Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
fegyelmezetlenség szolgált indokkal. Az előírások jóllehet fokozatosan növelték a polgári hatóságok szerepét, de megfogalmazásuk sokszor pontatlan, végrehajtásuk kérdéses volt. II. 2. i. Az elszámolások szabályai A pénzkezeléssel összefüggő előírások közül a legfontosabbak közé tartoznak az elszámolási szabályok, mivel ezek biztosították a keretet a csalások és sikkasztások megelőzésére. A 17. század végi Magyarországon különös jelentőséget nyert a számadások kérdése, mivel a megyei közigazgatásban ekkor véglegesült a kizárólag pénzkezelésre szakosodott adószedői tisztség, valamint ekkor létesült a katonasággal kapcsolatos ügyek intézésére a biztosi hivatal.330 E hivatalnokoknak a török elleni nagy háború zűrzavaros másfél évtizedében kellett elsajátítaniuk a feladatuk ellátásához szükséges ismereteket, amelynek sarokkövét a királyi rendeletek elszámolásra vonatkozó pontjai képezték. Az 1683. évi regulamentum nem rendelkezik a katonai és polgári hivatalok közötti elszámolások módjáról. Részben talán emiatt nem tudták már a kortársak sem megbecsülni, hogy Magyarország 1683 és 1690 között mennyi adót fizetett, illetve hogy a katonák mennyit raboltak. A visszásságok megszüntetéséről intézkedett az 1695. évi szabályzat, amely minden, katonáknak járó kifizetést egy, a Főhadbiztosság által kiállított utalvány (assignatio) bemutatásához kötötte. Az ellátmányban és fuvarban részesülő katonákat kötelezték arra, hogy minden hónapban, vagy az átvonulok a távozáskor nyugta (quietan fia vagy apocha) adásával igazolják az igénybe vett szolgáltatásokat. A megyék e dokumentumok birtokában számoltak el a Hadbiztossággal.331 A beszállásolás igazolására szolgáló jegyeket 1697-től havonta megújították, amelyről a Hadbiztosság nem csupán a kvártélyt adó rendeket értesítette, hanem az Udvari Kamarát is, hogy az mindig ellenőrizhesse a hadseregben szolgálók létszámát. A kvártélyjegyek átadását ekkortól hivatalos formában is rögzítették a csalás elkerülése érdekében. A katonák ezeken a bilétákon ismerték el a kapott ellátást.332 Az egyéni ellátásban részesülőnek (első sorban a tiszteknek) még egy igazolást is kérniük kellett a szállásadó nemesi közösségtől arról, hogy nem követtek el szabálytalanságot.333 A katonák 1699-től pénzbeli jövedelmüket vagy a központi kincstárból vagy a kvártélyt nyújtó rendi intézménytől kapták. Ez utóbbi esetben az ezredtörzs számvevője jegyzéket készített, amelyben századonkénti részletezésben tájékoztatta a megyét vagy várost a sereg járandóságáról, amelyet a századosok vehettek fel a rendi pénztárakból a Pozsonyi, Budai és Kassai Commissionál, majd ezt az összeget oszthatták szét katonáik között az egyenruhára félretett rész kivételével. A megyei adószedők a készpénzért kapott nyugtákat a tartományi pénztárakba juttatták el, ahol azt 330 Ember, 1946. 537. o. 331 Hornyik, 427. és 429. o. 332 Lünig II. 713. és 716. o. 333 Lünig II. 714. o. 64
