Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - Az erdészeti szakigazgatás
Indoklásként a bizottság felterjesztése azt hangsúlyozta, hogy az erdészeti szakszemélyzet az 1935. évi IV. te. 53. § (1) bekezdése szerint közbiztonsági közegnek minősült; és ugyanezen törvény 51. §-a értelmében az erdők védelmére külön hatósági esküt is tett. Az erdőtörvény 50. §-a szerint a természeti szolgálatra egyébként is csak erkölcsileg megbízható egyén volt alkalmazható. Az erdészeti szakszemélyzet tehát nemcsak saját személyi biztonsága, de az esetleges támadó fél testi épsége érdekében is .. feltétlenül golyós fegyverviselésre van ráutalva ”. Végül arra hívta fel a miniszter figyelmét, hogy az erdők a lakott területektől, tehát a községekben működő államrendőrség munkaterületétől távol feküdtek.30' A Pest Megyei Közigazgatási Bizottság 1946. július 11-ei ülésén Ebergényi Samu főerdőtanácsos ismét felhozta az erdészeti alkalmazottak fegyverviselésének ügyét. Ekkor azzal érvelt, hogy az erdészeti szakközegek az államrendőrség munkáját egészítik ki, sőt esetenként a mezőőrség munkáját is segítik.302 Néhány hónappal később, 1946. szeptember 14-én érkezett meg a Belügyminisztérium (BM) levele a vármegyei alispánhoz, amely arról tájékoztatott, hogy az erdészeti szakszemélyzet tagjai részére fegyvertartási engedélyt csak a vonatkozó rendelet előírásainak megfelelően felszerelt kérelemre lehet kiállítani. Az érintettek a kérelmet az illetékes rendőrhatóságon keresztül nyújthatták be, amelyeket a minisztérium egyedileg bírált később el.303 A belügyminiszternek végül a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál sikerült elérnie, hogy az ilyen irányú kérelmeket az ellenőrző bizottság soron kívül tárgyalja le. Ezért felhívta a felügyelőségeket arra, hogy a 267 500/1946. számú B.M. rendelet 3. §-ában előírt kérvényeket az erdőfelügyelőség minden egyes fegyvertartási engedéllyel nem bíró alkalmazottjától kérjék be. A kérvényező lakóhelye szerint illetékes I. fokú rendőrhatósággal kellett a politikai megbízhatóságot igazoló záradékot az iratra rávezetni, majd a záradékolt kérvényeket mielőbb a földművelésügyi miniszter elé kellett terjeszteni. Az üzemi erdőgazdasági személyzet fegyverviselési engedélyének kieszközlése érdekében a MALLERD központi igazgatósága az erdőigazgatóság útján intézkedett.304 Az erdészeti szakigazgatás számára tehát jelentős feladatot jelentett a rendészeti ügyek intézése. Az állami erdő felügyelőség 1949. február 26-án levelet intézett az Földművelésügyi Minisztériumhoz, amelyben a tudomására jutott erdészeti kihágásokat jelentette. Ebből értesülünk többek közön arról is, hogy a felügyelőség 1948-ban 4232 erdei kihágásról kapott jelentést, erdőrendészeti áthágás3"3 pedig 6 volt. A kihágásokról 1949-re PML XXIV. 231. Budapesti Állami Erdő-felügyelőség ir. a'Iktatott ir. 251' 1946. “ PML XXI. 11. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Közigazgatási Bizottságának ir. a/ Ölési jegyzőkönyvek. 1946. július 11. A BM a megyei Közigazgatási Bizottság 12514946. számú átiratára hivatkozva ertesitette az alispánt. A levélben a 267 5004 946. B.M. számú rendeletre hivatkozott. (PML XXI. 4. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye alispánjának ir. b/ Közigazgatási iratok. 45311 1946.) 5IM A Földmívelésíigyi Minisztérium 1946. szeptember 21-én kelt levele az erdőfelügyelőségeknek. (PML XXIV. 231. Budapesti Állami Erdő-felügyelőség ir. a/Iktatott ir. 251 1946.) Erdőrendészeti áthágás: az erdőbirtokos által saját erdejében elkövetett s a törvény által tiltott cselekmény és mulasztás, mint p. a tiltott tarvágás vagy irtás, tilos helyen való legeltetés, az erdősítésnek elmulasztása, túlvá- gatás, erdészeti személyzet alkalmazásának elmulasztása stb. 92
