Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
2. A közigazgatás Magyarországon 1944-1948 - A közigazgatás helyreállítása Magyarországon és Pest megyében a II. világháború utáni években
Mindemellett a kormánynak a közigazgatás helyreállítása érdekében gyorsan kellett intézkednie többek között az 1944. március 19-e után történt kinevezések, elbocsátások, nyugdíjazások felülvizsgálata tárgyában is. Ezen eljárások keretében az illetékeseknek joguk volt e döntéseket hatálytalanítani, illetve esetenként az 1944. október 15-e utáni kinevezéseket, elbocsátásokat már eleve hatálytalannak kellett tekinteni.35 A kormány a rendeletben felszólított minden tisztviselőt, akiket akár a régi kormányok, akár már a katonai parancsnokok állítottak posztjukra, illetve választás útján kerültek pozícióba, hogy az ideiglenes közigazgatási szerveket, a nemzeti bizottságokat, a demokratikus pártokat működő szervezetnek ismerjék el, és munkájukat tudásukkal segítsék. Ezen a napon felhívta a kormány az elmenekült, vagy hivataluktól távolmaradt közalkalmazottakat, hogy vegyék fel a munkát. Az 1030/1945. számú kormányrendelet kiadására már a harcok után került sor, és az nem vonatkozott a székesfővárosra. A megyei törvényhatóságokban ugyanezeket az elveket alkalmazták, de a régi tagság számának csak negyedét lehetett betölteni. Az önkormányzati testületnek továbbra is tagjai maradtak azok a tisztviselők, akik 1944-ben is tagjai voltak az egyes bizottságoknak. A törvényhatósági bizottság megalakulása után a megüresedett önkormányzati tisztviselői állásokat - alispán, polgármester, megyei és városi főjegyző, jegyző, városi tanácsnok, főügyész, ügyész, árvaszéki elnök, árvaszéki ülnök, közgyám, pénztáros, ellenőr, városi mérnök, községi jegyző - testületi ülés keretében, választás útján lehetett betölteni. Továbbra is kinevezéssel töltötték be az 1886. évi XXII. törvénycikk 68. §-ának 2. és 5. bekezdésében megjelölt státusokat. A levéltámokot, a megyei és törvényhatósági jogú városi kezelőszemélyzetet a főispán, a számvevői hivatal személyzetét pedig a belügyminiszter nevezte ki. A járásokba az alispán a számvevői személyzet tagjai közül tisztviselőket küldött ki. A megyei igazgatás helyreállítása érdekében tett intézkedések közül azonban a legfontosabb a főispánok kinevezése volt. A hagyományos közigazgatási teendőik mellett a főispánok ezekben a hónapokban közellátási kormánybiztosi feladatokat is elláttak, ennek révén pedig a földművelésügyi miniszternek is alá voltak rendelve. Az Ideiglenes Kormány megalakulása után, 1945. január 4-én nevezte ki a miniszterelnök az új főispánokat, köztük a szociáldemokrata Márkus Ferencet Pest- Pilis-Solt-Kiskun (PPSK) vármegye (vm.) és Kecskemét törvényhatósági jogú (thj) város élére. A miniszterelnökségen 1945. április 16-án Erdei Ferenc belügyminiszter elnökletével pártközi értekezletet tartottak, ahol a pártarány alapján osztották szét a 25 főispáni pozíciót: az SZDP 6 főispáni posztot szerzett (köztük, amint láttuk, a Pest megyeit is). Emellett a MKP 6, az NPP 5, az FKgP 8 főispáni helyet harcolt ki magának. (Ez akkor még nem volt végleges névsor, a pártok ugyanis még nem nevezték meg minden jelöltjüket.)36 A politikai pártok befolyásuk növelésére törekedtek a közigazgatásban is. Mivel kevés pozícióképes tagjuk volt, ezért a koalíció idején nem sikerült terveiknek 55 Berényi, 1987. 1 10. p. ’6 Sajtóközlemény. Szabad Szó. 1945. ápr. 17. Pártközi értekezletek, 2004. 37. p. 16
