Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
IV. A katonaság eltartásának problémái Pest megyében a 18. század első felében - IV.3. Az előfogatok biztosításával kapcsolatos feladatok
A fentebbi számadatok nagyságrendjének érzékeltetéséhez gondoljuk meg, hogy szekerenként két emberrel számolva a háborús években több falu lakosságát kitevő ember- és állatállomány szolgálta a hadsereg érdekeit, szinte ingyen. Ugyan a regiilamentuinok 1711 -töl előírták, hogy a tüzérségi és más felszerelések szállításáért fizetni kell, de a viteldíjról csak annyit említettek meg, hogy arról külön megállapodást kell kötni.860 A gyakorlat azt mutatja, hogy a hadsereg rendívül nyomott áron rendelte meg a fuvarokat. A hadvezetés 1715/1716 telén egy szekér mész Szegedre juttatását 19-30 garas (95 dénár-1 Ft 50 dénár) közötti összeggel akarta kiegyenlíteni, miközben a lakosok 6 Ft-ért sem vállalták volna a megbízatást.861 Az itáliai hadsereg számára küldött gabonáért 1735-ben a Tartományi Biztosság tájékoztatója szerint mérföldenként és mázsánként (56,12 kg) mindössze 1 krajcárt (1,66 dénárt) fizettek, amit a Pest megyei közgyűlés további fél krajcárral toldott meg.862 Mivel a korabeli Magyarországon egy kocsi hozzávetőleg 5-600 kg (azaz 10 mázsa) teher szállítására volt alkalmas, ez mérföldenként és kocsinként 10 krajcárt jelentett, ami sokszor még az állatok takarmányozási költségét sem fedezte.863 A fuvarok végrehajtását a katonai intézmények általában rendkivül szigorúan számon kérték, a mulasztásokat pedig különböző fenyegetésekkel igyekeztek megelőzni. Ezek között leggyakrabban a végrehajtás szerepelt.864 865 Mindemellett más módon is tudták kényszeríteni a megyéket a szállítások lebonyolítására. Pálffy János és Savoyai Jenő 1716-ban Temesvár ostroma alatt Pest megyét azzal fenyegette, hogy az arányosnál jobban terhelik majd a lakosságot a következő télen beszállásolt csapatokkal.863 Ilyen körülmények között csupán elvétve fordulhatott elő, hogy a megye megtagadja egy-egy szállítmány célba juttatását.866 Erre akkor sem nyílt a legtöbbször lehetőség, ha tüzérségi eszközök szállítását rendelték el, ami a magyar törvények szerint a szabad királyi városok feladata lett volna.867 860 Ld. II. 2. f. fejezet. 861 Borosy, 1989. 107. regeszta 862 Borosy, 1995. 4161. regeszta 8Í” A lovasság számára a regulamentumok napi 3 mérföld, mintegy 24 km menetteljesítményt írtak elő. Eszerint egy szekér egy napi útra 30 krajcárt kapott a szállításért, ami már a visszaút költségét is tartalmazta. Ez egy négyökrös szekér kétnapi ellátási költségét még a szabályzatban előírt (6 krajcár/igavonó) árfolyamon sem biztosította, mert az 48 krajcárt tett volna ki. 864 Mathias Vorster 1713-ban katonai erővel vitetett fát a budai várba. (Kiss-Schramek, 262. regeszta) 1739-ben Neipperg fenyegette végrehajtással a megyét, (ld. Borosy. 1996. 5334. regeszta), Gilligh Mátyás 1740-ben helyezett kilátásba végrehajtást egy szállítási megbízás elszabotálása esetén, (ld. Uo., 1996. 5896. regeszta). 865 Borosy, 1989. 220 regeszta. és Schramek. 2006. 21. o. 866 Pest megye 1697-ben más szállítási feladatokra hivatkozva utasította el épületfa fuvarozását (BOROSY, 1985. 3051.). A közgyűlés 1726-ban Gilligh Mátyás tartományi biztos rendelkezésének mondott ellent, amikor ö Buda és Pest városok előfogat-adási kötelezettségét hárította a megyére, mivel e két város ekkor ideiglenesen mentesült e szolgáltatás alól. (Borosy-Kisfaludy, 1709. regeszta) Ld. még a mezőtúri táborozás idején mutatott makacsságot. (IV. 2. c. fejezet) 867 CJH CD. 1563. évi XIV. te. és az 1569. évi XXVI. te. A megye 1735-ben is csupán tiltakozott tüzérek fuvarozása ellen. (Ld. Borosy, 1995. 4489. regeszta) 149
