Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A kertészet (gyümölcs-, zöldségtermelés) és a szőlészet-borászat
tiltakozott az alispán javaslata ellen, aki a kormányhoz akart fordulni az ilyen ügyek rögtönítélő bíróság elé viteléről. „A dolog úgy áll, hogy országos jogrendünk szerint a lopás legenyhébb esetei közé tartoznak a mezei és erdei lopások. A legszegényebb lakosság van a legnagyobb csábításnak kitéve, és ha közvetlen szükséglete kielégítésére elvesz valamit, ezt hívjuk röviden mezei és erdei lopásnak. ” Ezenkívül a lopás általában nem statáriális cselekmény. Szörnyűséges volna, ha minden lopást halállal lehetne büntetni, szólt a tiszti főügyész érvelése, amelyhez még azt is hozzáfűzte, „a jelterjesztés nincs összhangban jogrendszerünkkel. " Az alispán azonban azt válaszolta, hogy már elküldte a felterjesztést, mert úgy ítélte meg, hogy itt nem kisebb lopásokról, hanem rendszeres fosztogatásról volt szó. Ezt a tevékenységet szinte üzletszerűen végezték a feketézők, spekulánsok, akik a feketepiacra lopott árut hoztak. Számtalan eset volt, hogy például a burgonyát félhold számra kitermelik, és Budapestre vagy a közbeeső piacokra szállítják. „Ha a gazda nincs meggyőződve arról, hogy amit vet, azt később ő is fogja learatni, nem mer majd vetni. " Végül a jegyzőkönyv szomorúan húzta alá, hogy „A törvény, amely a mezei lopások tetteseit 2 millió pengőre bünteti, arra jó, hogy még ki is nevessenek bennünket. ”466 Néhány hét múlva az alispán telefonbejelentést kapott, hogy Alag és Dunakeszi község határában a mezőőrség olyan mezei tolvajokkal találkozott, akik között géppisztollyal felfegyverzettek is voltak. Kiadta ezért a községeknek a rendeletet: szervezzenek határőrséget, vegyék fel a kapcsolatot a rendőrség három főkapitányságával, és ezeket az őrségeket erősítsék meg fegyveres rendőrökkel.4*’7 A szakoktatás Az összes mező- és erdőgazdasági szakoktatási intézmény tanulmányi, szervezeti és képesítési kérdését a Gazdasági Szakoktatási Tanács véleménye alapján a szakminiszter szabályozta. A mezőgazdasági szakoktatás előmozdítására a földművelésügyi PML XXL 11. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Közigazgatási Bizottságának ir. a/ Ülési jegyzőkönyvek. 1946. jún. 13. 4<” PML XXL 11. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Közigazgatási Bizottságának ir. л' Ülési jegyzőkönyvek. 1946. jói. 11. 4M Először 1797-ben a keszthelyi. 1818-ban a magyaróvári, később pedig a részben középfokú, később akadémiai szinten működő debreceni (1868), a kolozsmonostori (1869) és a kassai (1875) felsőfokú tanintézeteket alapították meg. Budapesten 1894-től működött a kertészeti tanintézet, 1899-től pedig az állatorvosi főiskola. 1890-töl indult meg a kísérletügyi intézetek felállítása, amelyek közvetlenül a minisztérium alá tartoztak. A vízjogi törvény végrehajtása (1885. évi XX11I. te. „A vizjogról. ”) megteremtette a kultúrmérnöki. majd a folyammémöki hivatalokat. Az állategészségügyet szabályozó 1888. évi VII. te. (1888. évi VII. te. ,,A: állategészségügy rendezéséről. ") alapián megindult az állategészségügy állami irányítása. Az 1900. évi 17. te. után az I. és 11. fokú közigazgatósági hatóságoknál állami állatorvosok látták el a szakszolgálatot. ezek mellett továbbra is működtek a községi és a városi állatorvosok. (Takács Imre: A földművelésügyi közigazgatás az önálló Földművelésügyi Minisztérium megszervezésétől az első világháborúig. (1889-1914) 61. sz. jegyzetében hivatkozott kötetben 73-115. 1. Közli: Csizmadia. 1976. 220. p.) Darányi Ignác munkássága ezen a téren is alapvető változásokat eredményezett. A nagy múltú Óvári Akadémia mellé Darányi előterjesztésére az uralkodó 1906-tól a Magyar Királyi Gazdasági Akadémia rangjára emelte a keszthelyi, a debreceni, a kolozsvári és a kassai gazdasági tanintézetet is. és 17 új földműves- iskolát is létesített az országban. (Kovács. 2000. 51. p.) 140
