Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
II. 2. Az uralkodói rendeletek A koraújkori szokásjog szerint a magyar királynak joga volt bármilyen tárgyban rendeleteket alkotnia, ha azok nem álltak ellentétben az ország írott törvényeivel és a nemesek szabadságjogaival. A katonai kérdések rendezése a fentebb vázolt helyzet következtében mindig is az uralkodói felségjogok közé tartozott. A királyok egyedi ügyek elintézése céljából resolutio, mandatum vagy intimatum néven ismert határozatok formájában közölték akaratukat alattvalóikkal. Az általános érvényű - legtöbbször a törvény megkerülésének céljával alkotott - jogi normák a pátense к voltak. Az e kategóriába tartozó jogszabályok, amelyek hadsereg és a civil lakosság életét szabályozták, Regulamentum militare133 címen ismertek. Ezeket - az 1683. évi kivételével - nem a Magyar Kancellária, hanem az Udvari Haditanács adta ki, amelynek egy 1655. évi országgyűlési végzés alapján jogában állt olyan utasításokat adnia a Magyarországon állomásozó csapatok számára, amelyek az ország törvényeivel nem ellentétesek.1,4 E jogosítványhoz a kormányszerv a későbbiekben is ragaszkodott.135 A Habsburg Monarchiában kiadott regulamentumok előzményei az érett középkorig nyúlnak vissza, de az első, minden fegyvernem számára egységesen érvényes szabályzatot csak I. Lipót bocsátotta ki 1673-ban.136 E mindössze két oldal és 60 pont terjedelmű rendelkezés mindenekelőtt a különböző szabálysértések megakadályozását tűzte ki céljául, ezért az a különböző vétségek esetén alkalmazandó büntetések mértékét határozta meg. A szabályzat legnagyobb hiányossága talán pont az, hogy nem részletezi pozitívan a katonaságnak járó ellátás és szolgáltatások mértékét. A későbbi, e fejezetben ismertetett regulamentumok ennél jóval részletesebbek lesznek, és pótolják a fenti hiányosságot. A különböző végvárakban szolgáló katonaság számára számos helyi érvényű rendelkezés született, amelyek a polgári lakossággal való együttélés szabályait tartalmazták, és ezek egyes részleteit a szakirodalom is elérhetővé tette.137 A Magyarország egész területén érvényes legkorábbi katonai szabályzatot talán 1671-ben bocsátották ki,138 és egyes adatok szerint az 1690-es években szinte évente jelent meg újabb rendelet.'34 Feltehetően ennyire gyakran nem volt szükség újraszabályozni a katonaság ellátásának kérdését. A Bécs második török ostroma (1683) és az 1751. évi, bő egy évszázadon át hatályban maradó regulamentum kibocsátása közötti évtizedekben mintegy tizenhét (1683, 1692, 1695, 1696, 1697, 1699, 1710, 1711, 1714, 1715, 1716, 1720, 1723, 1730, 1745, 1747, 1751.) királyi rendeletet adtak ki.'40 E szabályzatok ' ” Regulamentum néven említik a 18. század elején az ezredek belső életét meghatározó szabályokat is, de ezek az itt említett királyi rendeletekkel nem állíthatók párhuzamba, mivel teljesen eltérő célból születtek. 134 CJHCD, 1655. VII te. l.§. 135 Ff.llner. 1/1.253. o. Ь6 Pálffy, 1995. 33. o. A szabályzat nyomtatásban megjelent Lünig I. 102-104. o. és magyar fordításban Fejérpataky. 137 Pálffy, 1995. 51-52. o. I3K Ember, 1946. 109. o. 134 IvÁNYI, 1991. 157. o. 14,1 FÉNYES, 629. hasáb skk. és Timon, 1938. 23. о. 32
