatást szabályozó rendelkezések - amint arról már szó esett - megszabták azoknak a rendelteknek és szankcióknak a körét, amelyeket a kötelezettségeiket nem teljesítő gazdákkal szemben alkalmazni kellett. Az itt vizsgált időszak alatt két olyan rendelet volt érvényben, ami alapján a súlyosabbnak mondott ügyekben az ítéletet kiszabhatták. Az egyik a korábban már említett, a gazdasági rend büntetőjogi védelméről szóló 8800/1946. évi ME. sz. rendelet. A másik a sokszor hivatkozott, és szintén a korszak büntetőbíráskodásával összeforrott, az 1950. január 1-jével életbe léptett 4. tvr., a tervgazdálkodás büntetőjogi védelméről. Ennek értelmében öt évig terjedő fegyházzal volt büntethető az, aki a népgazdasági terv megvalósítását veszélyeztette. A büntetés azonban tíz évig terjedő fegyház is lehetett, ha az adott cselekményt a népgazdasági terv megvalósítása szempontjából súlyos sérelemmel járónak mondták ki. A különösen súlyos sérelemmel járó cselekmények esetén pedig a rendelet végül halálbüntetés kiszabását is lehetővé tette. A begyűjtést szabályozó rendeletek azonban nemcsak a bíróság elé utalt ügyek esetén kiszabható büntetési tételekkel foglalkoztak, hanem a különféle szankciók egymás után alkalmazható fokozatait is számba vették. Ezek közül elsőként említik a gazda kötelezettségeinek felemelést, majd kártérítés kivetését írják elő. végül pedig a bírósági eljárás megindítása szerepel. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a padlássöprésként is emlegetett elszámoltatások lefolytatására lehetőségét biztosító paragrafust magukban a begyűjtési rendeletekben nem találunk, hiszen azokat a párt iránymutatásának megfelelően a minisztérium külön utasításai szabályozták. Az 1950-51-es gazdasági évben a terménybeadás során felhalmozódott hátralékok begyűjtése érdekében végrehajtott elszámoltatások több hullámban zajlottak,
