Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A kertészet (gyümölcs-, zöldségtermelés) és a szőlészet-borászat
Zöldség- és gyümölcstermesztés Pest megyében 4> Tájegység, illetve települések Jellemző zöldség, illetve gyümölcs A termelés feltételei és legfontosabb jellemzői Buda környéki települések Őszibarack Jellegzetes monokultúra (az ország teljes őszibarackfaállományának 27,3%-a) alakult ki itt. A filoxéra által kipusztított szőlők helyét az őszibarack vette át. Pest környéki települések Fót Paradicsom Garfield elnök fajtájából fejlesztették ki a Fóti paradicsom tájfajtát. Meleg homoktalaj, a budapesti piacokhoz való közelség. A két világháború között előfordult, hogy a szántó- terület 50%-án, sőt 80%-án paradicsomot termesztettek. Dunakeszi ParadicsomRákospalota, Cinkota. Csömör. Kistarcsa, Rákoskeresztúr Paradicsom Valamennyi a pesti piacot látta el. Vecsés Káposzta A Nagyvásártelep és a helyben felvásárló kereskedők vették át a termést. Budapest az értékesítéshez biztonságot nyújtott. A Duna-kanyar települései Szentendre. Dunabogdány Cseresznye Nagy szemű, sötétpiros cseresznyét termeltek, a bogyós gyümölcsüekhez és más kerti terményekhez hasonlóan hajón szállították a pesti piacra. Solymár Cseresznye „Solymári” fajtának nevezték el. Nagy előnyt jelentett ebben az esetben is Budapest közelsége. Leányfalu, Szentendre, Tahitótfalu, Szigetmonostor, Dunabogdány Szamóca A Duna-kanyarban a szamóca termesztése együtt alakult ki, majd fejlődött a parti nyaralók szaporodásával. A „kofahajó” éjjel-vitte a terményt. Az 1930-as években Tahitótfalun szántóterületen is, tehát már nagyban is termesztették, sőt külföldre is exportálták. Ennek a terménynek helyi piaca volt Szentendrén és Tótfaluban. Szentendre Köszméte A filoxéra által kipusztított szőlők helyére a köszméte (egres, piszke, pöszméte) került. A szentendrei határban jobb években 900 tonnát is szüreteltek belőle, amit azután hajón szállították a budapesti, a győri, a komáromi, az esztergomi, a pozsonyi és a bécsi piacokra. Az amerikai köszméte- lisztharmat nagy pusztítást végzett az állományban, ezért 1950 táján már csak 60-70 k. holdon termesztették. Nagymaros Málna, ribiszke, szamóca Nagymaros központtal elsősorban a málna, a ribiszke és a szamóca termelő tája alakult ki. A termesztést a talaj és az éghajlati adottságok mellett a nyaralók, az üdülők ellátása is ösztönözte. A hajóforgalom révén a budapesti és a bécsi piacok is megnyíltak. Nagymaroson és környékén a málna jelentősége kiemelkedő volt. Ezen a területen szőlő módjára karó mellé ültették, és hajtásait ehhez kötözték. A Duna Gőzhajózási Társulat hajói naponta megálltak Nagymaroson és Becsben, ahol a Naschmarkt-on kötöttek ki. Hajóval szállították tehát a málnát Becsbe és Budapestre. A külföldre történő szállítás 1940-ben megszűnt. A ribiszke nagyarányú termesztése is megindult a Duna-kanyarban (nagymarosi piros ribiszke). 561 Összeállítva Adattár, 1939. 66-73. p.. Jeszenszky. 1995. 149-164.. 213-217., 225. p. és Agrárvilág. 2008. 218. p. alapján. 108
