Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - Az erdészeti szakigazgatás
legrövidebb időn belül való megindítása nélkül a főváros lakossága részére a 10 dkg-os kenyérfejadag kisülése sem biztosítható. "2)1 Szintén az erdészeti igazgatás közellátást szolgáló feladatai közé tartozott a bá- nyafaszükséglet előteremtése. A Földművelésügyi Minisztérium ezzel kapcsolatban a MALLERD Központi Igazgatóságához fordult. A Tárcaközi Szakbizottság 1948. január 12-én tartott ülése 350 000-400 000 m'-ben határozta meg az éves bányafa-szükségletet. A minisztérium levele rámutatott arra is, hogy a hiányzó 80 000-130 000 m3 bányafamennyiség a szénbányászatban igen nagy gondot jelent, és ez az ország alapvető gazdasági érdekeit fenyegette. Az alárendelt állami erdőfelügyelőségeket ezért utasította, hogy kerületeikben az összes erdőtulajdonos bányafa-termelését fokozottan ellenőrizzék, az esetleges mulasztásokat pedig haladéktalanul jelentsék.298 Erdőrendészeti ügyekben első fokon a törvényhatóság közigazgatási bizottságának mező- és erdőgazdálkodási albizottsága és az állami erdófelügyelőség, másodfokon pedig a szakminiszter járt el.299 Erdőrendészeti ügyekkel azonban a megyei igazgatás szinte valamennyi területén találkozhatunk. A vármegyei Közigazgatási Bizottság 1946. április 11-i ülésén például napirendi pontként szerepelt, hogy a vármegyében az út menti fák jelentős részét kivágták. Emiatt mindenekelőtt a további kivágások megakadályozására történtek intézkedések, majd a bizottság tagjai még a karhatalom kirendelését is javasolták a szükséges hatóságok számára. A hiányzó fákat csemeték ültetésével kellett pótolni. A jelenlévő bizottsági tagok közül Ebergényi Samu főerdőtanácsos hozzászólásában szakmai oldalról közelítette meg a problémát. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szélfogó és az alföldi fásítás kérdésében az erdőfelügyelőség milyen jelentős erőfeszítéseket tett. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a vármegyei erdészeti szakigazgatás nagyon nehezen tudott feladataival megbirkózni. Az általa vezetett hivatal felhívta a települések figyelmét arra, hogy fák kivágása 20-80 esztendőre nyomott hagy a vármegye erdőállományában, és kérték a lakosságot, oltalmazza meg a fásításokat. A főerdőtanácsos mindemellett az észak- és a dél-pestvármegyei főkapitányságok együttműködését is erőteljesen szorgalmazta.300 Az erdészeti alkalmazottak fegyverviselésének kérdése folyamatosan foglalkoztatta az erdészeti igazgatásban érintett szerveket. A vármegyei Közigazgatási Bizottság 1946. július 1-jéri 1251/1946. kb. szám alatt arról rendelkezett, hogy a bizottság a Budapesti Magyar Állami Erdófelügyelőség javaslatára és vele egyetértésben felteijesztést tegyen a belügyminiszterhez. Ebben a bizottság arra kérte a minisztert, hogy figyelemmel az erdők faállományára és egyéb javakra, a 7150/1946. M.E. számú rendelet alapján az erdészeti szakszemélyzetet is mentesítse a fegyverleadás kötelezettsége alól. ^ PML XXIV. 231. Budapesti Állami Erdő-felügyelőség ir. a'lktatoll ir. 48/1945. A munkálatok során a Közellátási Komiánybiztosság azért tett kivételt is. Egy 1945. május 26-án kelt rendelkezésében például tudomásul vette, hogy a Váci Püspökség és egy ügyfele között létrejött megállapodási szerződés alapján a fakitennelés már kezdetét vette, és hozzájánilt, hogy a kitennelésre kerülő 44 000 ürmérték tűzifából 10 000 ümiérték Vác megyei város, míg 34 000 ürmérték Budapest székesfőváros szükségleteire legyen elkülönítve. 2,8 PML XXIV. 231. Budapesti Állami Erdő-felügyelőség ir. a/'lktatott ir. 110/1948. A levél 1948. február 3-án kelt. Pataky. 1970. 301. p. 300 PML XXL II. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Közigazgatási Bizottságának ir. a/ Ülési jegyzőkönyvek. 1946. április 11. 91
