Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
közül már nem egy nyomtatásban is napvilágot látott,141 sőt egyes - elsősorban a katonaság elszállásolására és élelmezésére vonatkozó - pontjait Timon Béla már vázlatosan bemutatta.142 Kutatásai e területre vonatkozóan egy országgyűlési bizottság számára 1838/39-ben szerkesztett olykor tévedéseket tartalmazó, összefoglaló jelentéseken alapultak, ezért az eredeti rendelkezéseket célszerű a maguk teljességében vizsgálatunk tárgyává tenni. Szabó Dezső az 1711. évi szabályzat kivonatát tárta az érdeklődők elé az állandó hadsereg becikkelyezéséről szóló írásában.143 Szekfü Gyula a Magyar Történet IV. kötetében röviden ugyancsak vázolta a 18. századi hadi szabályzatok tartalmát, és kiemelte, hogy 111. Károly alatt a korábban határtalan katonai önkény megszűnt. A szerző méltatta Mária Terézia emberségét az 1751. évi rendelet megalkotásáért, amelyben a királynő eltörölte az ingyenmunkát és az ingyenes elöfogat-állítást.144 145 Az alábbiakban ismertetésre kerülnek a pátensek, de sajnos a soron következő vizsgálódás nem lehet teljes körű, mivel a fent említett 17 regulamentumbó\ kettő (az 1696., és az 1714. éviek) nem került elő. A jelenlegi célunk azonban nem csupán a rendeletek tartalmi ismertetése, hanem az is, hogy összevessük ezeket egy, a Habsburg Monarchia nyugati felében kibocsátott 1748. évi utasítással, hogy pontosabb képet nyerjünk hazánk helyzetéről. Mindezeken túl fontos megvizsgálni, hogy a magyar nemesség mennyiben tudta befolyásolni a készülő jogszabályokat. A nyomtatásban megjelent regulamentumok kivétel nélkül nélkülözik a részletes történeti bevezetést, a források kiadói vagy azt állítják, hogy a rendelkezések kizárólag a bécsi hivatalnokok akaratát tükrözik,143 vagy más szempontokat tettek előszavuk tárgyává.146 Végezetül arra kell kitérni, hogy a különböző szabályzatok hozzáférhetőek voltak-e a lakosság számára, és ha igen milyen nyelven. A katonai rendeletek az ország egész területére érvényes normákat tartalmaztak, ezért azokat minden törvényhatóság számára el kellett küldeni. Éppen ezért e jogszabályokat legtöbbször nyomtatásban sokszorosították. A 17-18. században a regulamentumok egy részét magyarra is lefordították. Az 1697. évi rendelet magyarul a Pest Megyei Levéltár őrizetében is megtalálható, ezt a nemesi közgyűlés tisztviselői nyilvánvalóan anyanyelvükön 141 A regulamentumok közül az alábbiak láttak nyomtatásban napvilágot: 1695. évi In: HORNYIK, 424-440. o. Az 1699. évi: In: LÜNIG II., 721-727. o. és In: RÁKÓCZY, 1997. 326- 354. o. Az 1697. évi ln: LÜNIG If, 707-721. o. és 1720. évi In: Uo. 731-745. o. Az 1747. évi In: CJH II. 223-229. o. Az 1745. évi: Regulamentum 1745. Az 1751. évi: ld. Regulamentum 1751. Egyes részletei modem fordításban In: Sinkovics, 945-955. o. 142 Timon, 1938. 48-75. o. 143 Szabó, 357-358. o. 144 Hóman - Szekfü IV. 361-362. o. 145 Hornyik. 440. o. 146 Sinkovics meglehetősen szűkszavú bevezetést és utószót kapcsolt a forrásközléshez (ld. Sinkovics, 1968, 945. és 954—955. o.), Rákóczy pedig elsősorban az általános történelmi helyzetet vázolja és a kisnyomtatvány sorsát mutatja be. (ld. Rákóczy, 1997, 326-333. o.), a többi szabályzat pedig nem történelmi elemzés, hanem pusztán a jogszabályok közlése céljából jelent meg. 33
