Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
IV. A katonaság eltartásának problémái Pest megyében a 18. század első felében - IV.3. Az előfogatok biztosításával kapcsolatos feladatok
A megye tehát rendkívül nehezen szabadulhatott meg a forspontozástól, ebből következően a települések is ritkán kaphattak felmentést. Leggyakrabban akkor függesztették fel e kötelezettség teljesítését, ha a község templomát építette,868 ha a falu újonnan népesült be,869 870 871 a lakók részt vettek a bűnözők üldözésében,8 0 vagy ha a jobbágyságot már sok egyéb katonai és közmunka elfoglaltság terhelte.87' Az előfogatozással kapcsolatos tennivalók nagy száma, az egyszerre mozgatandójelentős létszámú hajtó, szekér és állat, az irányító apparátus csekély létszáma, a korabeli út-, időjárási és hírközlési viszonyok mind előidézhették a rendszer hibás működését. Ennek jelei legtisztábban a háborús időkben figyelhetők meg. Az egyik leggyakoribb probléma a szekerek felváltásának elmulasztása volt. Pest és Bács megye 1716-ban kölcsönösen panasszal fordult a másikhoz: egyrészt a kalocsaiak előfo- gatait áthajtották egész Bácson, és legalább négy hétre visszatartották;872 másrészt az utóbbi szekereit pedig Budáig nem váltották fel.873 Ugyanebben az időben Nógrád megye arra panaszkodott, hogy nem kapott értesítést a területére érkező csapatok nagyságáról és a határainak átlépéséről, ezért a katonák „egymás hátára szállottának.”874 875 Pest megye a következő évtizedekben már igyekezett megfelelően informálni szomszédjait az átvonuló egységekről.873 Mindezek mellett komoly problémát jelentett, hogy 1723-ig a katonaság nem egyszer elmulasztott nyugtát adni az átvonulások után.876 A megyei hivatalnokoknak azonban folyamatosan felügyelniük kellett arra, hogy a falvak lakói végrehajtsák a kiadott utasításokat. Dömsöd lakói 1727-ben bepanaszolták Dunaharasztit és Taksonyt, mivel egyik helység sem váltotta fel előfogatos szekereiket. A két település ugyanis nem tartott erre alkalmas igavonókat. A közgyűlés ezért elhatározta, hogy a két település köteles lesz igáslovakat venni, és a későbbiekben a fel nem váltott forspontok értékét a panaszos településnek megtéríteni.877 Az eset nem számított egyedinek. Strobol megyei biztos 1730. évi jelentése szerint az előfogatok felosztását a földesurak és tisztviselőik nem egy helyen hátráltatták, amitől 868 Tótgyörk 1699-ben (Borosy, 1986, 3490. regeszta), Csővár 1702-ben (Uo. 4032. regeszta), Ecser 1729-ben (Borosy-Kisfaludy, 2632. regeszta) 869 Budakeszi (Borosy, 1986, 3239. regeszta), Pilisszentlászló és Vácbottyán (ma Őrbottyán része) 1698-ban 870 Zsámbék 1699-ben (Borosy, 1986, 3536. regeszta) 871 Kóka 1730-ban kvártélyház építése miatt kapott felmentést a forspontozás alól (BOROSY- Kisfaludy, 2923. regeszta). Tápiószecsö 1731-ben egy hadnagy elszállásolása miatt egy évre mentességet kapott a szállítási feladatok ellátása alól (Borosy, 1994. 3207. regeszta). Izsák. Akasztó és Kiskörös 1736-ban nagyszámú átvonuló katonát látott vendégül, ezért a megye felfüggesztette előfogat-állítási kötelezettségeit (Borosy, 1995. 4520. regeszta). Fájsz, Bátya, Ordas, Haifa, és Dunapataj lakói 1737-ben árvízvédelmi gát építése miatt kaptak felmentést a fuvarozás alól. (BOROSY, 1995. 4709. regeszta) 872 Pest megye levele: PML IV. 1-a/l. 11. k. 253. p. Bács megye levele: Borosy. 1989. 275. regeszta 873 Borosy,’ 1989. 260. és 275. regeszta. 874 PML IV. 1-a/l. 11. k. 298. p. 875 Borosy—Kisfaludy, 3018. regeszta 876 BOROSY-KlSFALUDY-SZABÓ, 1363. regeszta 877 PML IV. 1-a/l. 13. k. 595. p. 150
