Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.1. Törvényei keretek
bíróságot kellett felállítani.127 * 129 Ez a rendezés jelentős hatalmat juttatott a tisztikar kezébe, és semmilyen garanciát nem nyújtott a vitás kérdések korrekt kivizsgálására. Nem véletlen tehát, hogy a külföldi katonák túlkapásainak kérdését az 1709-ben és az 1712- 15 között rendezett országgyűléseken ismételten tárgyalni kellett. I. József 1709-ben az új szabályozás kidolgozását elhalasztotta a szabadságharc leverése utáni időkre,12* 1715-ben, 1723-ban 1729-ben és 1741-ben is törvényt alkottak a várparancsnokok kihágásainak megszüntetéséről.124 A megelőző korszak vitái folytatódtak a 18. században is, miszerint a várakban szolgáló hadbírák rendszeresen beleszóltak a polgári jogszolgáltatás eljárásaiba, amitől országgyűlésen tiltották el a soltészokat 1741-ben.130 A jogszabályok szövegében elsősorban az egyházi, a földesúri és szabad királyi városi előjogok megsértésére találhatók utalások, a jobbágyok érdekét védő megjegyzések ritkák. A törvényekkel kapcsolatos rövid kitekintésből is látszik, hogy számos ellentmondás található a joganyagban, például a vármunkák vagy a fuvarozási kötelezettségek területén. A legfontosabb problémának talán azt lehet tekinteni, hogy ha egy országgyűlés olyan kérdésben alkotott új jogszabályt, amelyet korábban már különböző artikulusokban rendezett, de azok hatálytalanítását mellőzték. így szinte mindenre és mindannak ellenkezőjére is lehetett előírást találni a törvénytárban. Ez a tarthatatlan állapot már a kortársaknak is szemet szúrt, és a 17. századvég politikai elitje ezek felszámolására számos fórumon tett javaslatot.131 A jogalkotás hibái feltehetően a nemesi szemléletre vezethetők vissza, amely szerint a törvények nem változtathatók.13" E jogszabályokkal kapcsolatosan nem lehet szó nélkül elmenni azon tény mellett sem, hogy a rendelkezések tartalma rendkívül szűkszavú, és az országgyűlések végrehajtásukat nem tudták biztosítani. Ezért a mindenkori királyra hárult a feladat, hogy - mai kifejezéssel élve - végrehajtási utasításokat készítsen a dekrétumok betartására, és katonai erejére támaszkodva felügyelje végrehajtásukat. 127 CJH CD, 1681. XXII. te. l.§ ,,[...]Ő felsége kegyes jóváhagyásával határozzák, hogy ellenükben (ti. a rendbontó katonákkal szemben) a megyék hatóságai s más az ország törvényei szerint hiteles helyek mint a milyenek a conventek és káptalanok részéről végzett s végzendő tanúvallomásoknak a bíróságoknál mindenütt erejük és foganatjuk legyen. 2. § Oly esetben pedig, ha a tisztek az előadottakban hanyagabbak vagy érdekeltek volnának, a nádorispán úrhoz, Felső-Magyarországon pedig azoknak a részeknek bennszülött vezérkapitányához intézett panasz után magokat a tiszteket az 1559-ik évi 5. s 1647-ik évi 64. törvénycikkekhez képest, a károsítottak folyamodására (a dolog valóságát e czélra összehívandó mindkét nemzetből való bírák, katonai törvény szerint kiderítvén) az ugyanama károsí- tottaknak adandó elégtétel mellett megbüntethessék.” Megerősíti az 1715. XLlil. te. 4.§ '2S ZACHAR, 2004. 27. o. 129 CJH CjD. 1715. XL11I. tc„ 1723. XXI. te. 1729.111.. IV. és XVIII. te. 1741. XXX. te. шС1НСЬк1741.ХХХ. te. ы Montecuccoli berendezkedési tervében Id. Montecuccoli, 450. o. Az Einrichtungswerkte vonatkozóan Id. Mayer, 45-46. o. Az ún. ,jmigyar Einríchtungswerh-e" vonatkozóan ld Soós, 1993. 61. o. 1,2 Tripartitum: Élőbeszéd 8. cím 1. §. „A statútum, a melyet közönségesen végzeménynek nevezünk, az országnak olyan valamely közös joga, a melynek törvényereje van. És "statútumnak" mondjuk, mert mintegy állandóképen "stabiliter" és erősen van elrendelve, vagy mivel mintegy a közállapotot határozza meg. Gyakran pedig a polgári jog elnevezése alá is esnek a statútumok.” 31
