Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
fegyelmi működése teljességgel feltáratlan, de bizonyára nem lehetett jelentős, mivel Hennerstorff még 1716-ban, Regal és Graven pedig egy évvel később meghalt. A katonagyilkosságért 1716-ban civilek esetében a legszigorúbb, azaz halálbüntetés alkalmazását írták elő, kiegészítve az előző esztendőben életbe léptetett pontot.5"“ A kihágások kivizsgálásában 1720-tól a törvényhatóságok nagyobb mozgástérhez jutottak, minthogy ekkortól kezdve tisztviselőik is részt vettek a vizsgálatokban a hadbiztossági és katonai elöljárók mellett, valamint az okozott anyagi károk ellentételezésére az egységek áprilisi járandóságát visszatarthatták. Ha ezen a szinten nem tudták egyhangúan lezárni az eljárást, akkor az ügyet a Haditanács és a Magyar Kancellária elé tárták.322 323 * 325 A korábbi rendeletben említett katonai parancsnokok területi hatásköre azonban megszűnt, mivel róluk és esetleges hivatali utódaikról nem emlékeznek meg a források. Az igazságszolgáltatás rendszerén az 1723. évi rendelkezés nem változtatott. Hét évvel később az átvonulások alkalmával elkövetett szabálysértéseket már elegendő volt 8 héten belül bejelenteni, de emiatt az ügyek elintézési határideje is fél évre nyúlt.524 Testi sértések esetében a vétkes katona vagy lakos tette súlyának megfelelő büntetésre számíthatott: a sebészi költségek megtérítése mellett a közkatonákat testi fenyítéssel, a tiszteket haditörvényszék általi, a helybeli lakosokat pedig a bevett büntetőjog szerinti ítélettel sújtották.325 Az 1747. évi rendelet - a szabálytalanságok megelőzésére — lehetővé tette a polgári hatóságoknak a katonák őrizetbe vételét és fordítva, de a bűnösökkel szemben csak saját felettes hatóságuk járhatott el.326 Az 1751. évi regulamentum a korábbi rendelkezések tartalmát foglalta össze. A kihágás fogalmát azonban az előző szabályzatokban szereplőknél részletesebben definiálta, miszerint az a többletélelmiszer vagy pénz átvétele, illetve a különböző bűncselekmények elkövetése.327 * 329 A katonák részéről az ellátás visszautasítása, illetve a lakosság részéről az ellátás megtagadása a jogsértések különös esetét képezték. Ha egy civil 1697-ben indokolatlanul függesztette fel a katona élelmezését, akkor napi 30 krajcár büntetésre számíthatott, de arról egyáltalán nem tesznek említést, hogy ki döntötte el a házigazda és az elszállásolt vitáját.325 Az ellátás visszautasítását 1711 után tiltották meg, de konkrét szankciót nem említ a rendelet.524 A szabályzatok tehát rendszeresen foglalkoztak a kihágások megelőzésével és a büntetések kiszabásával. Erre különösen a felszabaditó háború éveiben tapasztalt 322 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 4. 65. v. 323 LÜNIG 11. 733. o. 323 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 11. 135. v. ,25 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 11. 136. v. „[...] in casu verberationum et vulnerationum tam miles excedens, quam rusticus militem verberans aut vulnerans pro gravitate delicti luat in corpore [...]” 32Í’CJH II. 1751. 229. o. 327 Regulamentum, 1751. G 1. v. 32K Lunig 11.711.0. 329 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 14. 11. v. 63
