Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
III. A magyar rendiség és a regulamentumok - III.4. III. Károly első török háborújának évei (1716-1718) és az 1719. évi concursus
Magyarországra.498 Az uralkodó 1719. szeptember 12-ére ismételten összehívott egy rendi gyűlést, amelyet a hadiadó felosztása és az ehhez kapcsolódó - ti. a regulamentumma\ összefüggő - ügyek megtárgyalása tett szükségessé.499 A tárgyalások megkezdése előtt Pálffy Miklós tájékoztatta 111. Károlyt a katonaság eltartásával kapcsolatos panaszokról. Ezek között szerepeltek a vegyes rendszerben, azaz részben természetben, részben készpénzben fizetett porció léte, mivel a katonaság sok helyen visszaélt a lakosok kiszolgáltatottságával. A pozsareváci béke (1718) megkötése után időszerűnek tartotta a hadsereg egy részének kivonását Magyarországról. Mindemellett a nádor javasolta az ingyenmunka eltörlését is.3 A rendi gyűlés már csak mérsékeltebb igényeket fogalmazott meg. Az adó összegével kapcsolatos előterjesztés megtárgyalására felállított bizottság 1719. október 15-én előterjesztette elképzeléseit az új katonai szabályzat szövegével kapcsolatban is. A jogszabály eredetileg egy pontosan nem definiálható kifejezéssel élve a tisztek számára megfelelő szállás biztosítását írta elő („pro congrua habitatione"). A rendeletet véleményező küldöttek e helyett javasolták, hogy a megyék által kijelölt szálláshelyek elfogadása legyen kötelező mindenki számára, amely végül a pátens végleges változatába is belekerült. Hasonló siker koronázta a rendek törekvését azzal kapcsolatban, hogy a szállásadók só- és főzőeszköz-biztosítási kötelezettségét eltöröljék, amelyet az 1716. évi előírások tartalmaztak. A Pozsonyban összegyűlt rendek a különböző többletbefizetések és kihágások ellentételezését szolgáló alap létrehozására is törekedtek, amelyet kéthavi adóösz- szeg törvényhatósági pénztárakban őrzésével véltek megoldhatónak. A regulamentum végül ennek felére biztosított lehetőséget a téli félévet követő számadásokig, amivel az 1711 végén megalkotott szabályozást léptették ismét életbe. Szintén engedékenynek mutatkozott az udvar a vadászatok további korlátozásának kérdésében, miszerint ezt már a tisztek sem végezhették sok kutyával és nagy létszámú kísérővel. A vásárra igyekvő árusok zaklatásának tilalmát előíró szabályok pontosítása szintén megvalósult. Azt is sikerült elérni, hogy a szabálytalanul kikényszerített porciók értékét vonják le a hadiadó-tartozásból. A számos területen sikeresen végrehajtott módosítások ellenére azonban néhány jelentős költségvonzattal rendelkező pont megváltoztatására irányuló kísérlet kudarcba fulladt. A várak számára járó tűzifa, gyertya és munkások biztosítását nem sikerült megszűntetni, sőt az udvar nem is volt hajlandó az ezekre fordított költségeket a hadiadóból levonni. A szabálytalanul kikényszerített előfogatokért járó 45 krajcáros térítés összegét sem sikerült duplájára emelni, hiszen annak értéke 1720-ban nem változott, és nem sikerült a jogszabály szövegébe felvetetni, hogy egy-egy igavonó szabálytalan igénybe vétele esetén napi 30 krajcár jóvátétel jár az állat tulajdonosának.301 498 OSZK Kt. Föl. Lat. 2914/2. 68. r. (1719. január 5.) Az 1718/19 évi hadiadó mennyiségével kapcsolatban ellentétes adatok láttak napvilágot. 100 000 porciónyi adóról tudósít Taubert Ernő (ld. Taubert, 37. o); ennél valamelyest csekélyebb mennyiségű contributio kivetéséről ad számot Szabó Dezső (ld. Szabó, 532. o.) és Zachar József (ld. Zachar, 2004. 81. o.). 499 Demkó, 93. o. és Szíjártó, 2006a. 209. o. 5011 Demkó, 95. o. 51,1 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 5. 68. r. skk. 97
